A Blikk kulisszatitkai – Beszélgetés a főszerkesztő-helyettessel
A Hogy vagy? című műsorban Szegvári Katalin vendége Szirmay Dávid, a Blikk főszerkesztő-helyettese volt, aki hosszú utat járt be, míg eljutott a bulvárújságírás világába. A beszélgetés során szó esett a szakmába való belépéséről, a bulvár és a szeriőz újságírás közötti különbségekről, valamint a szerkesztőségi munka kulisszatitkairól.
Gyermekkori indíttatás és az újságírói pálya kezdete
Szirmay Dávid már gyermekkorában is szenvedélyesen szerette az újságokat. „Tíz éves koromban a kakaós csigára kapott pénzemet Népsportra költöttem” – mesélte. Később a Népszabadság és a Magyar Nemzet párhuzamos olvasásával mélyült el a hírek világában. Bár eredetileg jogi pályára készült, egy ponttal lemaradt a felvételiről, így végül a szegedi egyetem kommunikáció szakán folytatta tanulmányait.
Első komoly szakmai tapasztalatát a Magyar Távirati Iroda sportszerkesztőségében szerezte, ahol angol és olasz nyelvtudásának köszönhetően hírek fordításával foglalkozott. Ezt követően Pallagi Ferenc hívására csatlakozott a Vasárnapi Hírekhez, majd később a Blikkhez, ahol gyakornokként kezdett dolgozni.
A bulvárújságírás sajátosságai
Szirmay szerint Magyarországon a „bulvár” egyfajta erkölcsi minőségként van jelen a médiában, míg más országokban egy konkrét sajtóműfajt jelent. „A magyar sajtóban sokszor az úgynevezett szeriőz lapok is több pert veszítenek, mint a bulvárlapok” – jegyezte meg.
Elmondása szerint a bulvár újságírás sokkal összetettebb és strukturáltabb, mint amilyennek kívülről tűnik. A tartalom összeállításakor alaposan mérlegelik, hogy mi érdekli az olvasókat, milyen hosszúak legyenek a cikkek, és milyen képi arányokat alkalmazzanak. Példaként említette a Blikk egyik régi kutatását, amely szerint a budapesti 4-6-os villamoson utazó emberek mennyi idő alatt olvassák el a napilapot. „Ez alapján határoztuk meg a cikkek hosszát, és a példányszám 25%-kal nőtt” – mesélte.
A szerkesztőségi munka és az etikai dilemmák
A beszélgetés során szó esett a szerkesztőségi munka menetéről is. Minden reggel 9 órakor van a lapindító értekezlet, ahol a rovatvezetők és szerkesztők meghatározzák a másnapi lap tartalmát. „A végső döntéseket mindig az ügyeletes főszerkesztő-helyettes hozza” – árulta el.
A hírek hitelességének ellenőrzése kiemelt szerepet kap a szerkesztőségben. Szirmay szerint számos esetben olyan információkat kapnak, amelyeket nem lehet közölni, mert azok vagy bizonyíthatatlanok, vagy jogilag kifogásolhatók. „Egészségügyi állapotra vonatkozó adatokat például csak rendkívüli körültekintéssel lehet közölni” – tette hozzá.
Egy különösen tanulságos esetet is megosztott: amikor a genovai hídomlás kapcsán egy gyakornok egy ipari kamera felvételét találta meg egy dark webes fórumon, ő azonnal rámutatott egy szakadék előtt megálló lengyel kamionra, és interjút készíttetett a sofőrrel. „Az a férfi ott újjászületett, az ő története lett az igazi hír” – mesélte.
A bulvár demokratikussága és a jövő
Szirmay szerint a bulvár sokkal demokratikusabb, mint sokan gondolnák. „Nem véletlen, hogy a diktatúrákban elsőként tiltják be a bulvársajtót, mert az valóban az emberek mindennapi életéről szól” – fogalmazott. Bár a szakma rengeteget változott az utóbbi két évtizedben, még mindig hisz abban, hogy az újságírásnak van jövője, ha az hiteles és szórakoztató tud maradni.
A beszélgetés végén Szegvári Katalin megköszönte vendégének, hogy betekintést engedett a bulvárújságírás világába, és felhívta a figyelmet arra, hogy egy jó bulvárlap nem feltétlenül jelent alacsonyabb színvonalat, ha tisztességesen és felelősségteljesen készül.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
