„Nem biztos, hogy vissza akarok menni” – Lattmann Tamás az egyetemekről, az MTA-ról és az új kormány első jogi zűrzavarairól
A Pirkadat május 12-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Lattmann Tamás jogász, egyetemi docens volt. A beszélgetés az egyetemi címek világából indult, majd a magyar felsőoktatás állapotán, az egyházi és állami egyetemek különbségein, a Magyar Tudományos Akadémia szerepén, az új kormány első alkotmányos gesztusain és a minisztériumi „darálás” körüli politikai narratíván vezetett végig.
Docens, professzor, egyetemi tanár
Breuer Péter azzal kezdte a beszélgetést, hogy mikor lehetne Lattmann Tamást egyetemi tanárnak nevezni. A vendég elmagyarázta: Magyarországon az egyetemi tanári kinevezéshez az adott intézmény előterjesztése, szakmai vizsgálat, publikációs teljesítmény és több más feltétel kell.
Prágában, ahol Lattmann egy amerikai magánegyetemen dolgozik, más a nyelvi és intézményi logika. Mint mondta, az angol nyelvben sokkal tágabban használják a professzor megszólítást, miközben a magyar szaknyelvben a professzor az egyetemi tanárnak felel meg.
Állami egyetem vagy magánegyetem?
Lattmann Tamás felidézte, hogy 2000-ben végzett az ELTE-n, majd 15 évig ott oktatott. Prágába költözése előtt szűnt meg az ottani jogviszonya, de hangsúlyozta: az ELTE-ről nem politikai okból távozott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemről viszont kirúgták.
A visszatérés lehetőségére óvatosan reagált. „Nem biztos, hogy vissza akarok menni” – mondta az állami egyetemi szféráról. Szerinte a magyar állami felsőoktatással már korábban is voltak koncepcionális problémái, miközben a magánegyetemek más munkaszervezési és oktatási modelleket kínálnak.
Példaként az International Business Schoolt említette, amely szerinte régóta brit magánegyetemi módszertannal működik Magyarországon.
Pázmány, Károli és az intézményi mozgástér
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karáról Lattmann azt mondta, több nyugati mintát időben átvettek, részben azért, mert a kar építésében fiatalabb oktatók is szerepet kaptak, akik nagyobb mozgástérrel dolgozhattak.
A Károli Gáspár Református Egyetem jogi karának indulását saját korai oktatói tapasztalataiból idézte fel. Szerinte az intézmény kezdetben erősen akkreditációs logika mentén épült: kellett professzor a névhez és tanársegéd az oktatáshoz. Ezt induló projektként érthetőnek nevezte, de hozzátette, hogy későbbi fejlődését már kevésbé követte.
A magyar jogi karok közötti versenyről úgy beszélt, hogy az okos egyetemi vezetés felismeri saját erős területeit, és azokat kezdi építeni. Lattmann szerint egy idő után a magyar egyetemeknek is rá kellett jönniük: az igazi verseny nem belföldön, hanem európai és globális szinten zajlik.
Mit érnek az egyetemi rangsorok?
Breuer Péter rákérdezett, hogy a külföldi fizetős diákok befolyásolják-e a nemzetközi rangsorokat. Lattmann szerint igen, az ilyen mérésekben számít a külföldi hallgatók aránya, az angol nyelvű kurzusok száma, a nemzetközi publikációs teljesítmény és több más mutató is.
Az ELTE helyzetéről óvatosan fogalmazott. Úgy látja, több mérőszám alapján még mindig vezető magyar intézmény, de egyes szakterületeken más egyetemek már erősebbé válhattak.
MTA: tudomány és politikai meghívások
A Magyar Tudományos Akadémia 200 éves évfordulója kapcsán szóba került, hogy a megválasztott miniszterelnök is részt vett az eseményen. Lattmann MTA-köztestületi tagként azt mondta: ő annak örül, ha az Akadémia rendezvényein olyanok szólalnak meg, akiknek közük van a tudományhoz és az MTA-hoz.
Az Akadémia kutatóintézeti hálózatáról legitim szakpolitikai vitának nevezte, kell-e saját intézményrendszer az MTA mögé. Ő személy szerint nem tartja ezt feltétlenül szükségesnek, de a politikai beavatkozás módját élesen bírálta. Palkovics László korábbi szerepét és a kutatóhálózat átalakítását úgy írta le, mint ahol szerinte a tudományos intézményrendszer feletti kontroll megszerzése is felmerült.
Munkaerőpiac vagy tudomány?
A felsőoktatás céljáról Lattmann hosszabban beszélt. Szerinte jogos kérdés, hogy a felsőoktatást a közoktatáshoz vagy inkább a munkaerőpiachoz kell-e közelíteni, de a tudományegyetem nem válhat pusztán munkaerő-képző gyárrá.
Az ügyvédi kamara igényeit példaként hozva azt mondta: érti, hogy a munkáltatók gyorsan használható ügyvédjelölteket szeretnének, de a jogi kar feladata ennél szélesebb. „Amíg az van kiírva az épület kapuja fölé, hogy állam- és jogtudományi kar, addig ne várd el a tudományegyetemtől, hogy bérrabszolgákat termeljen ki neked ipari alapon” – idézte fel egy korábbi vitáját.
A készségfejlesztést viszont fontosnak tartja. Példaként említette a jogi adatbázisok kezeléséről szóló kurzust, amelyet elsőéves joghallgatóknak állítottak össze, hogy már a képzés elején megtanuljanak önállóan kutatni.
Új kormány, régi jogi kérdések
Az új kormányról Lattmann óvatosan beszélt. Szerinte még korai előrejelzéseket adni, de az új politikai szereplőknek tudniuk kell, melyek voltak az elmúlt évek legsúlyosabb problémái. Ha ezekkel nem kezdenek érdemben dolgozni, gyorsan veszíthetnek hitelességükből.
Az uniós mérföldkövekről azt mondta, elvileg megoldhatók augusztusig, de ő nem lát bele a folyamatba. Úgy hallotta, szakértői háttérmunka már hosszabb ideje zajlik, de kérdésnek tartja, milyen jogi felhatalmazással tárgyalhatott az Európai Bizottság olyan szereplőkkel, akiknek korábban nem volt hivatalos kormányzati mandátumuk.
„Jogi értelemben a teljes zűrzavar”
Breuer Péter felvetette, hogy a megválasztott miniszterelnök már utasításokat adott volna az ügyvezető kormány minisztereinek. Lattmann szerint ez alkotmányos szempontból problémás.
„Jogi értelemben a teljes zűrzavar” – mondta. Hangsúlyozta: az ügyvezető kormány fölött az ügyvezető miniszterelnök rendelkezik. Ha az ügyvezető miniszterek jogsértő döntéseket hoznak, azokkal szemben az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, adott esetben büntetőeljárás is indulhat.
Darálógépek és politikai narratíva
A beszélgetés végén a minisztériumokban talált darálógépek ügye is előkerült. Lattmann szerint a hivatalos dokumentumoknak ma már elektronikus nyoma is van, ezért a papíralapú iratok megsemmisítése önmagában nem sokat jelent.
Úgy vélte, ha valahol bűncselekményre utaló döntés születik, az jellemzően sem papíron, sem elektronikusan nem készül el hivatalos formában. „Ez a darálgatás, ez megint egy politikai narratíva elem” – fogalmazott.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
