„Hát most már kibéreltem a szobát a következő két évre” – Benczker László hazajár, bort gyűjt, és még mindig új jazzlemezen dolgozik
A Heti Jazz vendége ismét Benczker László volt, aki immár ötven éve él Németországban, de vissza-visszatér Magyarországra, hogy barátokkal találkozzon, emlékeket idézzen fel, és beszéljen arról, mi tölti ki ma is a napjait. Gayer Ferenccel ezúttal nemcsak a zenéről esett szó, hanem a hazajárásról, a régi zenészbarátságokról, az architektúra iránti szenvedélyéről, a borok világáról és arról is, hogyan készül az új Jazz Craft-lemez.
Zenészbarátságok, amelyek ötven év után is működnek
Benczker László most is egy baráti összejövetel miatt érkezett haza. A társaságban ott volt Charlie, Kántor Péter, Túrai Tamás és más régi zenészbarátok is, akikkel ugyan nem feltétlenül a közös zenélés, inkább a régi történetek, az összetartozás és a közös múlt a legerősebb kapocs. A beszélgetésből kiderült, hogy ezek a kapcsolatok nem napi rendszerességgel működnek, de amikor összeáll a kör, annak súlya van. Benczker számára ez a hazajárás egyik legfontosabb része.
Kettős állampolgárként is magyar maradt
Az adásban szóba került az is, hogy Benczker László ma már ismét magyar és német állampolgár is. Mint mondta, harminchárom évig csak magyar, aztán harminchárom évig csak német állampolgár volt, most pedig mindkettő egyszerre. A mondata egyszerre volt játékos és pontos: „szeretnék további 33 évig magyar és német állampolgár lenni”. Ebben a kijelentésben benne volt az a kettős kötődés, amely az egész beszélgetést áthatotta.
A hobbija nem futás, hanem bor és építészet
Gayer Ferenc rákérdezett arra is, mivel tölti az idejét, amikor éppen nem zenével foglalkozik. A válasz messze nem a megszokott nyugdíjas rutin volt. Benczker bort gyűjt, komoly ismeretekkel mozog a borok világában, tréfásan még azt is mondta magáról: „bornyitológus vagyok”. Emellett az architektúra is erősen foglalkoztatja. Ha utazik, mindig olyan helyeket keres, ahol ezt a szenvedélyét is kiélheti. A világjárás nála tehát nem egyszerű helyváltoztatás, hanem kulturális kíváncsiság.
A Jazz Craft még mindig élő ügy
A beszélgetés egyik fontos része az új Jazz Craft-anyag volt. Benczker felidézte, hogy a sorozat még 1992-ben indult, amikor a jazzy-funky hangzásnak komoly piaca volt, és a német kiadóval közösen ráéreztek valamire, ami különösen Amerikában lett sikeres. Azóta hat lemez jelent meg, most pedig készül a következő. A műsorban elhangzott új részletek még félkész állapotot tükröztek: a fúvósok és a szólók később kerülnek majd rá, részben távoli közreműködéssel.
A zene irányát egyértelműen kijelölte: ritmusos, funky, fusion felé hajló anyagban gondolkodik, jazzes harmóniákkal, erős lüktetéssel. Nem is titkolta, hogy ez áll hozzá a legközelebb.
Mesterséges intelligencia: nem használja, de szerinte megállítani nem lehet
A mesterséges intelligencia most is előkerült. Benczker egyelőre nem használja, de nem hiszi, hogy hosszú távon ki lehet majd maradni belőle. Inkább az aggasztja, milyen következményei lesznek: szerzői jogi viták, tömegesen gyártott utánzatok és olyan zenei dömping, amelyben a valódi értékek nehezebben látszanak majd. Nagyon plasztikusan fogalmazta meg a félelmét: ha egyszer „betáplálom Bach összes Brandenburgi versenyét”, a rendszer utána ontani fogja az új „Bachokat”.
A rocktól jutott el a jazzig
Arra a kérdésre, hogyan nyílt ki a füle a jazz felé, Benczker világos ívet rajzolt fel. A rock volt a kiindulópont, Emerson, Lake & Palmer, Cream, majd a Blood, Sweat & Tears jelentette az átmenetet. A fúvósok, a hangszerelések, a hosszabb szólók vitték tovább abba az irányba, amelyből aztán Chick Corea, Miles Davis és a Weather Report világa következett. A mai zenéből is nyitottan hallgat új dolgokat: Jacob Collier, Dirty Loops és más friss formációk is érdeklik.
Koncertezni már nem nagyon akar
Bár a saját anyagai alapján akár zenekart is szervezhetne, ezt egyelőre nem tervezi. A válasza egyszerű volt: lusta hozzá, és nem is hiányzik neki eléggé ahhoz, hogy belevágjon. Inkább komponál, programoz, megrendelésre dolgozik, és időnként még ma is ebből él. Sokáig írt zenéket a Volkswagen-konszern különböző prezentációihoz és vásári bemutatóihoz is, vagyis a pályája jó ideje nem a színpad körül forog, hanem az alkalmazott zene és a stúdiómunka köré szerveződik.
Hazajön, aztán már megy is tovább
A beszélgetés végén kiderült, hogy a mostani látogatás sem hosszú: másnap már indul is vissza, onnan pedig hamarosan tovább, akár Indonéziába. Ez a mozgás, ez az állandó úton levés ma is része az életének. Közben dolgozik, zenét ír, barátokkal találkozik, bort gyűjt, épületeket néz, és szemmel tartja a világot.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
