„A rádióban nem látnak – ezért mindent el kell mondani”
A Volt egyszer Sebes Györggyel beszélgetésének második részében Török László sportriporter pályájának csúcsévei és lezárása kerülnek fókuszba. Szó esik olimpiákról, legendás közvetítésekről, a rádió és a televízió közti különbségekről, szakmai vitákról, a rádiós „aranycsapatról”, a vezetői évekről, majd arról a döntésről is, amikor – fájdalmasan, de tudatosan – elhagyta a Magyar Rádiót.
Az első rész itt található.
Tíz olimpia – és az első téli emléke
Török László pályafutása során öt nyári és öt téli olimpiáról tudósított. Különösen emlékezetes számára az 1992-es albertville-i téli olimpia, amely nemcsak szakmailag volt mérföldkő, hanem történelmi jelentőségű is: először volt ott a Magyar Rádió hivatalosan téli olimpián.
Szepesi György külön hangsúlyozta neki az indulás előtt: „Nekem ez nem sikerült, neked most van lehetőséged.” A téli sportágak rádiós közvetítése külön felkészülést igényelt, hiszen „ami a tévében adja magát, az a rádióban egészen más”.
Rádió kontra televízió – örök vita
A beszélgetés egyik központi témája a rádiós és a televíziós közvetítés közti különbség. Török szerint a televízióban „könnyebb”, mert a néző látja, mi történik, míg a rádióban mindent szavakkal kell felépíteni.
Ebből fakadtak legendás, heves – de baráti – vitái Knézy Jenővel. „A rádióban nem elég azt mondani, hogy szép volt, Kovács. El kell mondani, honnan hova ment a labda.” A rádiós közvetítésnél szerinte csak egyetlen veszély van: ha a riporter „többet vagy kevesebbet beszél annál, mint amit a hallgató szeretne”.
Legendás mondatok és olimpiai aranyak
A beszélgetésben szóba kerülnek azok a mondatok, amelyek „legendává váltak”. Török László hangsúlyozza: ezekre nem lehet készülni.
Egerszegi Krisztina első olimpiai aranyérmét ő közvetítette, de nem ez volt az első „aranya”: néhány nappal korábban már Darnyi Tamás győzelmét is ő mondta el a hallgatóknak.
„Nekem nincs aranyérmem – az övék volt. Én csak akkor beszélhettem, amikor ők nyertek.” Ez a szemlélet végigkísérte pályáját: a közvetítés szolgálat, nem önmegvalósítás.
A rádió sportos aranycsapata
Török László szenvedéllyel beszél arról a csapatról, amelyben dolgozott. Szepesivel kezdődött minden, majd Novotni Zoltán, Vas István Zoltán, Radnóti László, Molnár Dániel, Deák Horváth Péter és mások alkották azt a közösséget, amelyet irigység nélkül, szakmai vitákkal, de mély összetartással jellemez.
„Rengeteget vitatkoztunk, de soha nem vesztünk össze.” A rádió számára „fészek volt”, ahol minden megtörténhetett – kivéve az egymás elleni áskálódást.
Főnökként: szigor és indulat
Vezetőként Török László nem tagadja: kemény volt, sőt goromba. A pontatlanság, a késés, a megállapodások megszegése kiborította. „Rosszul közvetíteni lehet – annak is van oka. De késni nem.”
Utólag belátja, hogy ma már sok mindent másképp csinálna, de azt is tudja: több generáció nőtt fel mellette. A 75. születésnapjára érkező üzenetek, hívások és visszajelzések ezt számára igazolták.
A szakítás a rádióval
A beszélgetés egyik legfájóbb része a távozás története. Egy elnöki döntés nyomán kihúzták a nevét egy úszó-vízilabda világbajnokság közvetítői közül. Novotni Zoltán tiltakozásul nem ment el – végül ketten maradtak itthon.
Ez volt az a pont, amikor Török László eldöntötte: nem várja meg, hogy egyszer azt mondják neki, az olimpia idején „a budapesti stábban van a helye”. Inkább önként ment el. „Fájt. De így csak a szép emlékek maradtak.”
Sportfogyasztás 75 évesen
Ma már keveset hallgat rádiót és még kevesebb tévét néz, de a sportot naprakészen követi. Eredményeket naponta többször néz, és a magyar válogatott mérkőzései továbbra is fontosak számára.
A mai közvetítésekről óvatosan fogalmaz. Nem szeret minősíteni, mert „más világ van”. Ugyanakkor kimondja: az adatözön gyakran elveszi a figyelmet a játékról. Nem ritkán leveszi a hangot, és csak a képet nézi.
„A meccs végén nekem vége van”
A stúdiós fel- és levezető műsorok már nem érdeklik. „Megnézem a meccset, és nekem vége.” A sport számára továbbra is a pályán történik, nem az elemzőasztalok mögött.
A beszélgetés lezárásakor Sebes György a 80. születésnapra beszél meg új találkozót. Török László nevetve válaszol – a sport iránti szenvedélye, szakmai gondolkodása és emlékezete ma is élő. A mikrofon már nincs a kezében, de a rádió hangja benne maradt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
