„A világban nem lehet lazázni, meg lazsálni, meg félig dolgozni”
A Heti Libazsír vendége Petrovics Eszter rendező volt, aki új portréfilmet készített Marton Éva operaénekesnőről. Szegvári Katalin és Rangos Katalin a film születéséről, a világhírű énekesnő pályájáról, a külföldi archív felvételek megszerzéséről, Marton Éva tanári munkájáról és Petrovics Eszter saját filmes útjáról beszélgetett vele. A szenvedély hangja című, kétrészes film Marton Éva 80. születésnapjához kapcsolódik, és a televíziós sugárzás előtt az Urániában is nagyvásznon mutatták be.
Három év munka egy világsztár életművéért
Petrovics Eszter elmondta, hogy Marton Éva pályája olyan sűrű és gazdag, hogy a portréfilm végül két részből állt össze. A rendező számára ez a munka többéves folyamat volt: az archív anyagok felkutatása, jogi engedélyeztetése és beépítése különösen időigényes feladatnak bizonyult.
A filmben a Metropolitan Opera, bécsi, spanyol, olasz és más nemzetközi operaházi felvételek is szerepelnek. Petrovics szerint ezek megszerzése hosszú jogi procedúra: televíziós társaságokkal, operaházakkal kellett egyeztetni, hónapokon át. A rendező hangsúlyozta, hogy a munka sikeréhez kiváló jogászokra is szükség volt.
Marton Éva, a kemény és lenyűgözően profi művész
A beszélgetésben szóba került Marton Éva személyisége is. Petrovics Eszter régóta ismeri őt, és szerencséje volt még színpadon látni a Jenůfában, valamint a Bánk bánban is. A művésznőről azt mondta, hogy kemény, szigorú, időnként nehéz természetű, de mindezt a rendkívüli szakmai fegyelem felől értelmezi.
„A világban nem lehet lazázni, meg lazsálni, meg félig dolgozni” – fogalmazott Petrovics, amikor Marton Éva profizmusáról beszélt. Szerinte egy ilyen világsztár óriási nyomás alatt él és dolgozik, ezért nála a pontosság, a felkészültség és a teljes erőbedobás alapfeltétel.
A férj, aki élő archívummá vált
Marton Éva pályájának bemutatásában férje, Zoltán is kulcsszerepet kapott. Petrovics Eszter elmondása szerint ő szinte minden dátumot, előadást, partnert és karmestert pontosan számon tart, ezért a film előkészítése során felbecsülhetetlen segítséget jelentett.
A rendező úgy jellemezte őt, mint egy „élő könyvtárat”. A családi archívumban rengeteg anyag maradt fenn: fotók, felvételek, televíziós rögzítések, VHS-kazetták. Ezekre építve lehetett végigkövetni Marton Éva útját a magyar Operaháztól Frankfurton, Bécsen és Barcelonán át a világ nagy operaszínpadáig.
Szabad kéz, erős karakter
A műsorvezetők arra is rákérdeztek, mennyire határozta meg Marton Éva vagy férje, hogy mi kerüljön be a filmbe. Petrovics Eszter válasza rövid volt: „Szabad kezet kaptam.” Hozzátette, Marton Éva pályáján annyira egyértelműek az emblematikus szerepek, partnerek és előadások, hogy a válogatás iránya szakmailag is világos volt.
A filmben megszólalnak a nagy pályatársak is. José Carrerasszal Budapesten készült interjú, Plácido Domingóval pedig külföldi stáb rögzített beszélgetést. A forgatás Frankfurtba, Bécsbe és Barcelonába is elvitte a stábot, miközben a jelenkori Marton Évát is követték, például mesterkurzuson és tanítás közben.
A tanítás mint szolgálat
Petrovics Eszter számára különösen izgalmas volt Marton Éva tanári munkáját látni. A Zeneakadémián nem pusztán énektechnikai instrukciókat ad, hanem a darab egész szellemi világát átadja a növendékeknek. Figyel a szövegre, a színpadi jelenlétre, a zenei formálásra és arra is, hogy egy-egy szó milyen jelentést hordoz.
A rendező szerint Marton Éva szigorú, néha csípős megjegyzéseket tesz, de a növendékei érzik, hogy értük dolgozik. A tanításban megjelenik a humor, a figyelem és az alázat is. Petrovics úgy látta, hogy Marton Éva nemcsak mesterséget tanít, hanem gondolkodásmódot is ad a fiatal énekeseknek.
Petrovics Eszter útja a kamera mögött
A beszélgetés Petrovics Eszter pályájára is kitért. Felidézték, hogy ének-zene–karvezetés szakon végzett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. Rangos Katalin tanítványaként indult, de hamar kiderült, hogy a kamera előtti szereplés kevésbé áll közel hozzá, a rendezésben viszont megtalálta a saját útját.
Családi háttere is előkerült: édesapja Petrovics Emil zeneszerző, édesanyja Galambos Erzsi színésznő volt. Petrovics Eszter arról beszélt, hogy inkább a háttérben érzi otthon magát, mégis éppen ez a figyelmes, elemző pozíció teszi alkalmassá arra, hogy nagy művészi életutakat bontson ki filmen.
Egy vágyott film: Márkus Emília, Pulszky Romola és Nizsinszkij világa
A műsor végén Petrovics Eszter egy régóta foglalkoztató tervéről is beszélt. Szeretne filmet készíteni arról a különleges családi és művészeti vonalról, amely Márkus Emíliától, Pulszky Károlytól és Pulszky Romolától vezet Vaclav Nizsinszkijig és a család későbbi leszármazottaiig.
A téma személyesen is kapcsolódik hozzá, beházasodás révén családi szálon érintett benne. A film ötlete azért izgatja, mert egymásra ható, rendkívüli sorsokat lát ebben a családtörténetben: színházat, balettet, magyar és nemzetközi művészeti örökséget, valamint olyan életrajzi fordulatokat, amelyek önmagukban is filmre kívánkoznak.
A portréfilm mint közszolgálat
Petrovics Eszter arról is beszélt, hogy a komolyzenei portréfilmek különleges helyet foglalnak el a dokumentumfilmes munkában. Kevés rendező vállalkozik rájuk, mert zenei tudás, műveltség és nagy türelem kell hozzájuk. A Marton Éva-film három évig készült, a forgatás nagyjából húsz-huszonöt napot vett igénybe, de az előkészítés és az utómunka jóval hosszabb folyamat volt.
A rendező szerint egy ilyen portré nemcsak filmes munka, hanem kulturális szolgálat is. A film az ősz folyamán kerülhet televízióba, kulturális csatornán. Petrovics Eszter abban bízik, hogy a nézők nemcsak Marton Éva hangját és pályáját látják majd benne, hanem azt az energiát is, amely nyolcvanéves kora után is mozgásban tartja a művésznőt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
