„Hibás döntést hozni nem feltétlenül jogsértés” – Lattmann Tamás szerint a vízhiány miatt politikai felelősség lehet, büntetőjogi csak bizonyított jogsértésnél
A Pirkadat június 29-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogász, egyetemi docens volt. A beszélgetés abból a kérdésből indult ki, hogy felelősségre vonható-e bármelyik magyar kormány az ország aszályosodása, a vízgazdálkodási beruházások elmaradása, például a Duna–Tisza-csatorna meg nem építése miatt. Szóba került a politikai és büntetőjogi felelősség különbsége, a „tisztító tűzprogram” politikai kommunikációs jellege, a Velencei Bizottság szerepe, valamint Iványi Gábor egyházának jogi ügyei is.
Politikai hiba és büntetőjogi felelősség
Breuer Péter az előző beszélgetésre utalva vetette fel: ha Magyarországon 300 éve beszélnek a Duna–Tisza-csatornáról, és ebből mindössze 22 kilométer épült meg, akkor számon kérhető-e valakin a vízgazdálkodás elmaradása.
Lattmann Tamás szerint maga az aszályosodás nem olyan jelenség, amelyért egy kormány közvetlenül büntetőjogilag felelőssé tehető. Ha viszont elmaradt beruházásokról beszélünk, ott felmerülhet a mindenkori kormányok politikai felelőssége.
A büntetőjogi felelősséghez azonban ennél több kell: konkrét személy, konkrét döntés vagy mulasztás, valamint közvetlen ok-okozati kapcsolat a döntés és a bekövetkezett kár között.
Bűncselekmény nélkül nincs jogi felelősségre vonás
A jogász hangsúlyozta: egy rossz politikai döntés önmagában még nem bűncselekmény. A politikai felelősség következménye az, hogy a választók legközelebb nem szavaznak újra az adott politikusokra vagy pártokra.
„Hibás döntést hozni nem feltétlenül jogsértés” – mondta.
Büntetőjogi felelősség akkor merülhet fel, ha bizonyítható valamilyen jogsértés: például korrupció, hivatali visszaélés, súlyos gondatlanság vagy olyan szándékos mulasztás, amelyben a döntéshozó egy fontos szempontot tudatosan nem vett figyelembe.
Ha például egy vízügyi beruházás azért maradt el, mert egy földterület jobban kellett valamelyik befektetőnek, és ezt korrupciós elemekkel lehetne igazolni, akkor már más lenne a jogi helyzet. De ezt bizonyítani kellene.
A vízhiány tény, de a bizonyítás nehéz
Breuer Péter felvetette, hogy Magyarország agrárország volt, ma pedig vannak elsivatagosodó térségei. Lattmann szerint ez tényként fontos, de jogi felelősséghez önmagában nem elég.
Azt is bizonyítani kellene, hogy a folyamat megakadályozható lett volna egy adott beruházással, például a csatornával, továbbá azt is, hogy egy konkrét kormányzati döntés vagy mulasztás miatt nem történt meg a szükséges beavatkozás.
Ez a bizonyítás rendkívül összetett. Nem elég általánosságban azt mondani, hogy „meg kellett volna csinálni”, mert a jog személyekhez, döntésekhez, dokumentált folyamatokhoz és bizonyítható következményekhez köti a felelősséget.
A „tisztító tűzprogram” politikai termék
A beszélgetés ezután a jelenlegi politikai számonkérési hangulatra és a „tisztító tűzprogram” kifejezésre tért át. Lattmann szerint ez nem jogi fogalom, hanem politikai kommunikációs termék.
„Ez egy matrica arra, hogy most mi történik” – fogalmazott.
Szerinte a politika gyakran működik ilyen hívószavakkal: pofátlan végkielégítések, rezsicsökkentés, Soros-terv. Ezek nem feltétlenül jogi vagy szakpolitikai kategóriák, hanem politikai mozgósító kifejezések.
A kérdés az, hogy a hangzatos címkék mögött van-e valódi jogállami eljárás, bizonyítás és felelősségi rendszer.
Mi a Velencei Bizottság?
Breuer Péter külön rákérdezett a Velencei Bizottság szerepére is. Lattmann elmagyarázta: a Velencei Bizottság az Európa Tanács keretében működő szakértői, tanácsadó testület.
A kelet-európai rendszerváltások idején jött létre azzal a céllal, hogy összegyűjtött alkotmányjogi tapasztalatokkal segítse a demokratikus átmenetet. Nincsenek önálló hatósági vagy döntési jogosítványai, ezért aki csak operatív politikai hatalmat keres benne, akár „gittegyletnek” is nevezheti.
Lattmann szerint ez nem teljesen valóságtól elrugaszkodott minősítés, ha valaki kizárólag a kötelező erőt nézi. A testületnek ugyanis nincs közvetlen kényszerítő hatalma. A jelentősége mégis nagy, mert véleményei fontos jogértelmezési forrásként működnek.
Nem kötelező, mégis számít
A Velencei Bizottság javaslatai, véleményei írásban jelennek meg, és a jogtudományban, valamint a nemzetközi bírói gyakorlatban fontos értelmező forrásként szolgálnak. Az Európai Unió Bírósága vagy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága gyakran figyelembe veszi ezeket.
Lattmann szerint a bíróságokat formálisan nem kötik a Velencei Bizottság álláspontjai, de jellemzően felhasználják azokat. A testület tehát nem dönt, de befolyásolja a jogértelmezést.
Ez különösen a nemzetközi jogban fontos, ahol nemcsak az írott szerződések számítanak, hanem a szokásjog és a kialakuló jogértelmezési gyakorlat is.
Iványi Gábor egyházának ügyei
A beszélgetésben Iványi Gábor egyházának jogi helyzete is előkerült. Lattmann felidézte: több ügy több bírói fórumot is megjárt, ezek közül a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése volt a legfontosabb, amely diszkriminatív kormányzati intézkedéseket állapított meg.
A jogász óvatosan fogalmazott arról, hogy a Velencei Bizottság pontosan milyen szerepet játszott ebben, de nem tartaná meglepőnek, ha álláspontjai megjelentek volna az érvelésben.
A lényeg szerinte az, hogy a strasbourgi ítéletek kötelezőek. Az más kérdés, hogy az állam mikor és hogyan hajtja végre őket.
A strasbourgi ítéletek végrehajtása
Lattmann emlékeztetett arra, hogy korábban a magyar jogrendszer úgy működött: a strasbourgi ítéleteket az államnak automatikusan végre kellett hajtania, a kormány vagy az Országgyűlés külön politikai döntése nélkül.
Példaként a vörös csillagos ügyek egyikét említette: miközben a parlamentben politikai nyilatkozatok hangzottak el arról, hogy nem fizetnek, addigra a bírósági rendszer már végrehajtotta az ítéletet.
Később azonban ebbe a rendszerbe belenyúltak, és ma már vannak olyan strasbourgi ítéletek, amelyeket a kormány nem vagy nem teljesen akar végrehajtani.
Iványi Gábor egyházának esetében is részben ez a gond: a korábbi időszakra vonatkozó pénzek egy részét kifizették, de a későbbi évek és az egyházi jogállás kérdése továbbra is vitás.
A bírói fórumok egymásra hatása
Breuer Péter azt kérdezte, hogy a korábbi bírósági döntések befolyásolhatják-e a most folyó ügyeket. Lattmann szerint a különböző ügyek és fórumok jogilag elválasztva működnek, közvetlen kötöttség nem mindig van közöttük.
Ugyanakkor ha egy állam újra és újra pert veszít hasonló jogi kérdésekben, az hat a bírói hozzáállásra. Nem formális előítéletről van szó, hanem arról, hogy a testületek érzékelik: ugyanaz az állam újra problémás ügyekkel jelenik meg előttük.
Ezt Lattmann úgy írta le, hogy a bírókban akár szubliminálisan is megjelenhet: „na már megint a magyar kormány”.
Egyetemek és személyes helyzet
Az adás végén Breuer Péter arra kérdezett rá, hogy az egyetemek újragondolása megváltoztathatja-e Lattmann Tamás helyzetét a magyar jogi felsőoktatásban. A jogász azt mondta, nem lát közvetlen kapcsolatot, ezért jelenleg úgy gondolja, hogy nem.
Hozzátette: majd kiderül, de most nem tud olyan összefüggésről, amely személyesen érintené.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
