„Ez nem újságírás, ez tartalomgyártás” – Karizs Tamás őszintén a szakmáról, könyvekről és barátságról
A Hogy vagy? című beszélgetős műsorban Szegvári Katalin vendége ezúttal Karizs Tamás volt – újságíró, író, jogász, akinek nevéhez olyan portrékönyvek fűződnek, mint a Zacher Gáborról, Medveczky Ilonáról vagy Földes Eszter Anikóról készült kötetek. Az adásban szó esett a szakma változásairól, barátságról, etikáról és persze arról, hogy mi kell ahhoz, hogy egy portré valóban hiteles és őszinte legyen.
Jogászból újságíró – kényszerből hivatás
Karizs Tamás jogászként kezdte pályáját, bár szíve már akkor is az újságírás felé húzta. Mivel a hetvenes években Magyarországon nem létezett egyetemi újságíróképzés, diplomára volt szükség ahhoz, hogy valaki az újságíró-tanfolyamokra jelentkezhessen. Ezért döntött a jogi kar mellett – fel is vették maximális pontszámmal. Bár az egyetemet nem szerette különösebben, úgy érzi, hasznos alapokat adott számára, különösen a sajtójog területén.
A „szövőmunkás” krónikása
Újságírói pályája egy üzemi lapnál, a Szövőmunkásnál indult, ahol egyszerre lett újságíró és fotós is – ugyanis nem volt más a szerkesztőségben. Itt tanulta meg a szakma alapjait. Első feladatai között szerepelt például egy hosszú cikk írása a gyár hátsó bejáratánál megálló villamosról – igazi újságírói lecke volt.
A „Mai Nap” és a napi sajtó varázsa
A Mai Nap című napilap jelentette számára az áttörést, ahol végre országos lapnál dolgozhatott. Itt kezdett el komolyabban kulturális témákkal – színházzal, filmmel – foglalkozni. Ekkoriban még színházi és filmkritikák írása is megszokott volt, rendszeresen ő nézhette meg elsőként az országba érkező filmeket.
A színháztól a könyvekig
Egy ideig amatőr színházi pályán is mozgott – játszott a Szkéné Színházban, az RS9-ben, de ebből nem lehetett megélni. Hogy a próbákra járhasson, takarításból és más alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Végül az újságírás lett a biztosabb út, de a színház szeretete megmaradt, és írásaiban is tetten érhető.
Nem celebkönyvek – hanem portrék
Első könyve Jáksó Lászlóról szólt, majd következett a gyermekkori barátságból született Zacher Gábor portrékönyv. Ezután írta meg Medveczky Ilona könyvét, amely miatt a bulvársajtó szembe akarta fordítani őket – a régi barátságot ez megviselte, de Tamás etikusan járt el, nem akart intimitásokat kiszivárogtatni.
Földes Eszter Anikó – Hét csapongás egy kötetben
Legutóbbi könyve Földes Eszter Anikó színésznőről szól. Anikó nem kitárulkozó alkat, mégis rendkívül őszinte lett a kötet. Régi barátságuk és közös telki lakóhelyük megkönnyítette a közös munkát. Bár a címe szerint „hétszer ültek le”, valójában 17 alkalommal beszélgettek – a csapongó, szabad asszociációkra épülő interjúkban Anikó elengedte magát, és a könyvben így egy ritkán látható oldalát mutatta meg.
Az őszinteség határáig
Karizs Tamás szerint csak olyan könyvet érdemes írni, amely őszinte. Az Anikó-kötetben is ezt tartotta szem előtt: „Ne én legyek az, aki leleplez, hanem hagyjam beszélni.” A visszajelzések szerint a könyv sikeres, sokan dicsérik, mert mélysége és humora egyaránt van – ráadásul egy valódi portrét nyújt, nem bulváros túlzásokkal.
Újságírás ma – tartalomgyártás helyett
Ma már nem az a klasszikus újságírás zajlik, amit Karizs a pályája kezdetén ismert. „Ez nem újságírás, ez tartalomgyártás” – fogalmazott. A szerkesztőségi élet megszűnt, a személyes kapcsolatok eltűntek, mindenki online értekezleteken vesz részt.
Tervek, vágyak, és a szabadság
Jelenleg nem dolgozik új könyvön, de nem zárja ki, hogy újabb portrékötetet írjon. Műfaját tekintve a portréinterjúkat, a személyes történeteket kedveli. Úgy érzi, ezekhez kell igazi szabadság – ami őt és például Zacher Gábort is jellemzi: szabad emberek, akik nem simulnak bele a rendszerbe.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
