„A mi házasságunk boldog volt. 31 hosszú éven át.”
Szegvári Katalin Hogy vagy? című műsorának vendége ezúttal Kerekes József és Réti Adrienn volt. Az apropót a Hatszín Teátrumban játszott Kerülőút adta, egy kétszereplős előadás, amelyben egy taxisofőr és utasa egy budapesti dugóban rekedve lassan egymás életének legfájóbb pontjaihoz jut el. A beszélgetésből nemcsak a darab születéséről derült ki sok minden, hanem arról is, hogyan gondolkodnak a színészetről, a szabadúszásról és a mai szakmai viszonyokról.
Egy taxi, két ember, egy órányi menekülés
A Kerülőút alaphelyzete egyszerű, mégis feszültséggel teli: egy nő beül egy taxiba, a forgalom miatt hosszúra nyúlik az út, és közben lassan feltárul mindaz, amit addig mindketten próbáltak elrejteni. Réti Adrienn szerint a darab egyetlen út története, amely során a telefonhívásokból, félmondatokból és kérdésekből fokozatosan kirajzolódik két ember teljes élete.
A színésznő ötlete volt az alaphelyzet: régóta foglalkoztatta egy történet, amelyben egy taxiban ülő nő és a sofőr beszélgetéseiből valami mélyebb, személyesebb dráma bontakozik ki. A kész darabot végül Rényi Ádám írta meg, a rendező pedig Horgas Ádám lett.
Az összezártság dramaturgiája
Kerekes József szerint a taxihelyzet különlegessége éppen az, hogy nincs belőle gyors menekülés. Egy rendelőben vagy váróteremben az ember felállhat és otthagyhatja a másikat, itt viszont össze vannak zárva. Ez a fizikai kényszer adja a darab egyik legfontosabb erejét: ha feszültség keletkezik, azt nem lehet egyszerűen kikerülni.
Szegvári Katalin is arra hívta fel a figyelmet, hogy a színpadon valójában nagyon kevés eszköz van: egy taxinak látszó szerkezet és két színész. Mégis teljesen betöltik a teret. Ebben nagy szerepe van Horgas Ádám rendezői és látványtervezői gondolkodásának is: a hangok, a vetítés, a díszlet finom részletei együtt hozzák létre azt az érzetet, hogy a néző valóban egy mozgó autóban ül a szereplőkkel.
Két színész, kétféle út a szabadúszáshoz
A beszélgetés egyik legerősebb része az volt, amikor mindketten arról meséltek, miért hagyták el a kőszínházi lét biztonságát. Réti Adrienn arról beszélt, hogy számára emberileg vált nehézzé egy ponton a társulati működés. Azt mondta, ő akkor tud jól dolgozni, ha nyugodt, szeretetteljes közeg veszi körül, ahol nem a bántás vagy a folyamatos megfelelési kényszer határozza meg a munkát.
Kerekes József inkább a szakmai szabadság felől közelített. Úgy fogalmazott: a társulati létnek van egy „akolmelege”, de közben gyakran azzal jár, hogy a színész ott áll a próbatábla előtt, és pontosan tudja, hogy hat hét munkáját most megint egy olyan szerepre adja, amely nem elégíti ki igazán. A szabadúszás kiszámíthatatlanabb, de több olyan feladatot hozott neki, amelyekben valóban önmaga tud lenni.
Külföldi magyar közönség előtt
A Kerülőút nemcsak Budapesten talált nézőkre. Réti Adrienn elmondta, hogy a produkcióval külföldre is eljutnak, ahol a magyar közönség különösen éhes az igényes anyanyelvű színházra. Münchenben például telt házzal ment az előadás, és a nézők nemcsak a darabot fogadták nagy örömmel, hanem a közös beszélgetéseket is az előadás után.
Kerekes József másik előadása, a Köd szintén ilyen utakat jár be: Hágába, Brüsszelbe, Kölnbe, Párizsba is hívják. A színészek szerint ezek az alkalmak nem haknik, hanem valódi találkozások, ahol a közönségnek sokszor ugyanannyit jelent az előadás, mint maga a magyar szó.
A szakmáról, keserűség nélkül
Mindkét színész szóba hozta a filmes és színházi szakma zártságát is. Kerekes József nyíltan beszélt arról, hogy sok színész el sem jut castingokra, mert a rendszer rendre ugyanabból a szűk körből válogat. Réti Adrienn ezzel szemben inkább azt mondta: ő ír, jelentkezik, jelzi, hogy itt van és dolgozni szeretne, mert a szabadúszás ezt is megköveteli.
A beszélgetésből nem sértettség érződött, inkább egyfajta józan szakmai tapasztalat. Mindketten tudják, milyen nehéz ma talpon maradni, de egyikük sem beszélt lemondással. Inkább arról, hogy ha születik egy olyan előadás, mint a Kerülőút, akkor hirtelen megint értelmet nyer a sok bizonytalanság.
Egy előadás, amelyben minden a helyére kerül
Szegvári Katalin a beszélgetés végén úgy fogalmazott, hogy a Kerülőút jó értelemben vett termékmegjelenítés: olyan előadás, amelyet érdemes ajánlani. A műsorból is az derült ki, hogy ez a kétszereplős történet nem pusztán egy ügyesen megírt kamaradarab, hanem két színész nagyon személyes találkozása is.
A dugóban veszteglő taxi ebben a történetben nemcsak helyszín, hanem lelkiállapot. Két ember ül benne, akik eleinte menekülnének, a végére mégis kénytelenek szembenézni mindazzal, amit addig kerülgettek. És ettől lesz a Kerülőút több, mint egy jól működő színházi helyzet: pontosan ismeri azt a pillanatot, amikor már nincs hova kitérni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
