„Minőség volt” – Pagodai emlékek és viták a rádió aranykoráról
A Heti TV Pagoda című műsorában Rangos Katalin ezúttal két régi kollégát és barátot hívott beszélgetni: Varga Júliát, a legendás Magyarországról jövök egykori szerkesztőjét és Fodor Jánost, aki a Krónikától a televíziós híradóig járta be a pályát, ma pedig a Bézs Rádió alapító-főszerkesztője. A rádió 100. születésnapjára készülő sorozatban ezúttal nemcsak nosztalgia, hanem éles szakmai vita is kibontakozott arról, mi veszett el – és mi maradt meg – a régi Magyar Rádió szellemiségéből.
A befogadás rangja: „két-három évig dolgoztam azért, hogy letegezzenek”
A beszélgetés elején Varga Júlia egyik legkorábbi rádiós élményét idézte fel:
„A tegezés a legelső emlékem, amikor Mester Ákosék, Rapcsányék, Ipperpálék, egyszer csak azt mondták nekem, hogy szervusz, és előtte két-három évig dolgoztam azért, hogy letegezzenek.”
A befogadásnak rangja volt. A szakmai közeg – ahogy fogalmaztak – „szolgálat és elképesztő szellemi közeg” volt egyszerre. A Pagoda, a rádió büféje pedig ennek szimbóluma: ötletek, viták, spontán interjúk és jövőbeli műsorok születtek ott.
„Ha nem volt dolgunk, akkor is ott lebzseltünk” – hangzott el. Nem csupán a presszóhangulat miatt, hanem mert „a következő munkákra való felkészülést vagy ötlet felszívást” jelentette.
A magnószalag spirálja – a minőség iskolája
A régi rádió egyik legfontosabb jellemzőjeként a minőségi mércét emelték ki. Fodor János egy ikonikus képet idézett fel: a szerkesztő kezében a magnószalag, amelyet, ha nem volt elég jó az anyag, egyszerű mozdulattal „letekertek”.
„És ez a mozdulat, amivel levették, hogy nem kellett, vacak, megy a szemétbe, és spirálozik le róla a szalag.”
Nem megalázásként, hanem nevelési eszközként élték meg. „Meg kellett ugrani azt a szintet, és volt egy mérce” – mondták. Ha elsőre nem sikerült, másodszorra sikerülnie kellett.
A mai médiaviszonyokra utalva Fodor így fogalmazott:
„Minőség volt. Én ezt hiányolom talán leginkább.”
„Miért zárja be?” – szabályok és beidegződések
A régi rádiós etikett legendás szabályai is előkerültek. Liftbe élő adás előtt nem szállunk. Stúdióban nem káromkodunk. Mosdóajtót nem zárunk be, „és ha nem tud kijönni, ha elromlik az ár”.
Fodor János egy élő parlamenti közvetítés felvételéről mesélt, amikor egy káromkodás után a felügyelő berontott:
„Stúdióban soha nem káromkodunk.”
Ezek a szabályok – bár ma már anakronisztikusnak tűnnek – mélyen beépültek a szakmai reflexekbe.
A rendszerváltás utáni húsz év – „valóban azt csinálhattuk”
A beszélgetés egyik kulcskérdése az volt, mikor volt a magyar közmédia aranykora. Fodor szerint a rendszerváltás utáni mintegy húsz év olyan időszak volt, amikor „valóban azt csinálhattuk, amit kellett”.
Varga Júlia a saját műsorát, a Magyarországról jövök-öt emelte ki, amelyben kisemberek történetein keresztül mutatták be az országot:
„Ők mutatták meg, hogy mi történik velünk.”
A 80-as évek közepétől a 90-es évek közepéig tartó periódust „havai időszaknak” nevezte a sajtószabadság szempontjából.
A szakma megszűnt?
A jelenről már jóval sötétebben beszéltek. Fodor keményen fogalmazott:
„Az újságíró szakma szerintem gyakorlatilag megszűnt.”
Szerinte ma nem a szakmai kvalitás, hanem az számít, „hol, milyen irányba kell bólogatnod”. A közösségi média kontroll nélküli nyilvánossága pedig szétfeszítette a hagyományos kritériumrendszert.
Varga ugyanakkor reménykedőbb hangot ütött meg: a fake news korszakában talán épp megnő az igény a hiteles, ellenőrzött forrásokra.
Lerombolt múlt – közös felháborodás
A rádió épületének és archívumának sorsa pártállástól függetlenül felháborította a megszólalókat. A Pagoda, a hatos stúdió, a csőposta, a telexszoba – mind egy korszak jelképei.
„Lerombolták nem csak az épületet, hanem a múltat is” – hangzott el.
És bár a digitális kor technikailag több lehetőséget ad, az archívumhoz való hozzáférés hiánya szerintük súlyos kulturális veszteség.
Csőpostától az internetig
A beszélgetés végén szimbolikus ívet rajzoltak: a csőposta kapszuláitól az internet felhőjéig. Egyetlen generáció élte meg ezt az ugrást. A magnószalag kézi vágásától a podcastok világáig.
Abban nem volt vita köztük, hogy a technológia fejlődése elkerülhetetlen. A kérdés inkább az: marad-e igény a minőségre?
A műsor végén Rangos Katalin búcsúzott: a Pagoda folytatódik, a kávé pedig már a stúdión kívül várja őket. De a vita – hogy mi veszett el, és mi menthető – aligha zárult le.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
