„Én azt gondolom, hogy mindenről lehet beszélni” – Kun Zsuzsa a rádióról, az igazságérzetről és a beszélgetés szenvedélyéről
A Volt egyszer vendége ezúttal Kun Zsuzsa volt, akit a műsorvezető nem egyszerűen műsorvezetőként vagy riporterként mutatott be, hanem „beszélgetőtársként”. A Klubrádió ismert hangja a pályakezdésről, a Magyar Rádió legendás korszakáról, a Danubiusról, a bulvárhoz fűződő viszonyáról és arról beszélt, hogy számára a munka és az élet máig ugyanazt jelenti: kíváncsiságot az emberek iránt.
A tornateremtől a rádióig
Kun Zsuzsa elárulta, hogy gyerekkorában még egyáltalán nem az újságírást képzelte el magának. Hatéves korától versenyszerűen tornázott, és az iskola világában már korán megmutatkozott az igazságérzete. Azt mondta, mindig nehezen viselte a kivételezést és a tekintélyelvűséget, ugyanakkor már akkor is szeretett irányítani, szervezni, jelen lenni.
A közgazdasági egyetemre inkább a körülmények sodorták, mintsem tudatos pályaterv. Ott azonban belecsöppent az egyetemi lap, a Közgazdász szerkesztőségébe, és ez fordulópontot jelentett. Ott dőlt el benne, hogy az újságírás lesz az útja.
Üzemi lapok, kamionos utak, tanulóévek
A rádió előtt több üzemi lapnál dolgozott, és utólag is fontos iskolának tartja ezt az időszakot. A Magyar Papírnál, a Szerszámgépipari Műveknél, a Hungarokamionnál és a Volán Tefónál szerzett tapasztalatokat. Úgy fogalmazott: egy gyárban vagy üzemben „pont ugyanaz történik kicsiben, mint ami az országban nagyban”.
A Hungarokamionnál különösen erős élményeket szerzett. Bejárta a kamionos világot, utazott a sofőrökkel, figyelte a munkájukat, és közben rájött, hogy az interjúhoz nem elég a jó kérdés, a másik világát is ismerni kell. Ezekből az évekből hozta magával azt a meggyőződését, hogy az újságíró csak akkor tud valóban közel kerülni az alanyához, ha tiszteli a munkáját.
A rádió, ahol „közénk tartozol”
A Magyar Rádióba az ifjúsági osztályra került, ahol olyan nevekkel dolgozhatott együtt, mint Sóskuti Márta, Béres László, Angyalosi Gergely, Najmányi László vagy Damu László. Ez az időszak nemcsak szakmai, hanem emberi értelemben is meghatározó volt számára.
Felidézett egy korai, fájdalmas történetet is: egy letiltott interjú miatt két hónapra eltiltották a rádiós munkától, pedig úgy érezte, nem ő hibázott. Ekkor állt mellé két nagy név, Szepesi György és László György. Azt mondták neki: „maga dolgozhat a szórakoztató osztálynak”, majd hozzátették: „mert maga közénk tartozik”. Kun Zsuzsa ezt a pillanatot máig meghatározónak tartja.
Danubius, Klubrádió, és a kimondható kérdések
A Danubiushoz a Magyar Rádióból vezetett az út, előbb a német, majd a magyar adásba. Később, amikor a kereskedelmi logika egyre inkább felülírta a tartalmi szempontokat, úgy érezte, elfogyott körülötte a levegő. Kirúgták, de – mint mondta – utólag ez helyes döntésnek bizonyult.
A Klubrádióhoz már tudatosan érkezett, és ott találta meg azt a közeget, ahol a beszélgetés nem puszta formátum, hanem lényeg. Azt vallja, hogy „mindenről lehet beszélni”, és interjúalanyaitól sem fél megkérdezni azt, amit mások esetleg illetlenségből vagy szeméremből elhallgatnának. Szerinte az igazán jó beszélgetéshez kíváncsiság kell, nem előre gyártott szerep.
A bulvárban is csak emberi történetek érdeklik
Dolgozott a Storynál és a Bestnél is, de hangsúlyozta: ő mindig a „minőségi bulvárban” hitt. Nem a botrány érdekelte, hanem az emberi történet. Úgy látja, nem az a kérdés, milyen lapban jelenik meg egy interjú, hanem az, hogy mit kérdez benne az újságíró, és mennyire vállal felelősséget azért, amit leír.
Azt is elmondta, hogy minden interjúját átküldi az alanynak, mert számára fontos a korrektség. A felszínes magánéleti csámcsogás helyett mindig a sors, a karakter és a személyiség érdekelte.
„Nem nagyon tudnék enélkül élni”
A műsor végére egyértelművé vált: Kun Zsuzsa számára az újságírás nem szakma, hanem létezési forma. „Azt hiszem, hogy nem nagyon tudnék enélkül élni” – mondta. Nem munkamániának tartja ezt, hanem annak, hogy a beszélgetés az ő igazi közege.
Akár rádióstúdióban, akár egy piaci kofával, akár egy lapinterjúban, ugyanaz hajtja: az emberi kíváncsiság. És talán ez az, ami miatt a hallgató valóban nem pusztán műsorvezetőt, hanem beszélgetőtársat hall benne.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
