„A szétválasztás folyik – és szédítő ütemben” – Új hidegháború felé sodródik a világ?
Franciapolitika: Soós Eszter Petronella vendége Kusai Sándor volt nagykövet
Az amerikai–kínai viszony mélyrétegeit elemezte a Franciapolitika legutóbbi adásában Soós Eszter Petronella és vendége, Kusai Sándor volt pekingi nagykövet, egyetemi oktató. A beszélgetés középpontjában a Trump–Hszi-találkozó utáni „fegyverszünet”, a gazdasági szétválasztás (decoupling), Európa stratégiai dilemmái és az a kérdés állt: valóban a második hidegháború korszakában élünk-e?
Fegyverszünet, de nem béke
A Trump és Hszi Csin-ping közötti legutóbbi megállapodás Kusai szerint valóban „egy fegyverszünet”, elsősorban a gazdasági háború frontján. Ugyanakkor már a novemberi megállapodás óta sem volt teljes fegyvernyugvás, és a helyzet kifejezetten ingatag.
A következő csúcstalálkozó sorsa például attól is függhet, hogy az Egyesült Államok indít-e támadást Irán ellen. „Annyira nem a kétoldalú viszonyon, hanem az egyéb globális történéseken múlik” – fogalmazott a volt nagykövet.
Hszi helyzete: stabil, de a kongresszus árnyékában
A kínai belpolitikai mozgásokat illetően Kusai úgy látja: a 2027-es pártkongresszusra való felkészülés már megkezdődött, és a felső vezetésben zajló változások ennek a folyamatnak a részei. Ugyanakkor „nincs kézzelfogható jele annak, hogy meggyengült volna” Hszi Csin-ping pozíciója.
A döntő kérdés az, hogy a jelenlegi főtitkár hosszabb távon is maradni akar-e, vagy már az utódlás előkészítése zajlik. Erre egyelőre nincs külső bizonyíték.
A decoupling valóság
A gazdasági szétválasztás nem retorikai elem, hanem zajló folyamat – állítja Kusai. „A szétválasztás folyik, és szerintem be is fog következni belátható időn belül.” Példaként említette, hogy az amerikai–kínai kétoldalú kereskedelem tavaly közel 30 százalékkal csökkent, és Kína több mint 100 milliárd dollárral mérsékelte amerikai állampapír-állományát.
A technológiai fronton is kölcsönös korlátozások zajlanak: Washington a csúcstechnológiás chipek exportját tiltja, Peking pedig a stratégiai nyersanyagok kivitelét korlátozza.
Ritkaföldfémek: Kína 20 éves előnye
Kína stratégiai pozíciója nem véletlen: „Több mint húsz éve folytatnak tudatos politikát.” A bányászattól a feldolgozásig kiépített teljes értéklánc révén ma a ritkaföldfémek és más kulcsfontosságú alapanyagok 80–90 százalékát Kínában dolgozzák fel.
Ha az Egyesült Államok vagy Európa le akarna válni erről, „minimum 15 évre” lenne szükség. A Trump-adminisztráció elindította ezt a folyamatot, de az eredmények csak hosszú távon jelentkezhetnek.
Európa: két Kína-politika
A beszélgetés egyik legélesebb kritikája az Európai Uniót érte. Kusai szerint strukturális probléma, hogy Brüsszel „kockázatmentesítésről” beszél, miközben a tagállami vezetők egymás után utaznak Pekingbe üzletet kötni.
„Tulajdonképpen két Kína-politika van” – fogalmazott. A bizottsági szint és a nemzeti kormányok politikája nem esik egybe, és még a tagállamok között sincs konszenzus. Ez gyengíti Európa érdekérvényesítő képességét.
Túlkínálat vagy versenyképességi előny?
Az európai félelem a kínai dömpingáras exporttól valós probléma, de Kusai szerint a mélyebb ok a kínai versenyelőny. „Kína olyan versenyképességi előnyre tett szert, amire bolond lenne, ha föladná.” Az alacsonyabb termelési költségek és a kiépült ellátási láncok miatt Európa és az Egyesült Államok csak korlátozó intézkedésekkel tud reagálni.
Ez azonban történelmi tapasztalat szerint hosszú távon vagy hatástalan, vagy konfliktushoz vezet.
Második hidegháború?
Kusai fenntartja korábbi álláspontját: „amit látunk, az valójában egy hidegháború.” A nagyhatalmak között nincs közvetlen fegyveres konfliktus, de proxiháborúk zajlanak Ukrajnában, a Közel-Keleten és más térségekben.
A főszereplők: az Egyesült Államok, Kína és Oroszország. A negyedik potenciális pólus India lehet, amely „manőverez, hogy a nagyok asztalánál üljön”.
Nukleáris egyensúly és elrettentés
A hidegháborús logika alapja továbbra is a nukleáris elrettentés. Kusai szerint a valódi játszma a nukleáris szuperhatalmak között zajlik, ahol „legalább ezres nagyságrendű” a robbanófejek száma. Kína rövidesen beléphet ebbe a kategóriába.
A kisebb nukleáris hatalmak inkább zavaró tényezők. A veszély abban rejlik, hogy a nukleáris fegyverek „újra a bevethetőség kategóriájába kerültek” regionális szinten, ami a kontroll elvesztésének kockázatát hordozza.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
