Vichy Franciaország: Kollaboráció és történelmi szembenézés
Soós Eszter Petronella műsorában, a Franciapolitikában Garadnai Zoltán történész, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa beszélt a Vichy-korszakról és a kollaboráció természetéről a legújabb történeti kutatások tükrében. A beszélgetés középpontjában a Rubicon történeti folyóiratban nemrég megjelent cikke állt, amely a második világháborús francia kollaboráció kérdését járta körül.
Mi volt a Vichy-rendszer?
A Vichy-rendszer a második világháború egyik legellentmondásosabb politikai képződménye Franciaország történetében. 1940-ben Franciaország katonai összeomlását követően Németország megszállta az ország jelentős részét, és egy bábállamot hozott létre, amelynek központja a közép-franciaországi Vichy üdülőváros lett. Az új kormány élére Philippe Pétain marsallt állították, aki korábban az első világháború hősének számított.
Garadnai szerint a Vichy-rezsim kettős természetű volt: „Egyszerre volt a francia történelem folytatása és tagadása.” Egyrészt szakított a Harmadik Köztársaság republikánus értékeivel és a francia forradalom eszméivel, másrészt azonban a francia állam folytonosságát is fenntartotta. Az új kormány saját jelszavakat hirdetett meg – munka, család, haza –, amelyek a forradalom szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét váltották fel.
A rezsim saját hatáskörében hozott antiszemita törvényeket, gazdasági együttműködésre lépett a náci Németországgal, és megpróbálta fenntartani Franciaország önállóságának látszatát. „Valójában a teljes kiszolgáltatottság állapotában voltak” – mondta Garadnai –, hiszen a németek még a diplomáciai kapcsolatok szintjén sem tekintették egyenrangú partnernek a Vichy-kormányt.
A kollaboráció mélysége és a történelmi mítoszok lebontása
A második világháború után a francia politikai közéletben sokáig tartotta magát az úgynevezett kard és pajzs elmélet, amely szerint Vichy és Charles de Gaulle londoni Szabad Franciaországa valójában ugyanazért a célért harcolt, csak eltérő eszközökkel. Ez a nézet azonban az 1970-es évektől kezdve fokozatosan megdőlt, elsősorban Robert Paxton amerikai történész kutatásai révén.
„Paxton egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a francia kollaboráció nem kényszer szülte együttműködés volt, hanem a Vichy-kormány belső kezdeményezése is” – hangsúlyozta Garadnai. A rezsim saját döntése alapján hozott antiszemita törvényeket, és aktívan közreműködött a francia zsidók deportálásában. „Nem lehet azt mondani, hogy csak német nyomásra történt mindez” – tette hozzá.
A kollaboráció másik, kevésbé vizsgált aspektusa a hétköznapi szintű együttműködés volt. Garadnai rámutatott, hogy a francia társadalom jelentős része alkalmazkodott a megszálláshoz, akár passzívan, akár aktívan. Ennek egyik megdöbbentő jele, hogy becslések szerint 3-5 millió névtelen levelet küldtek a francia hatóságoknak, amelyekben honfitársaikat vádolták kommunista vagy zsidó kapcsolatokkal – sokszor személyes érdekek miatt.
A gazdasági kollaboráció jelentősége
A német hadigazdaság számára elengedhetetlen volt a francia ipar és munkaerő. „Franciaország egy ipari nagyhatalom volt, és a németek alárendelték saját céljaiknak” – magyarázta Garadnai. A hadiiparban és az építőiparban számos francia vállalat közvetlenül együttműködött a németekkel, és a Vichy-kormány törvényeket hozott annak érdekében, hogy francia munkaerőt küldjenek Németországba.
Bár sokan kényszermunkásként kerültek a német iparba, azok, akik önként vállalták a munkát, gyakran magas fizetést kaptak. „Nem lehet fekete-fehéren látni ezt a kérdést. A kollaboráció gazdasági aspektusa is rendkívül összetett” – tette hozzá a történész.
Történelmi szembenézés: A 20. század végének fordulópontja
A Vichy-korszak feldolgozása Franciaországban hosszú időt vett igénybe. Garadnai kiemelte, hogy a levéltári források titkosítása miatt a történeti kutatások csak az 1970-es évektől kezdhettek el érdemben foglalkozni a témával. A fordulópontot az 1995-ös Jacques Chirac-beszéd jelentette, amelyben a francia állam először vállalta nyíltan a felelősséget a deportálásokért. „Ez egy nagy társadalmi vita eredménye volt” – mondta Garadnai –, amelynek során a francia társadalom szembesült azzal, hogy nem mindenki volt ellenálló, és hogy a kollaboráció a társadalom széles rétegeit érintette.
A történész szerint a kutatások azóta is zajlanak, és egyre árnyaltabb kép rajzolódik ki. Például az egyház szerepének vizsgálata új megvilágításba helyezte a korszakot: míg a katolikus egyház egésze támogatta Vichyt, sok pap és püspök aktívan segítette az üldözötteket.
Lezárhatók-e a történelmi viták?
A Vichy-korszak máig vitákat generál a francia közéletben. Emmanuel Macron például megpróbálta különválasztani Pétain első világháborús hősi múltját és második világháborús kollaborációját, ami hatalmas politikai botrányt kavart. Garadnai szerint ennek oka az, hogy a Vichy-kérdés nemcsak történelmi, hanem politikai és morális kérdés is.
„A múlt soha nem zárul le teljesen. Ahogy új levéltári források kerülnek elő, úgy újabb és újabb viták bontakoznak ki” – mondta. A történész szerint a következő évtizedekben a francia társadalom egyre tárgyilagosabb képet alkothat a Vichy-korszakról, de a kérdés érzelmi töltete még sokáig megmarad.
A beszélgetés végén Soós Eszter Petronella felvetette, hogy ha új kutatási eredmények látnak napvilágot, Garadnai Zoltánt ismét vendégül látja majd a műsorban. A történész örömmel vállalta az újabb beszélgetést, hiszen a Vichy-korszak még sok rejtélyt tartogat a kutatók számára.
A Franciapolitika e heti adása ismét rávilágított arra, hogy a történelem árnyalatai és tanulságai a mai napig hatással vannak Franciaország közéletére és identitására.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
