„Európa egyre többre képes” – De elég lesz-e ez, ha egyszer valóban próbára teszik?
A Heti TV Külpolitikai Kitekintő című műsorában Dr. Gyarmati István ezúttal Szenes Zoltán vezérezredessel és Végh Leventével beszélgetett arról, képes-e Európa megvédeni magát egy új biztonsági környezetben. A téma első látásra technikai és katonai részletkérdésnek tűnhet, a beszélgetésből azonban világosan kiderült: az európai védelem állapota ma nem elvont stratégiai vita, hanem nagyon is aktuális politikai és katonai kérdés. Oroszország, az amerikai szerepvállalás átalakulása, a NATO hitelessége, a nukleáris elrettentés és a magyar hadsereg jövője egyaránt szóba került.
Hosszú építkezés után gyorsuló európai védelem
Szenes Zoltán szerint Európa katonai értelemben ma már nem nevezhető védtelennek, sőt egy érezhetően erősödő folyamat részese. „Egyre többre, egyre többre” – fogalmazott arra a kérdésre, mire képes ma az európai védelem. A volt vezérkari főnök végigvette az elmúlt két évtized fő állomásait a közös biztonság- és védelempolitikától az Európai Védelmi Unió gondolatáig, majd arra jutott: 2022 után, az orosz–ukrán háború nyomán felgyorsult minden.
Az elmúlt években létrejött az európai védelmi alap, a békekeret, elkészült a védelmi fehér könyv, és ma már nem arról beszélnek Brüsszelben, hogy kell-e közös katonai képesség, hanem arról, hogyan kell azt gyorsabban kiépíteni. Szenes szerint 2030-ig egy „félig meddig katonailag önálló szerveződés” jöhet létre Európában.
Kimondva vagy kimondatlanul: Oroszország a fő fenyegetés
Végh Levente szerint a hivatalos kommunikáció óvatosabb, de a realitás egyértelmű: Európa elsősorban Oroszország felől érzékel súlyos katonai kockázatot. Úgy fogalmazott, a mediterrán térségből is érkeznek kihívások, de azok „összemérhetetlenül alacsonyabb rendűek, mint az Oroszország jelentette kihívások”.
A fiatal biztonságpolitikai szakértő arra is figyelmeztetett, hogy az orosz haderőt nem szabad sem lebecsülni, sem túlértékelni. Ukrajnában nem váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat a hagyományos hadviselésben, ugyanakkor a dróntechnológiában, a kibertérben és a hibrid műveletekben gyorsan tanul és fejlődik. Ezt Dr. Gyarmati István egy Bismarck-idézettel foglalta keretbe: Oroszország „sosem olyan erős, mint amilyennek mutatja magát, és sosem olyan gyenge, mint ahogy mi szeretnénk”.
Narva, Suwałki, Moldova: Európa gyenge pontjai
A műsor egyik legfontosabb része az volt, amikor a lehetséges sebezhető pontokról esett szó. Szenes Zoltán felidézte a balti térség körüli katonai és politikai dilemmákat, különösen Narva és a Suwałki-folyosó kapcsán. Szerinte nagyon is valós probléma, hogy egy gyors, korlátozott orosz akció esetén a NATO politikai döntéshozatala nem biztos, hogy elég gyors és egyértelmű lenne.
A beszélgetésben előkerült egy stratégiai gyakorlat is, amely azt modellezte, hogyan reagálna Európa, ha az oroszok egy humanitáriusnak álcázott válsághelyzetből katonai konfliktust teremtenének Litvániában. A tanulság lesújtó volt: a döntéshozatal lassúsága és a nemzeti érdekek eltérő értelmezése önmagában is kockázat.
Trump sokkja és Európa kijózanodása
Mindkét vendég egyetértett abban, hogy Donald Trump politikája komoly lökést adott az európai védelmi gondolkodásnak. Végh Levente szerint az amerikai elnök azzal, hogy megkérdőjelezte az automatikus amerikai védelmi garanciák szilárdságát, „nagyon komoly lökéseket adott” az európai egységnek. Nem azért, mert az Egyesült Államok kivonult volna, hanem mert világossá tette: Európának többet kell tennie önmagáért.
Szenes Zoltán hozzátette, hogy az amerikai csapatcsökkentés már nem elméleti kérdés. Az európai védelmi súlypont fokozatosan áttevődik az európai államokra, miközben egyre több ország próbálja meg saját erejét és mozgásterét növelni.
Nukleáris védelem: marad az amerikai ernyő, de nő az európai nyugtalanság
Külön blokk foglalkozott azzal, mit érnek Európa nukleáris képességei. Szenes Zoltán szerint az orosz arzenálhoz képest a brit és francia nukleáris erő nem jelent azonos súlyt, ugyanakkor „az, hogy 300 francia atomfegyver csapást mért Oroszországra, az az elég”. A kérdés nem pusztán technikai, hanem politikai: mennyire hihető az európai elrettentés, és mennyire marad megbízható az amerikai nukleáris ernyő.
A műsorban elhangzott, hogy a diskurzus már elindult az európai nukleáris együttműködés mélyítéséről, de a stratégiai realitás még mindig az, hogy a végső garanciát az Egyesült Államok adja.
Magyarország helye a közös védelemben
A beszélgetés végén Dr. Gyarmati István rákérdezett a magyar hadsereg állapotára is. Szenes Zoltán szerint Magyarország képes hozzájárulni az európai védelemhez, de a következő években több kulcsterületen – légvédelem, rakétavédelem, digitalizáció, drónképességek, nagy hatótávolságú tüzérség – további fejlesztés szükséges.
Abban is egyetértés volt, hogy az új politikai ciklusban új nemzeti biztonsági és katonai stratégiára lesz szükség. A jelenlegi környezet már nem ugyanaz, mint néhány évvel ezelőtt: a fenyegetések köre, az amerikai szerep, az európai felelősség és a technológiai hadviselés jellege is megváltozott.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
