for English summary please scroll down
„Ott ült meghalva” – a pesti gettó megéléstörténete – Dr. Klacsmann Borbála előadása (University College Dublin)
A Budapesti Gettó tragikus történetének bemutatása Dr. Klacsmann Borbála, holokauszttörténész tolmácsolásában az egyéni és kollektív emlékezet, valamint a térhasználat és traumák összefonódását vizsgálta. Előadásában a személyes történetekre és a forrásalapú kutatásra helyezte a hangsúlyt, amely a gettó lakóinak életkörülményeit és tapasztalatait tárta fel.
A források és a kutatási módszerek bemutatása
Dr. Klacsmann a magyar zsidó levéltárban található úgynevezett „gettóiratokra”, Lévai Jenő A pesti gettó története című könyvére, túlélők visszaemlékezéseire és interjúkra támaszkodott kutatása során. Kutatási módszertanát a térbeliség történetének elemzésére (spatial history) alapozta, amely az emberek és az épített környezet kölcsönhatását vizsgálja: hogyan észlelték a gettó terét az ott élők, és milyen érzelmi jelentéseket hordozott az egyes helyszínek.
A Budapesti Gettó kialakulása és működése
A pesti gettó 1944. december 10-én zárult le, és csupán néhány hétig állt fenn, mígnem a Vörös Hadsereg 1945. január 17-18-án felszabadította. A gettó története összefüggött a magyar zsidóság üldöztetésével: a csillagos házak kijelölésétől kezdve a nyilas hatalomátvételig és a gettó hivatalos létrehozásáig a zsidó lakosság jogfosztottsága és fizikai elkülönítése egyre súlyosbodott.
Az előadás bemutatta a gettó kialakításának szigorú szabályozásait, a lakhatási körülmények embertelen mivoltát – hat fő per szoba zsúfoltsággal –, valamint a minimális napi élelemről szóló adatokat, amelyek a felnőttek számára mindössze 931 kalóriát jelentettek. A vízellátás akadozott, a közművek leálltak, és a higiéniai körülmények katasztrofálisak voltak.
Az élettörténetek tükrében
A túlélők visszaemlékezései plasztikusan mutatták be a gettó mindennapjait: a zsúfolt pincéket, a nyilasok brutalitását, és a megélhetésért folytatott napi küzdelmet. Dr. Klacsmann az alábbi kulcspontokat emelte ki:
- Klauzál tér: Az érkezők első „beavatási” pontja volt, ahol a zsidó tanács kiosztotta a lakcímeket, miközben a nyilasok az utolsó értékeiket is elvették. Egy túlélő így emlékezett: „Akinek volt még jegygyűrűje vagy vékony aranynyaklánca, azt ott elvették. Egy nagy láda elé lökdöstek mindenkit, és oda kellett bedobni.”
- A gettó fala: Egyszerre jelentette a szabadság hiányát és a nyilasok támadásaitól való relatív védelmet. Egy túlélő családja az életmentő élelmet a gettó falán keresztül, kosárban húzta be, amit kívülről rokona küldött.
- A gettó mindennapjai: A mindennapi életet a szociális normák átalakulása jellemezte. A visszaemlékezések tanúsítják, hogy például egy vécé használata a közösségen belüli rangot is jelenthette: „A vécéhez való sorbanálláskor valaki mindig fogott helyet, hogy a családtagoknak megkönnyítse a dolgát.”
A megemlékezés szerepe
Dr. Klacsmann előadását azzal zárta, hogy a Budapesti Gettó története ma is szerves része a városi emlékezetnek. Bár sokáig csupán emléktáblák jelezték a tragédia helyszíneit, ma már emlékművek és más jelképes helyszínek teszik lehetővé a méltó emlékezést.
A kutató külön kiemelte a történelmi terek kollektív jelentőségét: „Ezek az épített környezetek egybefonódnak a traumatikus emlékekkel. Az, hogy ma a zsidó negyed bulinegyedként is ismert, nemcsak a múlt és jelen szembenállását, hanem a túlélés és megújulás történetét is szimbolizálja.”
A történelmi események és a személyes sorsok egymásba fonódása minden résztvevőt emlékeztetett arra, hogy a gettó felszabadítása nemcsak a zsidó közösség története, hanem az emberi kitartás és összetartozás példája is.
| Klacsmann Borbála holokauszttörténész, szakterülete a holokauszt mikrotörténete és a holokauszttúlélők kárpótlása és jóvátétele. Doktori fokozatát 2021-ben szerezte meg a Szegedi Tudományegyetemen. Korábban dolgozott a Holokauszt Emlékközpontban, az amszterdami Anne Frank Háznak és a Jad Vasem magyar kutatócsoportjában is. Jelenleg a University College Dublin posztdoktori kutatója, valamint a Holokauszttörténetek című ismeretterjesztő Facebook oldal tulajdonosa és szerkesztője. Azonos című kötete 2023-ban jelent meg. |
„He sat there, dead” – the lived history of the Pest ghetto – Summary of Dr. Borbála Klacsmann’s Lecture
Dr. Borbála Klacsmann, Holocaust historian, presented the tragic history of the Budapest Ghetto by exploring the interplay between individual and collective memory, spatial usage, and trauma. Her lecture emphasized personal stories and source-based research, shedding light on the living conditions and experiences of ghetto residents.
Sources and Research Methodology
Dr. Klacsmann’s research drew on a range of materials, including the so-called „Ghetto Documents” housed in the Hungarian Jewish Archives, Jenő Lévai’s The History of the Budapest Ghetto, survivor testimonies, and interviews. Her methodology was based on the analysis of spatial history, examining the interactions between people and their built environment: how ghetto residents perceived the space around them and what emotional meanings they attached to specific locations.
The Formation and Operation of the Budapest Ghetto
The Budapest Ghetto was closed off on December 10, 1944, and existed for only a few weeks before its liberation by the Soviet Army on January 17-18, 1945. Its history was deeply tied to the persecution of Hungarian Jews: from the designation of “yellow-star houses” to the Arrow Cross coup and the official establishment of the ghetto, the Jewish population experienced increasing deprivation of rights and physical segregation.
Key aspects of the ghetto’s conditions included:
- Strict regulations on its establishment.
- Overcrowded living spaces, with an average of six people per room.
- A meager daily calorie intake of just 931 calories for adults.
- Interrupted water supply, the collapse of utilities, and catastrophic hygiene conditions.
Life Stories from the Ghetto
Survivor testimonies vividly illustrated the daily realities of life in the ghetto: overcrowded basements, the brutality of the Arrow Cross, and the constant struggle for survival. Dr. Klacsmann highlighted several key locations and experiences:
- Klauzál tér: The primary point of entry for new arrivals, where the Jewish Council assigned addresses while the Arrow Cross confiscated remaining valuables. As one survivor recalled:
“Anyone with a wedding ring or a thin gold necklace had to give it up. Everyone was shoved toward a large chest and told to throw their belongings into it.” - The Ghetto Wall: The wall symbolized both imprisonment and relative protection from Arrow Cross raids. One survivor described how their family received life-saving food through a basket hoisted over the wall by a relative on the outside.
- Daily Life in the Ghetto: Social norms were reshaped by the extreme conditions. For example, queuing for the single toilet in a basement could signify social rank within the community. A survivor recounted:
“Someone from each family would hold a place in line for the toilet. That position was a privilege and a way to help their family members.”
The Role of Remembrance
Dr. Klacsmann concluded by emphasizing that the history of the Budapest Ghetto remains an integral part of urban memory. While for many years only commemorative plaques marked its tragic sites, memorials and symbolic locations now allow for more dignified remembrance.
She highlighted the collective significance of historical spaces:
„These built environments are intertwined with traumatic memories. The fact that today the Jewish Quarter is also known as a nightlife district symbolizes not only the tension between past and present but also the story of survival and renewal.”
The interweaving of historical events and personal stories served as a powerful reminder to all attendees that the liberation of the ghetto is not just a chapter in Jewish history but a testament to human resilience and solidarity.
| Borbála Klacsmann is a Holocaust historian, specializing in the microhistory of the Holocaust and the compensation and reparation of Holocaust survivors. She received her PhD from the University of Szeged in 2021. She previously worked at the Holocaust Memorial Center, the Anne Frank House in Amsterdam, and the Hungarian research group at Yad Vashem. She is currently a postdoctoral researcher at University College Dublin and the owner and editor of the educational Facebook page Holocaust Histories. Her book Identical was published in 2023. |
