„Ennek soha sincs vége” – egész életünkben építjük a saját karakterünket
A Mussie, a rebecen új epizódjában Mussie az avodat hamidot, vagyis a tulajdonságainkon végzett belső munka témáját járja körül. A zsidóságban a személyiség formálása egész életen át tartó feladat: az embernek újra és újra dolgoznia kell azon, hogyan viszonyul önmagához, másokhoz és Istenhez. Az első részben négy fontos terület kerül elő: az alázat, a harag, az öröm és a hála.
A személyiség nem készül el tizennyolc évesen
Mussie egy fiatalkori emlékkel vezeti fel a témát. Tizenhét-tizennyolc évesen egyszer megkérdezte milánói nagymamájától, mikor jön el az a pont, amikor az ember személyisége már teljesen kialakult. Akkor még úgy képzelte, hogy felnőttkorra eldől, ki mennyire türelmes, kedves, okos vagy fegyelmezett, aztán minden mehet tovább automatikusan.
Nagymamája válasza egyszerű volt: „Ennek sohasincs vége.” Mussie számára ez akkor komoly felismerést jelentett. A karakterépítés életre szóló munka, amelyben az embernek új helyzetekben újra meg újra meg kell dolgoznia ugyanazokat a tulajdonságokat.
Mózes alázata és a saját értékünk ismerete
Az első tulajdonság az alázat. A Tóra Mózest a világ legalázatosabb emberének nevezi, ami első pillantásra furcsának tűnhet, hiszen pontosan tudta, hogy ő vezeti a zsidó népet, és különleges feladatot kapott.
Mussie magyarázata szerint Mózes tisztában volt a saját képességeivel és küldetésével, de úgy gondolta: ha valaki más kapta volna ugyanazokat az adottságokat és lehetőségeket, talán még jobban teljesített volna. Az alázat ezért nem önmagunk lebecsülését jelenti. Az embernek tudnia kell, miben jó, mert csak így tudja használni a képességeit.
Maimonidész általában az „arany középutat” ajánlja a tulajdonságok között, az alázatot azonban Mussie szerint kivételként kezeli: itt minél messzebb kell kerülni a gőgtől. A Pirké Ávot is „nagyon-nagyon alázatos” viselkedésre ösztönöz.
Az alázat ugyanakkor nem szégyenlősség. A túlzott szégyenlősség akadályozhatja a fejlődést: „A szégyenlős nem tanul” – idézi Mussie a tanítást. Aki fél kérdezni, könnyen lemarad arról, amit megtanulhatna.
A harag elveszi a bölcsességet
A második nagy téma a harag. Mussie ezt olyan tulajdonságként mutatja be, amelytől a zsidó tanítások különösen erősen óvnak. A Talmud szerint „aki haragra gerjed, olyan, mintha bálványt imádna”.
A párhuzam alapja a bizalom kérdése. A bálványimádás azt jelenti, hogy az ember más erőknek is önálló hatalmat tulajdonít. A haragban is megjelenhet ugyanez a gondolkodás: úgy érezzük, valaki más teljesen felborította az életünket, és minden rajta múlt.
Mussie egy megkarcolt autó példáját hozza. Az embernek természetesen kellemetlen a kár, de erős istenbizalom mellett azt is képes meglátni, hogy a történtek végső eredménye nem kizárólag a másik ember kezében volt. Nekünk megvan a saját felelősségünk, a hishtadlut, vagyis az igyekezet: döntéseket hozunk, orvost választunk, cselekszünk, amit kell. Az eredmény egy ponton túl már nincs a kezünkben.
A Talmud egy másik tanítása szerint a harag elveszi az ember bölcsességét. Nachmanidész pedig gyakorlati tanácsot ad: mérges emberrel szemben beszéljünk szelíden. A nyugodt hang képes csillapítani a másik indulatát is.
Az örömön is lehet dolgozni
Mussie harmadik témája az öröm. A boldogság nem szerepel önálló micvaként a 613 parancsolat között, az istenszolgálat során azonban komoly jelentőséget kap. „Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel” – idézi a Zsoltárokat.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet elvárni valakitől, hogy örüljön, amikor a hangulatát nem érzi szabadon választhatónak. A Tánjá tanításai szerint a gondolataink jelentős hatással vannak az érzelmeinkre. Amit hosszabb ideig értékesnek, kívánatosnak és fontosnak látunk, ahhoz érzelmileg is közelebb kerülünk.
Mussie egy gyerekjáték példájával érzékelteti ezt. Egy hároméves kisautót szeretne, egy tízéves már más típusú játékra vágyik. A változás mögött az áll, hogy más dolgokról gondolkodik értékesként. Ebből következik, hogy az ember a saját figyelmének irányításával részben az érzelmeit is formálhatja.
A hála már reggel elkezdődik
A negyedik tulajdonság a hála. Mussie szerint ez az istenszolgálat egyik alapja, mert segít felismerni, mennyi mindent kapunk másoktól és Istentől.
A nap már a Mode áni imával indul: az ember ébredés után megköszöni Istennek, hogy visszaadta a lelkét. Ez arra tanít, hogy az életet se tekintsük automatikusnak. Látás, hallás, járás, beszéd, levegővétel – mind olyan dolgok, amelyek mellett könnyen elmennénk szó nélkül.
A hála emberek felé is ugyanilyen fontos. Mussie hétköznapi példaként említi, hogy egy bolti eladónak is érdemes megköszönni a segítséget akkor is, ha ez a munkája. A kedvesség és figyelem önmagában is többlet.
Jehuda neve és Lea felismerése
A hála egyik bibliai példája Lea története. Amikor megszületett negyedik fia, felismerte, hogy többet kapott annál, mint amit előzetesen egyenlő elosztás alapján várhatott volna. Ezért nevezte a fiát Jehudának, amelynek neve a hála, a hodáá fogalmához kapcsolódik.
Mussie szerint ebben az a fontos, hogy Lea megállt annál a pillanatnál, amikor valami különlegesen jót kapott, és tudatosan köszönetet mondott érte. A hála így nem általános jó érzés, hanem konkrét felismerés.
Mózes még a Nílusnak is hálás volt
A másik példát Mózes története adja. Az első csapások idején nem ő ütött a Nílusra és a földre, hanem Áron. Mussie magyarázata szerint Mózes hálát érzett ezek iránt.
A Nílus hordozta őt csecsemőként, amikor kosárba téve a vízre bízták. A föld pedig elrejtette az egyiptomi embert, akit Mózes megölt. Bár sem a folyónak, sem a földnek nincs önálló akarata, Mózes mégsem akarta ütni azt, ami valaha a javát szolgálta.
Ez Mussie szerint magas mércét állít elénk: ha Mózes még élettelen dolgokkal szemben is megőrizte a hála érzését, akkor nekünk is érdemes tudatosabban észrevenni mindazokat az embereket, helyzeteket és segítségeket, amelyekből kaptunk valamit.
Négy terület, amelyen mindig van munka
Az első rész négy tulajdonság köré épül: alázat, harag, öröm és hála. Mussie mindegyikről úgy beszél, mint olyan területről, ahol nincs végleges állapot. Az ember ma lehet türelmesebb, holnap új kihívás érkezik; ma könnyebb hálát érezni, máskor tudatos munkára van szükség.
Az avodat hamidot ezért folyamatos figyelmet kíván. A cél az, hogy az ember évek múlva se ugyanott tartson belül, ahol korábban, hanem egyre tudatosabban bánjon a saját tulajdonságaival.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
