Húsvét két hit szemszögéből: a szabadság és a feltámadás ünnepe
Mindentudás Egyeteme, 2003. április 14.
2003 húsvétján különleges eseménynek lehettek tanúi a Mindentudás Egyeteme hallgatói. Két vallás képviselői ültek egy asztalhoz, hogy megmutassák: bár a húsvét zsidó és keresztény értelmezése eltér, a szabadság és megváltás közös reménye összeköti őket. Az előadók: Schweitzer József főrabbi, Erdő Péter bíboros, Radnóti Zoltán rabbi és Verő Tamás rabbi.
A pészach: a szabadság ősi ünnepe
A bevezetőt Schweitzer József főrabbi mondta el, aki köszönetet mondott az Akadémia elnökének, majd a vallástörténeti sorrendnek megfelelően átadta a szót Radnóti Zoltán rabbinak. „A mostani hetekben az élelmiszerüzletekben megjelenik a pászka, közkedvelt macesz” – jegyezte meg a főrabbi, majd hangsúlyozta: „a húsvéthoz zsidó húsvétnak köze nincsen, csak a két ünnep közeli egybeesése […] hozta magával ezt a nevet.”
A zsidó húsvét eredeti neve Pészach, jelentése: „elkerülés”. Ez arra utal, hogy az elsőszülöttek halála – a tíz egyiptomi csapás egyike – elkerülte a zsidó házakat, mivel azok ajtófélfáját vérrel megjelölték. A másik zsidó megnevezése: Zeman Heruténu – „szabadságunk ünnepe”, hiszen a kivonulás Egyiptomból a világtörténelem egyik legősibb szabadságmozgalmát jelenti.
Pészach: a zsidó nép születése
Radnóti Zoltán rabbi előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a Pészach a Biblia első nemzeti ünnepe. „Ez az a lépcső, amely kiemelte a zsidó népet természeti népek közül, és bevezette a szellemi istentisztelet alapelvét.” Mint mondta, „a Biblia mindössze ennyit mond, elég szűkszavúan, pár mondatban”, mégis benne van az öt isteni ígéret: „Ki foglak hozni benneteket Egyiptom nyomorúságából, megmentelek titeket a rabszolgaságból, megváltalak benneteket, magamhoz veszlek benneteket, és beviszlek benneteket abba az országba.”
A rabbi szerint ezek az ígéretek a múltat, jelent és jövőt egyszerre jelenítik meg. „Van múltad, zsidó ember”, „a kivonulás napja közeledik”, és „örök ünneppé emeli az, hogy beviszi őket a szent földre”. A szabadság tehát nemcsak testi felszabadulás, hanem spirituális felemelkedés is.
Történeti kutatások és példák
Az előadás következő részében Schweitzer József főrabbi a Pészach történeti vonatkozásait vizsgálta meg. A Beni Hasszán-i falfestmény – időszámításunk előtt kb. 1890-ből – sémi bevándorlókat ábrázol, ami megerősítheti a bibliai részleteket. Josephus Flavius hivatkozik egy Maneton nevű egyiptomi krónikásra, aki a zsidókat hükszoszoknak, azaz „királypásztoroknak” nevezi.
A főrabbi kiemelte: „A hangsúly […] nem a dátumon van, hanem a szabaduláson magán.” Ennek illusztrálására ismertette a legkülönfélébb teóriákat a kivonulás idejére és útvonalára vonatkozóan: II. Ramszesz korától kezdve Maller Ede számításáig, aki egy Kr.e. 1335-ös napfogyatkozás alapján datálta a kivonulást.
A Széder este rituáléi és pedagógiája
Verő Tamás rabbi a Széder este menete és szimbolikája kapcsán elmondta: a szédertálon található ételek – macesz, keserűfű, sós víz, haroszet, zéroá, tojás – mind az egyiptomi rabszolgaságra emlékeztetnek. Fontos pedagógiai elem, hogy a legfiatalabb családtag kérdéseket tesz fel, és ezekre a Hagáda alapján válaszolnak.
„Három darabot találunk a szédertálon”, mondta, „ebből kettőre mondunk áldást, a harmadikat kettétörjük”, amit aztán eldugnak – ez az afikomán, amelyet a gyermeknek kell megtalálnia. „Ez egy szabad embernek az étele, a desszertje.” A széder este, mondta Verő Tamás, már Jézus idejében is „családi közösségi ünnep” volt.
A keresztény húsvét: a feltámadás bizonyossága
Erdő Péter bíboros előadásában a keresztény húsvét üzenetét fejtette ki: „Ha Krisztus föl nem támadt, hiábavaló a mi hitünk” – idézte Szent Pált. A keresztények hite az üres sír tényére és a feltámadott Jézus megjelenéseire épül. „Az apostolok üres fecsegésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik”, de Péter mégis elment a sírhoz, „benézett, de csak a lepleket látta, hazament, és igen elámult a történteken.”
A bíboros hangsúlyozta: „A keresztények Krisztus feltámadását konkrét történeti valóságnak tekintik, vagyis nem mítikus eseménynek.” Krisztus szenvedése és halála után bekövetkezett feltámadását „az egész világ megváltásának” tekintik. A feltámadás nem pusztán jelkép, hanem „konkrét tény, amelyre élet- és világnézet alapul.”
Közös üzenet: Isten szabadító szeretete
A két vallás ünnepe más eseményhez kapcsolódik, de az üzenet hasonló: Isten szabadító szeretete. Izrael fiai a testi szolgaságtól, a keresztények a bűntől és a haláltól való szabadulást élik meg.
Erdő Péter bíboros záró gondolataiban így fogalmazott: „A jövőben […] papírból fognak hidat építeni, vagyis könyvekből, tudományból fogják […] a tudás hídját építeni.” Schweitzer főrabbi hozzátette: „Úgy gondolom, hogy Érsek úr is és csekélységem is e mai estén a hídemelés feladatát […] próbáltuk meg.”
Ez az előadás nem csupán ismeretterjesztő esemény volt, hanem tanúságtétel a párbeszéd erejéről, a kölcsönös tiszteletről és a hit éltető erejéről.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
