„Csak azt sajnálom, hogy nem látlak többet titeket” – Léner Péter színésznőkről, színházról és kilenc évtized emlékeiről
A Heti Libazsír vendége ezúttal Léner Péter volt színházigazgató, rendező, akit kerek születésnapja és frissen megjelent kötete apropóján hívtak a stúdióba. A beszélgetés középpontjában a Színésznők című könyv állt, de gyorsan kiderült: ez az óra jóval több lett egyszerű könyvajánlónál. Rangos Katalin és Szegvári Katalin kérdéseire Léner Péter nemcsak Halász Juditról, Esztergályos Cecíliáról és Galambos Erzsiről mesélt, hanem saját pályájáról, Nyíregyházáról, a József Attila Színházról és arról is, hogyan gondol vissza kilencven évre.
Három színésznő, három külön világ
A Színésznők című kötet három olyan művész portréját rajzolja meg, akikhez Léner Pétert nemcsak szakmai, hanem személyes kapcsolat is fűzte. Halász Judit esetében egyetlen pécsi közös év is elég volt ahhoz, hogy életre szóló barátság szülessen. A rendező emléke szerint a Nyár és füst egyik korai szerepében már világosan látszott, milyen színészi minőség rejlik benne.
Esztergályos Cecíliáról úgy beszélt, mint akivel együtt robbantak be a pályára. A közös indulás, a Tália Színház évei és a Mici néni két élete ma is eleven emlék benne. Galambos Erzsi alakja pedig különösen meleg tónussal jelent meg a beszélgetésben: Léner Péter felidézte, hogy igazgatói kinevezésének hírére ő telefonált neki először a társulatból, és azzal fogadta: „nagyon örülünk neki, és szeretettel várjuk”.
Nyíregyháza, ahol egy színház országos üggyé vált
A beszélgetés egyik legerősebb része a nyíregyházi korszak felidézése volt. Léner Péter szerint ott tudta igazán megtapasztalni, mit jelent egy színházat beilleszteni egy város és egy megye életébe. A Báthori advent sikere nemcsak művészi, hanem helyi közösségi esemény is lett: egy történet, amely egyszerre szólt a térség múltjáról, identitásáról és arról, hogyan tud a színház valódi közösségi élménnyé válni.
A vidéki évek számára nem száműzetést jelentettek, hanem tágabb rálátást az országra. Ahogy fogalmazott, a sok vidéki színházi munka révén értette meg igazán, „hol élek”. Ez a tapasztalat később a József Attila Színházban is meghatározta a gondolkodását.
A József Attila Színház polgárosítása
Amikor 1990-ben átvette a József Attila Színház vezetését, tudatos elképzelése volt arról, merre kell fordítani az intézményt. Úgy látta, a Fodor Imre-féle korszak erős alapokat teremtett, de a színházat „polgáriasítani kell”. Ez nemcsak repertoárváltást jelentett, hanem szellemi tágítást is: európai polgári szerzők, Molnár Ferenc, stúdiószínház, beszélgetések, történelmi sorozatok, irodalmi estek kerültek a színház falai közé.
A cél világos volt: a József Attila Színház ne csupán előadásokat játsszon, hanem kulturális térként is működjön. Ennek része lett a stúdiószínház létrehozása és azok a programok, amelyek túlmutattak a hagyományos repertoáron.
A színésznő mint életre szóló élmény
Léner Péter különösen személyes hangon beszélt arról, hogyan „ragadt bele” gyerekként a színésznő alakja. A Bajor Gizi-féle Kaméliás hölgy és egy gyermekkori találkozás Tolnay Klárival nem egyszerű emlék maradt, hanem meghatározó, egész életén végigvonuló élmény. Tolnayról azt mondta: a kezének melegét „máig érzem”.
Ez a mondat sokat elárult arról, hogyan nézett mindig a színházra: nem csupán mesterségként, hanem személyes, érzéki, mélyen emberi tapasztalatként. Talán ebből is következik, hogy a színészekről nem technikailag, hanem szeretettel és figyelemmel beszél.
„Köszönöm, köszönöm, köszönöm”
A beszélgetés végén Rangos Katalin arról kérdezte, elégedetten tekint-e vissza a pályájára. Léner Péter válasza nem mérlegelés volt, hanem összegzés. Nem keserűség, nem hiányérzet, nem önigazolás. Inkább egyfajta csendes számvetés. Felidézte, milyen mondatot mondana ő maga az élet végén, és végül Ferenc József szavait választotta: „Köszönöm, köszönöm, köszönöm.”
Ebben a három szóban benne volt a pálya, a színház, a színésznők, a sikerek, a veszteségek, a hosszú házasság, a vidéki és budapesti évek, és az a ritka belső nyugalom is, amely csak azok sajátja, akik nemcsak végigélték az életüket, hanem közben figyeltek is rá.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
