Kóser hús, Balatonfüred és a kiátkozott neológia
A PILPUL 547. részében M. Kende Péter és Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija a rabbi szabadságától jutott el a Reé heti szakasz egyik gyakorlati kérdéséig: mit jelent ma kóser húst enni Magyarországon? Az adásban szó volt Balatonfüredről, szombati fürdésről, a húsfogyasztás korlátozásáról, a magyar neológia 19. századi kiátkozásáról és arról is, hogyan élte túl a szakadás emlékét a magyarországi zsidó intézményrendszer.
A rabbi is tölti az elemeit
M. Kende Péter azzal kezdte a beszélgetést, hogy a rabbinak is szüksége van pihenésre. Fináli Gábor szerint a szabadság nem azt jelenti, hogy a rabbi megszűnik rabbinak lenni, inkább azt, hogy több időt tölt a családjával, és néhány hétvégére távol marad a közösségtől.
A rabbi elmondta: általában évente két szombatot próbál kivenni, betegség pedig legfeljebb ritkán szakítja meg a szolgálatot. Mióta családja van, nem utazott messzebbre az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területénél, és ha hétköznap nyaralt is, sokszor szombatra visszatért a közösségéhez. A Covid után még inkább úgy érezte, hogy a kényszerű lezárások után nem szívesen maradna távol hosszabb időre.
Balatonfüred, Drei Wochen és szombati fürdés
A beszélgetésben előkerült a Balatonfüredi hitközségi üdülő is, ahová egyes körzetek rendszeresen járnak, míg a Hunyadi téri közösség nem igazán. Fináli Gábor ehhez kapcsolódva megjegyezte: külön érdekes, hogy régebben a rabbi kar jelentős része éppen a Drei Wochen, vagyis a Tisá beávot megelőző háromhetes gyászidőszak alatt ment szabadságra.
Izraelben vallásosabb közegben sokan ebben az időszakban nem járnak tengerre, mert az örömködés és élvezetek visszafogása kapcsolódik a gyászhoz. M. Kende Péter saját balatonfüredi emléket is felidézett: szombat délután a társaság szinte magától indult lefelé a vízpartra. Fináli szerint a szombati úszás tilalmának klasszikus indokai részben élővízhez kapcsolódnak: például ahhoz, hogy valaki pánikban növényt téphet vagy ágat szakíthat. Medencénél vagy a Balaton rendezettebb partszakaszainál ez kevésbé áll fenn.
A másik kérdés a szombat szellemisége. Fináli Gábor szerint ez jóval képlékenyebb kategória, különösen egy olyan közösségben, amelynek vallási gyakorlata történetileg megszakadt, majd részben újraépült. Ő maga úgy látja: a mai körülmények között a szombati fürdés önmagában nem tiltható úgy, ahogy sokan gondolják.
Kóser hús: micva, piac és minőség
A Reé heti szakasz kapcsán M. Kende Péter a kóser hús kérdését hozta elő. Felidézte: a szocialista időszakban, minden nehézség ellenére, Budapesten több helyen is lehetett friss kóser tőkehúst kapni. Ma ezzel szemben sokszor fagyasztott, bizonytalan minőségű és nagyon drága hússal találkozik a vásárló.
Fináli Gábor szerint ez részben kereslet-kínálati kérdés: ha ma időszakosan mennek le a sakterek vágni, akkor előre nagyobb mennyiséget kell lefagyasztani. Ez azt is jelzi, hogy korábban valószínűleg nagyobb és állandóbb volt az igény. A rabbi ugyanakkor élesen fogalmazott az ár és a minőség kapcsolatáról: amikor a kóser hús drága és közben nem megfelelő színvonalú, az szerinte már vallási értelemben is súlyos probléma.
A hús nem magától értetődő
A heti szakaszban a húsfogyasztás engedélyezett élvezetként jelenik meg, de nem korlátlanul. Fináli szerint a Tóra már az első lapoktól kezdve érzékenyen kezeli a húsevést: Ádám és Éva történetében még növényi táplálék szerepel, Noénál megjelenik a húsevés engedélye, de a vér tilalma is, a pusztai történetek pedig újra és újra óvatosságra intenek.
A Reé szakaszban a központosított szentélyi áldozat mellett megjelenik az is, hogy az ember ehet húst, ha vágyik rá, de nem mindent, nem akárhogyan és nem bármilyen körülmények között. A kóserság így nem pusztán technikai szabály, hanem nevelés: az ember megtanul figyelni arra, mit vesz a szájába, és hogy az étkezésnek erkölcsi, spirituális és önkorlátozó dimenziója is van.
A herem árnyéka
Az adás másik nagy témája a herem, vagyis a kiátkozás volt. M. Kende Péter felvetette, hogy a magyar neológia lassan 160 éve áll egy 19. századi ortodox kiátkozás árnyékában. Fináli Gábor pontosított: akkor még nem nevezték neológiának ezt az irányzatot, inkább az újítókról, később kongresszusiakról beszélhetünk.
A kiátkozás oka a modernizáció volt: a beszéd és a prédikáció nyelvének változása, a magyar vagy német nyelv használata, az orgona, a torony, a mechice nélküli ülésrend, a rabbi öltözete és a zsinagógai forma átalakulása. A Dohány utcai zsinagóga például annyira katedrális jellegű, hogy Fináli egy idegenvezető történetét idézte: spanyol vagy olasz látogatók olykor reflexből letérdelnek benne.
Mit jelent eredetileg a herem?
Fináli Gábor hangsúlyozta, hogy a herem eredetileg sokkal erősebb fogalom, mint a mai értelemben vett kiközösítés vagy kapcsolatmegszakítás. A Reé heti szakaszban a hűtlenné vált város teljes megsemmisítésének gondolata is ehhez a nyelvi világhoz tartozik. A későbbi korokban, különösen hatalom nélkül, a herem tartalma jelentősen enyhült: sokszor inkább passzív-agresszív bojkottá, intézményi elzárkózássá vált.
A kérdés azonban nyugtalanító marad: mit jelentene ugyanez, ha a kimondóknak valódi hatalmuk is volna hozzá? A rabbi szerint éppen ezért fontos látni, hogyan finomodott a fogalom, és milyen veszélyek rejlenek benne, ha a régi szavak mögé újra hatalom kerül.
Egy fedél alatt, mégis külön világok
A magyarországi ortodoxia 1949 után állami kényszerrel került egy intézményi keretbe a neológ irányzattal. M. Kende Péter felvetette, hogy ez az egység évtizedekig fennmaradt, miközben az ortodox vallási vezetők például továbbra sem mentek be a Dohány utcai zsinagógába.
Fináli Gábor szerint a háború utáni együttélés részben feledékenységből, részben praktikus okokból, részben személyes kapcsolatokból fakadt. A neológ rabbi karban sokan ortodox családi háttérből érkeztek, és a gyökereik, barátságaik, családi szálaik összekötötték őket az ortodox világgal is. Emellett egységben könnyebb volt lobbizni és képviselni a magyar zsidóságot.
A későbbi szétválás Fináli szerint generációváltással, külső hatásokkal, zarándoklatokkal és új bevételi lehetőségekkel is összefüggött. A PILPUL 547. része így a rabbi szabadságától és a balatoni szombattól a magyar zsidó intézménytörténet egyik mély törésvonaláig jutott: meddig lehet együtt élni egy fedél alatt, ha közben a régi herem emléke soha nem tűnt el teljesen?
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
