Siklai István: egy fiatal basszusgitáros világszínvonalon – és túl a versenyen
A jazz nem versenysport – mégis győzött
A Heti TV május 14-i PIRKADAT című műsorában Gayer Ferenc vendége Siklai István basszusgitáros, bőgőművész volt, aki március végén megnyerte a Dandó Péter Basszusgitárversenyt. A beszélgetés nemcsak a győzelemről szólt, hanem a zenei filozófiáról, inspirációkról és arról is, hogyan építi egy tehetséges fiatal zenész a pályáját – több lábon, alázattal és lelkesedéssel.
„Attól függetlenül, hogy milyen helyezést értem el… szerintem egy nagyon jó hangulatú verseny volt. Tényleg, világszinten játszott mindenki,” – mondta Siklai István. A verseny különlegessége, hogy kifejezetten basszusgitárosokat szólított meg – nem mindennapi hangszeres fókusz ez a versenyvilágban. A zsűri élén Lattmann Béla állt, mellette Borlai Gergő és Horváth „Fru” József foglaltak helyet, a kísérőzenekar tagjai pedig Kaszás Péter, Tálas Áron és Zsebő Sándor voltak.
„Volt egy pillanat, amikor Áron zongoraszólózott, és én teljesen elfelejtettem, hogy ez egy verseny… Mint egy koncerten, csak élveztem, hogy játszunk együtt.” – mesélte Siklai.
Verseny? Zenében?
Felmerült a műsorban a kérdés: egyáltalán van-e helye versenynek a művészetben? A vendég szerint a válasz összetett: „Nem szeretnék Bartókkal vitába szállni… de szerintem itt a verseny inkább a szellemiségre vonatkozik.” Véleménye szerint nem a harciasság vagy az ego küzdelme a cél, hanem a lehetőség a megmutatkozásra, a hangszer és a tehetség fókuszba helyezésére. „Téthelyzetbe hozni a fiatalokat – szerintem ez nagyon jó dolog.”
Egy teniszütővel kezdődött
Hogyan lesz valakiből basszusgitáros? Siklai története egy ikonikus pillanattal kezdődik: „Apukám azon kapott engem, hogy egy teniszütővel nagyon ment a basszusgitárra… A Kool & The Ganget néztem a tévében, és a Celebration szólt.” A jelek egyértelműek voltak, így nyolcévesen megkapta első hangszerét. Igaz, egy időre abbamaradt a zenélés, de „10-11 évesen újra a kezembe került, és onnantól már megállíthatatlan volt.”
Családból a színpadra
A zene szeretete nem a semmiből jött: édesapja billentyűs zenész, édesanyja ének- és kórustanár. Nagyapja bőgőzött hobbi szinten. Ma is rendszeresen zenél édesapjával: „Családdal együtt játszani – aki ezt már átélte, az tudja, milyen belsőséges dolog.”
Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzi, bőgő és tanári szakon, mestere épp a zsűrielnök Lattmann Béla.
A példaképek: Pastorius, Miller, Clarke
A jazz és funk világa inspirálja: Jaco Pastorius, Marcus Miller, Stanley Clarke – nemcsak példaképek, de iránytűk is. Saját zenei világa ennek megfelelően alakult. Emellett több formációban is aktív, köztük a Diladelpia kvartettben (Fazekas Tamás, Horváth Albi, Fehér Fábió, Siklai István), amely június 9-én lép fel a budapesti BICIKLI Fesztiválon.
Producerként is alkot
„Ez most egy új dolog az életemben” – mondja a stúdiómunkáról. Siklai nemcsak hangszeresként, hanem producerként is aktív. A Bacsi Dani hangmérnökkel közös munkáik során nem ritka, hogy egy énekes számötletéhez teljes hangszerelést alkotnak. „Tanulom még ezt is, mert ez is olyan végtelen, mint a zenélés maga.”
Zene, tanítás, stúdió – több lábon állva
A beszélgetés végén Gayer Ferenc így búcsúzott vendégétől: „Sok sikert az életben, a basszusgitározásban, és minden egyéb olyan dologban, ami neked fontos.” És ez valóban találó – Siklai István egy olyan fiatal tehetség, aki egyszerre alázatos, elkötelezett, szakmailag felkészült, és nem utolsósorban emberileg is hiteles.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
