„Kalickába zárod magadat” – Krizsó Szilvia arról, miért kellett új életet kezdenie a televízió után
Krizsó Szilvia a Volt egyszer második részében Sebes Györgynek arról mesélt, hogyan vezetett az útja az Opera gyerekkórusától a banki világból a televízióig, majd onnan a saját beszélgetős műsorokig, a coachingig, az írásig és az éneklés újrakezdéséig. A beszélgetésben szó esett elbizonytalanító tanári mondatokról, a Napkelte riporterkereső versenyéről, a Duna TV-s és MTV-s évekről, valamint arról is, hogyan lehet felismerni, amikor egy életpálya már nem a sajátunk.
Az Opera gyerekkórusától a színpadig
Krizsó Szilvia gyerekként a rádió gyerekkórusába szeretett volna bekerülni, végül az Opera gyerekkórusába vették fel, ahol egészen húszéves koráig énekelt. Mint elmondta, utólag értette meg, miért oda került: az operai térbe erősebb, egyedibb hangokra volt szükség. Büszkén idézte fel, hogy sokszor kapott szólószerepet, és a Bohéméletben Pavarotti és Kincses Veronika mellett énekelt gyerekszólót.
A színpad más formában is végigkísérte az iskolás éveit: versmondó versenyek, Kazinczy-versenyek, iskolai ünnepségek, amatőr színjátszás. „Sose voltam elégedett azzal, amit tudok, meg amit elértem” – mondta, hozzátéve: ennek van fájdalmas oldala, de segített abban is, hogy ne higgye el magáról túl korán, hogy már megérkezett.
A Radnóti, ahol megtört a lendület
A családja nem művészcsalád volt: szülei gépészmérnökök, mégis támogatták a benne lévő előadói hajlamot. Édesanyja inkább a Színművészeti felé terelte volna, Krizsó azonban végül nem próbálta meg.
A döntés hátterében erősen ott volt a gimnáziumi élmény. A Radnóti ugyan elitiskolának számított, ő mégis úgy érezte, ott nem találta meg igazán a helyét. Elmondása szerint magyar tanára rendszeresen elbizonytalanította, akkor is, amikor korábban országos versenyeken sikerrel szerepelt. Arany János Pázmán lovag című balladájával gyerekként első lett, a gimnáziumban mégis azt kapta: nem érti a balladát, nem jól hangsúlyoz.
Ez az élmény hosszú időre kihatott rá. Bár szerepelt, szavalt, Hadas Kriszta rendezésében is fellépett, mégsem mert felvételizni a Színművészetire.
Banki karrier helyett televízió
Krizsó előbb a vendéglátóipari főiskolát, majd a közgáz pénzügy szakát végezte el. Közben bankban dolgozott, kiemelt vállalati ügyfelekkel foglalkozott, de egyre világosabban érezte, hogy ez nem az ő terepe. A hitelkérelmek, a társosztályokkal való egyeztetések és a kiszámítható adminisztratív világ fojtogatni kezdte.
„Ha rájössz arra, hogy valami nagyon nem a tied, akkor abban az értelemben bátornak kell lenni, hogy váltani kell” – fogalmazott. Szerinte aki túl sokáig marad a saját útjától idegen közegben, belülről kezd sérülni: „Kalickába zárod magadat, és nem lesz egy idő után onnan senki, aki kinyitná neked az ajtót.”
Ekkor jutott eszébe újra a színpad, de a Színművészetire 28 évesen már túlkorosnak számított. Innen fordult a televízió felé. Kertész Zsuzsához került, aki egy személyes találkozás után benevezte a Napkelte Riporter kerestetik versenyére. Krizsó megnyerte a versenyt, és ezzel elindult televíziós pályája.
Politikai műsorok, majd távozás az MTV-ből
A Napkelte után a Duna TV-hez került, ahol a Napóra című politikai műsor műsorvezetője és felelős szerkesztője lett. Innen vezetett az út az MTV-be, ahol sokáig dolgozott, többek között a Szólás szabadsága című műsorban.
Egy idő után azonban már erősen vágyott arra, hogy talkshow-t készítsen. A politikából elege lett: zavarta, hogy az egész közéletet átszövi az állandó reakciókényszer, ki mit mondott, arra ki mit válaszolt. A Szólás szabadságát „szabadságra küldték”, majd a Ma reggelből is kikerült. Egy stábértekezleten jelentették be az új struktúrát és az új műsorvezetőket, ahová őt már meg sem hívták.
Amikor később olyan ajánlatot kapott, hogy Pap Dániel felügyelete alatt készítsen hírműsort rádióban és televízióban is, úgy döntött, távozik. Úgy emlékezett vissza: addigra világos volt számára, hogy ezt már nem akarja vállalni.
A Krizsó és a kérdező felelőssége
A nyilvánosságból nem tűnt el végleg. A Radnóti Színházban indult el Libikóka – Krizsó Szilviával fent és lent című beszélgetős műsora, amelyből később az ATV-n Krizsó címmel televíziós formátum lett. A Centrál Színházban folytatta, csapattal dolgozott, de a végső döntéseket maga hozta meg.
A vendégek többsége szívesen jött. Krizsó szerint ennek oka az is lehetett, ahogyan kérdezett. „Én nem akarok főszereplő lenni akkor, amikor én kérdezek” – mondta. Számára mindig az a fontos, akit meghívott. Nem akart mindenáron olyan mondatokat kiszedni a vendégből, amelyeket az később megbánna. A beszélgetésekben voltak mély pontok, könnyek és sok nevetés is, mert szerinte a közönségnek szüksége van arra, hogy egy órára jól érezze magát.
Podcast, könyv és visszatérés az énekléshez
Most új könyvön dolgozik, amely a készülő podcastjához kapcsolódik. A podcast címe: Kösz, jól vagyok, amelyben a „jól” L betűje zárójelben is értelmezhető, vagyis: „Kösz, jó vagyok.” Az önismeretről, önbizalomról, kommunikációról és kapcsolódásról szeretne beszélni. Saját történeteket, ügyfelek tapasztalatait, coachingfeladatokat és régi tárcákat is beépít a könyvbe.
Az írás mellett újra énekelni tanul. Nem operákat szeretne előadni, inkább sanzonokat, Budapest Bár-dalokat és Koncz Zsuzsa-számokat. Azt mondta, nem előadóművésznek képzeli magát, csak olyan dalokat szeretne elénekelni, amelyek jó érzéseket keltenek.
„Én csak szeretek jó érzéseket adni másoknak” – foglalta össze. És úgy tűnik, Krizsó Szilvia ma is ugyanazt keresi, amit gyerekként a színpadon, tévésként a stúdióban, coachként a tréningeken: azt az energiát, amely a nézőtér és a színpad, a kérdező és a válaszoló, az ember és a másik ember között áramlik.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
