„Keveset ígér, de sokat ad” – Fináli Gábor Rebeka kiválasztásáról, a 130 éves Hunyadi téri zsinagógáról és az ügynöklistákról
A PILPUL 560. részében M. Kende Péter és Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija a születésnapos zsinagóga történetével kezdte, amely talán az egyetlen ma is működő budapesti lakászsinagóga. Szóba került a rabbi székelyföldi előadássorozata és a közéletet felbolygató ügynöklista, majd a Chájé Szárá heti szakasz következett: Sára halálának midrási változatai, Eliézer küldetése és Rebeka kiválasztása.
Egy lakászsinagóga a millenniumi Budapesten
A Hunyadi téri zsinagóga az utolsó, amelyet még így terveztek: a ház a millenniumra épült, az első emeletén eleve imaházzal. Idén 130 éves, és november 29-én, vasárnap délután háromkor ünneplik. M. Kende Péter azt kérdezte, hogyan jutott bárki eszébe egy bérház emeletén zsinagógát berendezni, hiszen a vásárcsarnokban és a tér környékén töménytelen zsidó kereskedő és lakos élt. Fináli Gábor emlékeztetett rá, hogy az egész környék a millenniumra épült fel, ahogy a földalatti is. Egy 1902 vagy 1905 körüli fényképen a fák még csemeték, a zsinagóga ablakain pedig emberméretű fehér héber betűk hirdették, mi működik ott: attól, hogy el volt dugva, mégsem volt eldugva. Az engedélyt 1886-ban kérték, és tíz évvel később, a ház elkészültével adták át. Eredetileg egy külön egylet működtette, és csak később, a neológ rabbik szolgálatával került a neológiához.
Vázsonyi Vilmos és a 250 imaház
A zsinagógát Vázsonyi Vilmos neve fémjelzi, aki ott volt tag. Ő lett az első miniszter, aki úgy kapott tárcát, hogy nem tért ki, és ő indította el a recepciós mozgalmat, amely az emancipáció utáni következő lépést, az 1895-ös recepciót kivívta. A rabbi olykor úgy érzi, Vázsonyi azt a zsinagógát választotta, ahol ma ő szolgál, és pár percben el sem tudná mondani, mennyi mindenben ért vele egyet.
Ilyen nagy ember ilyen szerény helyen imádkozott, holott Budapesten mintegy 250 imaház és lakászsinagóga működött. Kende bevallotta, hogy ha lehetne időutazni, ez lenne az egyik korszak, ahová szívesen visszamenne. Fináli egy 1790 körüli német térképet is felidézett, amelyen a Király utca nagyjából a mai körútnál ért véget, a Terézváros későbbi zsinagóga felőli része pedig dinnyeföld és gyümölcsös volt.
Párbeszéd a Székelyföldön
A budapesti körzetek bemutatkozó videói közül a Hunyadi tériben a rabbi a vallásközi párbeszédet nevezte a közösség egyik céljának. Ennek jegyében a jövő héten a Székelyföldre utazik, ahol egy Csabi nevű lelkész barátja kétnapos konferenciát szervez, szinte teljesen az ő előadásaira építve. A judaizmusról lesz szó „szegéről, végéről, minden oldaláról”, a hallgatóság pedig, ahogy tudja, a Székelyföldről, a Partiumból és Erdély más részeiből érkező református lelkészekből áll.
Az ügynöklista mögötti alkuk
Kende a nyilvánosságra hozott nevek között talált olyat, akiről sejtette, hogy aláírhatott, és olyat is, akiről csak utólag értette meg, miért keresték meg. Reméli, hogy a hullám véget ér, de a listát minden hibájával együtt fontosnak tartja, mert a családokban elindíthatja a beszélgetést arról, miért írhatott alá a nagyapa vagy a dédnagymama. Seres Attila szavait a digitális lincselésről igaznak tartja, mégis arra építene, hogy üljünk le, és beszéljünk egymással.
Fináli arra figyelmeztetett, hogy a lista nem mondja meg, hogyan vették rá az embereket: önként jelentkezett-e valaki, vagy hatodszorra mondott igent, mert a gyerekét nem vették fel az egyetemre. Azt sem, szabotálta-e a feladatot; legfeljebb egy szám jelzi, ha használhatatlan jelentéseket adott. A legtöbben nem hittek a rendszerben, csak boldogulni akartak, ahogy az elmúlt tizenhat évben is sokan helyezkedtek egy állásért vagy vállalkozásért. A hivatalosan ateista állam a lelkészeket, papokat és rabbikat eleve ellenségnek tartotta, rájuk különösen figyelt. A holokausztot túlélő nemzedéknél az is számíthatott, hogy ez a rendszer verte ki a fasizmust az országból: két rossz közül inkább ennek segítettek.
A rabbit leginkább az zavarja, hogy a rabbik és papok a kilencvenes években maguktól nem kezdtek erről beszélni, pedig elmondhatták volna, kiket szerveztek be, és hogyan osztották meg a közösségeket, ahogy a rómaiak is zsidókat szerveztek be a lázongók leleplezésére. Kende hozzátette, hogy az állam ma is kíváncsi, mi hangzik el egy közösségben, a telefonok korában pedig ez még egyszerűbb.
Sára halála és Izsák megkötözése
A Chájé Szárá szakaszt Kende azért szereti, mert az ábrahámi történet női szemmel is olvasható, és benne van egy különleges lánykérés. A szakasz címe Sára élete, pedig Sára halálával kezdődik; csak ott vágták el a rabbik. Az akédá, Izsák megkötözése után vagyunk, és Fináli hangsúlyozta: Izsák ekkor 37 éves, nem kisfiú, ahogy a festmények ábrázolják. Odatartja a nyakát, vagyis ő az első hívő, hiszen hozzá nem szólt az Örökkévaló, mégis hisz az apjának. Gyakran kérdezzük, mit tennénk Ábrahám helyében, a hagyomány inkább azt kérdezi, tudnánk-e Izsák lenni.
Az egyik midrás szerint a vádló, a Sátán mondta el Sárának, mi történik a Mórija hegyén; Sára felkiáltott, és meghalt, a sófár jajgató hangjai pedig az ő jajgatására is emlékeztetnek, hiszen mindez Ros hásánákor történt. A másik változatban Ábrahám azt mondta, Sém és Éver jesivájába viszi tanulni a fiút, Sára pedig Hebronba, Kirját Arbába ment, ahol a négy óriás élőben közvetítette neki, ahogy egy apa kést emel a fiára. Ekkor halt meg, nem várva meg a végét. Izsák szemébe belesírtak az angyalok, ettől romlott meg a látása, és a temetésen sincs ott; az apa és fiú kapcsolata, Kende szavával, megbomlik.
Eliézer imája és Lábán háza
Ábrahám a hagyomány szerint Eliézert küldi Arám Náhárájimba, Lábánék házához, hogy feleséget hozzon Izsáknak. Eliézer a kútnál imában mondja el, milyen nőt keres, Lábánéknál viszont egészen másként adja elő ugyanezt: elhallgatja, ami az imájában és az esküjében hangsúlyos volt, és csak azt emeli ki, ami ott számít. Egy hívő embernek tudnia kell, mennyire igazíthatja a mondanivalóját a nem hívők értékrendjéhez.
Kende Lábánt az egyik legszínesebb bibliai figurának tartja, mire a rabbi megjegyezte, hogy a neve azt jelenti: fehér. Kende egy pufók kis maffiózóhoz hasonlította, amilyeneket a vígjátékokban mosolyogva néz az ember; Fináli szerint később, amikor Jákobot is bántani akarja, előjön belőle az agresszív joker.
A három csoda visszatér Sára sátrába
Rebekában az tetszik meg a szolgának, hogy jellemében Ábrahámra hasonlít: keveset ígér, de sokat ad, és szívélyes az idegennel. A rabbi óvatosságra intett a muszlimok cikizésével a korai házasságok miatt, hiszen a mainstream midrás szerint Rebeka háromévesen ment férjhez, és Gizella is tíz-tizenegy évesen ment Istvánhoz.
Amikor Rebeka beköltözik Izsák anyjának sátrába, és átveszi az ősanya szerepét, visszatér a három csoda, amely Sára sátrát jellemezte: a tészta, amely sosem fogy el, a sátor fölötti felhő és a péntektől péntekig égő gyertya. Ez a három jelkép a Miskán, a szentély kellékeit idézi: a dicsőség felhőjét, az örökmécsest, amelyet a szombati gyertya kicsiben megidéz, és a színkenyeret. A kenyér a Tóra is, a tanítás, amelyből élünk, és amely szintén nem fogy el.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
