„Botlunk, fölállunk, újrakezdünk” – Szabó György az izraeli választási feszültségről és Noé üzenetéről
A Pirkadat október 15-i adásában M. Kende Péter Szabó Györggyel, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumának elnökével beszélgetett az izraeli választási kampány felfokozott légköréről és arról, miért maradt feldolgozatlan október 7. traumája. A beszélgetés második felében a Noách hetiszakasz került előtérbe, benne az özönvíz, a galamb olajága, Noé példája és az a visszatérő tórai gondolat, hogy az ember újra és újra hibázik, mégis mindig lehetőséget kap az újrakezdésre.
Izraelben a politikai vita már jóval túlment a megszokott keménységen
Szabó György rendszeresen követi az izraeli híreket, és úgy látja, hogy bár az izraeli közélet mindig is konfliktusokkal volt tele, a mostani időszak különösen feszült és agresszív. Ennek egyik legmélyebb oka szerinte október 7. nemzeti traumája.
Közvetlenül a támadás után még rendkívüli összefogás alakult ki az országban. Szabó szerint ennek mára nemhogy kevés nyoma maradt, hanem szinte az ellenkezője történt: a társadalmi és politikai indulatok ismét felerősödtek. Ezt különösen aggasztónak tartja, és a zsidó hagyományból a szinát chinám, az oktalan gyűlölet fogalmát idézte fel, amelyhez a Szentélyek pusztulását is kapcsolja a hagyomány.
M. Kende Péter ehhez azt tette hozzá, hogy miközben a diaszpórában élő zsidók gyakran kérik számon az egyes országokon saját feldolgozatlan történelmi traumáikat, Izraelben október 7. eseményei is részben „ki nem beszélt” ügyként maradtak jelen.
Három év után sincs hivatalos vizsgálóbizottság
Szabó szerint valóban ez az egyik legnagyobb probléma. Három év telt el október 7. óta, de nem állt fel olyan hivatalos állami vizsgálóbizottság, amely tisztázná az előzményeket, a figyelmeztetések sorsát és a politikai, katonai, hírszerzési felelősséget.
Ennek hiányában egymást követik az összeesküvés-elméletek és találgatások. A kampányban például újra és újra előkerül, hogy Egyiptom vagy Katar figyelmeztette-e előzetesen Izraelt.
Szabó számára érthetetlen, hogy mindmáig nincs teljes körű vizsgálat, bár azt is sejteni véli, miért. Egy valóban független bizottság következtetései ugyanis szerinte nem egyetlen politikust érintenének. Benjamin Netanjahu mellett az előző Bennett–Lapid-kormány, a hadsereg, a Sin Bét és a Moszad korábbi vezetése is súlyos kérdésekkel szembesülhetne. Úgy fogalmazott: egy ilyen vizsgálat akár a teljes politikai és biztonsági elit „dózerolásával” járhatna.
Az olajág sem elsőre érkezett meg
Innen fordult a beszélgetés a Noách hetiszakaszhoz. M. Kende Péter a galambot és az olajágat a béke jelképével kapcsolta össze, Szabó azonban rögtön emlékeztetett arra, hogy a galamb csak harmadik alkalommal tér vissza az ággal.
Ebben számára fontos üzenet van: a béke és a megmenekülés nem érkezik meg azonnal. Idő kell hozzá, és az ember részéről is cselekvést igényel.
Szabó szerint a zsidó gondolkodás egyik alapelve, hogy nem elegendő várni az Örökkévaló csodáját, jóságát vagy segítségét. Az embernek is meg kell tennie a maga részét. Noé éppen ezért válhat példává: hallgatott a parancsra, megépítette a bárkát, végrehajtotta a rá bízott feladatot, és ezzel átmentette az életet az özönvízen.
Egy ember is elég lehet ahhoz, hogy égve maradjon a láng
Szabó Noét ahhoz a gondolathoz kapcsolta, hogy minden nemzedékben szükség lehet valakire, aki „tartja a fáklyát” és mutatja az utat.
Noét a Tóra igaz emberként írja le saját nemzedékében, később pedig Ábrahám történetében jelenik meg ismét az a figura, aki egyedül is képes szembemenni környezete gondolkodásával, és az egyistenhit mellett kiállni.
Noé jelentősége Szabó szerint nem abban áll, hogy tökéletes világot teremtett maga körül, hanem abban, hogy akkor is teljesítette a feladatát, amikor körülötte minden romlásnak indult. Túlélte az özönvizet, és lehetővé tette, hogy az emberi történet folytatódjon.
Az újrakezdés után rögtön jön Bábel tornya
A Noé-történet azonban nem valamiféle végleges megtisztulással zárul. Alig kezdődik újra az emberiség története, máris következik Bábel tornya.
M. Kende Péter ezt összekötötte az előző heti teremtéstörténettel: Ádám és Éva történetében az ember rögtön elbukik, aztán jön Káin és Ábel, majd az özönvíz, végül Bábel.
Szabó szerint éppen ez a Tóra egyik visszatérő mintázata. Az ember újra és újra hibázik, az Örökkévaló újra és újra lehetőséget ad a folytatásra, az ember pedig ismét megpróbálja.
Ugyanezt látja a későbbi történetekben is: az aranyborjúnál, a kémek történetében, a pusztai vándorlás számos konfliktusában vagy később a Bírák korában. Nincs olyan korszak, amelyben a hibák végleg megszűnnének.
„Botlunk, fölállunk, újrakezdünk” – foglalta össze Szabó György ezt a gondolatot. Noé történetének ezért szerinte nemcsak az özönvíz vagy a bárka a központi eleme, hanem annak felismerése is, hogy a kudarc után mindig újra lehet kezdeni, még akkor is, ha az ember később ismét megbotlik.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
