„Senki nem látja a saját érdekét jobban, mint ő” – nagy kívánságlistával készül az új kormányra az MKKSZ
A Pirkadat április 15-i adásában M. Kende Péter vendége Boros Péterné volt, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálatban Dolgozók Szakszervezetének elnöke. A beszélgetés középpontjában az állt, milyen elvárásokkal fordul a szakszervezet az új kormány felé, mit jelentene egy valóban partneri közszolgálati munkajog, és miért tartják kulcskérdésnek, hogy a közszolgálatban dolgozók ne legyenek többé szétforgácsolt, egymástól elszigetelt csoportok.
Nem ötleteket gyártottak, hanem tapasztalatot összegeztek
Boros Péterné világossá tette: az MKKSZ nem most kezdett el gondolkodni azon, mire lenne szükség a közszolgálatban. Az új kormánynak szóló javaslatcsomag az elmúlt tizenhat év konfliktusain, tárgyalásain, sikertelen egyeztetésein és részleges eredményein alapul. A szakszervezet összegyűjtötte a tagság véleményét, beépítette a visszajelzéseket, és így állt össze az a „véleménycsokor”, amellyel most tárgyalni szeretnének.
Az interjúból az derült ki, hogy a legfontosabb igényük nem egyszerűen egy újabb béremelés, hanem egy új közszolgálati logika. Olyan munkajogi és bérszabályozási rendszerre lenne szükség, amely nem kezeli harmincféle külön világként a közszolgálatot, hanem egységes egészként tekint rá, miközben figyelembe veszi az egyes területek sajátosságait is.
Egyenrangúságot és kiszámíthatóságot kérnek
A beszélgetés egyik legfontosabb mondata akkor hangzott el, amikor Boros Péterné arról beszélt, mit várnak az új közszolgálati munkajogtól. Azt mondta, olyan szabályozást szeretnének, amely „biztosítsa a munkavállalóknak az egyenrangúságát, a beleszólás lehetőségét, és tekintse partnernek a mindenkori állam azokat, akik az ő nevében szolgálják az embereket”.
Ez a gondolat nemcsak a jogi szabályozásról szólt, hanem egy szemléletváltásról is. Az MKKSZ szerint a közszolgálatban dolgozókat és sok esetben a munkáltatókat sem kezelték valódi partnerként. Az elmúlt évek rendszere inkább központi irányítást, szűk mozgásteret és állandó bizonytalanságot eredményezett.
A sztrájkjogot is újra kell gondolni
Mivel az MKKSZ az egyik legtöbbet sztrájkolni próbáló érdekképviselet volt az elmúlt években, külön hangsúlyt kapott a közszolgálati sztrájk szabályozása is. Boros Péterné szerint ezen a területen pontosan látják már, hol vannak a rendszer hibái, és mit kellene módosítani ahhoz, hogy a sztrájk valódi, működő érdekvédelmi eszköz lehessen.
A szakszervezet nem elméleti vitát akar erről, hanem gyakorlati korrekciót. Kipróbálták a jelenlegi rendszert, megtapasztalták a korlátait, ezért készen állnak arra, hogy konkrét javaslatokat tegyenek. Ugyanez igaz a munkáltatói önállóság kérdésére is: szerintük a helyi vezetőknek sokkal több mozgásteret kellene adni, mert jelenleg a rendszer még ott is túl központosított, ahol a felelősség helyben jelenik meg.
A köztisztviselők bére már tarthatatlan ügy
Az interjú egyik legerősebb pontja a köztisztviselői illetményalap kérdése volt. Boros Péterné emlékeztetett rá, hogy az államilag finanszírozott illetményalap összege 38 650 forint, és ez már tizenhét éve nem változott. Ezt egyértelműen tarthatatlannak nevezte, és úgy fogalmazott: „ezt talpra kell állítani”.
A kérdés azért is különösen fontos, mert ha az önkormányzati rendszer valóban átalakul, ahhoz képzett szakemberekre lesz szükség. Őket viszont nem lehet megtartani olyan bérrendszerrel, amely hosszú évek óta elszakadt a valóságtól. A szakszervezet szerint itt akár gyors megállapodás is születhetne, mert a probléma annyira nyilvánvaló, hogy nehéz lenne tovább halogatni.
Most türelem van, de nem végtelen
Boros Péterné többször hangsúlyozta, hogy most még van bennük türelem. A választás után kialakuló új helyzetben idő kell ahhoz, hogy felépüljenek az új kapcsolatok, elinduljanak a tárgyalások, és világossá váljon, milyen irányba akar mozdulni a kormányzat. De ez a türelem nem passzivitást jelent.
Az MKKSZ közben szerveződik, új tagokat vár, és azt üzeni a közszolgálatban dolgozóknak: csak közösen lehet valódi nyomást gyakorolni. Boros Péterné ezt így fogalmazta meg: „senki nem látja a saját érdekét jobban, mint ő”. Ebből szerinte az következik, hogy az embereknek szerveződniük kell, különben mások döntenek róluk nélkülük.
Az interjú összességében nem ultimátum volt, hanem egy új tárgyalási korszak bejelentése. Az MKKSZ nem gyors csodát ígér, hanem felkészültséget, következetességet és azt a szándékot, hogy ezúttal ne maradjanak megkerülhető szereplők a közszolgálat jövőjéről szóló vitákban.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
