Interjú Alon Nimrodi, Tamir Nimrodi édesapjával. Tamir izraeli katona, aki 2023. október 7-e óta túsz Gázában. Sorsáról nem tudunk semmit.
Egy izraeli édesapa küzdelme: Tamir Nimrodi vallomása eltűnt fiáról és a túszok ügyéről
Egy család tragédiája: az első hivatalos értesítés
Tamir Nimrodi, egy izraeli apa szívszorító történetét mesélte el a Breuer Ádámmal folytatott beszélgetés során. Elmondása szerint családja volt az első Izraelben, amely hivatalos értesítést kapott arról, hogy gyermeküket, Tamirt a Hamász terrorszervezet elrabolta a 2023. október 7-i támadás során.
„Már aznap este nyolckor megkaptuk a hivatalos értesítést. Azóta sem tudunk semmit róla,” – mondta. Bár tudják, hogy Tamir a Gázai övezet északi részére került, azóta semmilyen információjuk nincs sem az állapotáról, sem arról, hogy életben van-e.
Mindennapi küzdelem a bizonytalansággal
Breuer Ádám rákérdezett, hogyan lehet egy ilyen helyzetben élni és nap mint nap talpon maradni. Tamir Nimrodi így válaszolt:
„Ez egy hatalmas törés a családban. Nem dolgozunk rendesen, nincs energiánk, nincs időnk. Minden nap önmagában egy kihívás. Nem alszunk rendesen, a napok hosszúak, és minden időnket a gondolatok, találkozók, interjúk és a tájékoztatás tölti ki – nemcsak Tamirért, hanem az összes túszért.”
Elmondta, hogy nincs kézikönyv arra, hogyan kell megküzdeni egy ilyen katasztrófával. Minden család a maga módján próbálja túlélni, az ő megküzdési stratégiája pedig az állandó aktivitás: találkozók, nemzetközi tájékoztató körutak, mint például most is Budapesten, majd két nap múlva Zágrábban.
A személyes igazság elmondása
A nemzetközi tájékoztatás fontosságáról szólva Tamir hangsúlyozta: nincs előre kidolgozott kommunikációs stratégiája, egyszerűen az igazságot mondja el:
„Nem kaptam semmilyen segítséget vagy iránymutatást. Csak az igazságot mesélem el, ahogy azt Izraelben megéltük. A fiam egy katonai bázison szolgált, amelynek célja a humanitárius segítségnyújtás volt a gázaiak számára.”
Elmondta, hogy Tamir a COGAT egységnél szolgált, amely többek között munkavállalási engedélyekkel és kórházi látogatások szervezésével segítette a gázai lakosságot. Éppen innen rabolták el – azok az emberek, akik korábban segélyszállítmányokhoz jutottak általa.
Tamir értékrendje: emberiesség és béke
A beszélgetés különösen megható része volt, amikor Tamir Nimrodi felidézte, hogy fia milyen értékeket írt fel magának egy kis sárga cetlire a bázison:
„Sikeresen segíteni másoknak, közeli társaságot építeni, és nem ártani.”
Tamir kiemelte: ezek nem politikai oldalhoz köthető értékek, hanem egyszerű emberi alapelvek.
„Nem baloldali értékek ezek. Ezek az emberség értékei. A fiamat arra neveltük, hogy szeresse az embert, amíg ember marad.”
Mi a valódi jelentése a cionizmusnak?
A beszélgetés során felmerült a cionizmus szó világszerte félreértelmezett jelentése is. Tamir leszögezte:
„A cionizmus szeretet: az országod szeretete, az emberek szeretete, nem gyűlölet. Pusztán azt jelenti, hogy szereted a saját országodat, mint ahogy egy magyar szereti Magyarországot.”
Elutasította azt a vádat, hogy a cionizmus rasszizmust jelentene:
„Nekem vannak arab és muszlim barátaim is, és ők is tudják, hogy az emberiesség nem ismer nemzetiséget.”
A túszokért folytatott küzdelem
Breuer Ádám a túszokért zajló izraeli tüntetések céljáról is kérdezte Tamirt. A válasz egyértelmű volt:
„Az alapvető cél az, hogy a túszok ügye ne tűnjön el a közvélemény napirendjéről, és hogy a társadalom folyamatosan szolidaritást vállaljon a családokkal.”
Ugyanakkor kritikát fogalmazott meg azokkal a politikai színezetű tüntetésekkel szemben, amelyek a túszok ügyét más célokra próbálják felhasználni.
Hogyan lehet hazahozni a túszokat?
Arra a kérdésre, hogy milyen módon lehetne a túszokat visszahozni, Tamir Nimrodi határozottan válaszolt:
„Csak tárgyalásokkal. A katonai műveletek több tragédiát hoztak, mint sikert. A katonai megoldások nem alkalmasak ennyi ember kiszabadítására.”
Szerinte a kormányoknak készeknek kell lenniük fájdalmas kompromisszumokra is, mert:
„Ez egy morális kötelezettség. Ha nem hozzuk vissza a túszokat – akár élve, akár holtan –, azzal eláruljuk az állampolgárainkat.”
Remény a külvilág támogatásában
A beszélgetés végén Tamir elmondta, hogy sajnos a családok reményüket nem a saját kormányukban, hanem a nemzetközi közösségben, elsősorban az Egyesült Államokban és Németországban látják. Külön kiemelte, hogy Tamir német állampolgár is, és hogy a német kormány aktívan részt vesz a túszok szabadon bocsátásáért folytatott tárgyalásokban.
Tamir így fogalmazott:
„Mi, a családok, elsősorban az amerikaiak és a németek támogatásában bízunk. Hisszük, hogy csak tárgyalásokkal lehet mindannyiukat hazahozni.”
A nemzetközi érdeklődés csökkenése
Arra a kérdésre, hogy a világ még érdeklődik-e a túszok ügye iránt, Tamir nem kertelt:
„Sajnos az érdeklődés csökken. De ezért is dolgozunk megállás nélkül – hogy a világ ne felejtse el a túszokat.”
Méltatta Magyarország hozzáállását is:
„Amit Magyarország és Orbán Viktor tesz, az példamutató. Még az Európai Unió tagjaként is megvédi határait, és nem enged be potenciális terroristákat.”
Tamir Nimrodi végül azzal zárta a beszélgetést:
„Minden országban, ahol még hisznek a szabadságban és az emberi jogokban, kötelesség megőrizni az emlékezetet és kiállni az igazságért.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
