Hó, tűzifa és közéleti búslakodás
A Pirkadat január 22-i adásában Breuer Péter telefonon beszélgetett Csintalan Sándorral a szokásos „heti búslakodó” keretében. A beszélgetés a tél nagyon is kézzelfogható nehézségeiből indult, majd fokozatosan jutott el a szociális kérdéseken át a magyar baloldal politikai dilemmáiig.
Tél vidéken: hózárlat és mindennapi túlélés
Csintalan Sándor elmondta, hogy a havazás napokra elzárta őt az otthonából: három napig gyakorlatilag nem tudott kimozdulni. A hó eltakarítása családi összefogással történt, hiszen számára a csúszás komoly egészségügyi kockázatot jelentene. A beszélgetés hangvétele ironikus maradt, de világossá vált, hogy a vidéki lét a téli időszakban nagyon is valós nehézségekkel jár.
Fűtés, rászorultság és a láthatatlan szegénység
A beszélgetés egyik súlypontja a fűtés kérdése volt. Csintalan nyíltan beszélt arról, hogy fával fűt, mert gáz nincs, az elektromos fűtés pedig megfizethetetlen. Bár tisztában van azzal, hogy léteznek állami és önkormányzati támogatások a rászorulóknak, magát nem sorolja ebbe a körbe, és nem élne ezekkel a lehetőségekkel.
Ugyanakkor súlyos problémára hívta fel a figyelmet: sok háznál nem füstöl a kémény. Véleménye szerint ez nemcsak az energiaárak következménye, hanem az elszigeteltségé is. Sok idős ember nem tudja megszervezni a fa szállítását, vagy egyszerűen nem képes eljutni az önkormányzatig segítségért. Szerinte a valódi megoldás az lenne, ha a segítség „házhoz menne”, és valaki személyesen kopogtatna be ezekhez az emberekhez.
Kevesebb párt, nagyobb feszültségek
A beszélgetés politikai része a közelgő választások utáni helyzetre fókuszált. Csintalan szerint a következő parlamentben várhatóan nagyon kevés párt lesz jelen, ami óhatatlanul komoly társadalmi és politikai feszültségeket fog szülni. Úgy látja, hogy a parlamenten kívüli politizálás szerepe felértékelődik, különösen azért, mert szerinte a jelenlegi politikai kínálatból hiányzik a valódi baloldali, szociáldemokrata képviselet.
Hangsúlyozta: a baloldali politika iránt igenis lesz igény egy olyan országban, ahol a munkavállalók kiszolgáltatottak, és a gazdaságot döntően alacsony hozzáadott értékű beruházások határozzák meg.
Taktikai dilemmák és fájó döntések
Szóba került az a jelenség is, hogy történelmi baloldali pártok egyes politikusai és szavazói más pártok támogatására buzdítanak. Csintalan ezt részben önkritikusan értékelte: elismerte, hogy a 2022-es ellenzéki kudarcért súlyos felelősség terheli az akkori szereplőket.
Úgy fogalmazott, a jelenlegi politikai helyzet kényszerpályát teremt. Nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a baloldali szavazókat taktikai okokból egy másik párt támogatására kérjék, ha ez esélyt ad a rendszer meggyengítésére. Szerinte ez nem elvi feladás, hanem kényszerű alkalmazkodás egy rendkívül torz politikai környezethez.
Búslakodás, de nem lemondás
A beszélgetés egészét áthatotta a kiábrándultság és az irónia, ugyanakkor Csintalan Sándor szavaiból nem a teljes feladás, hanem inkább egy keserű realizmus rajzolódott ki. Úgy látja, a jelenlegi kampányhangulat méltatlan a magyar közélethez, de abban biztos: a politika nem ér véget a választásokkal, és a társadalmi feszültségek előbb-utóbb újra felszínre hozzák a baloldali gondolkodás iránti igényt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
