„Egy dalban három perc alatt világot lehet építeni” – Dés László életműről, alkotótársakról és Petőfiről
Heti Jégbüfé egy koncert utórezgéseivel és egy készülő musical kulisszatitkaival
December végén telt ház előtt, elementáris hangulatban találkozott két ikonikus életmű az MVM Dome színpadán. A Dés–Geszti-koncert után nem sokkal a Heti Jégbüfé vendége Dés László volt, aki nemcsak a közös est élményéről beszélt, hanem arról is, hogyan születnek a dalok, miért fontos a személyes alkotói jelenlét, és hol tart most az egyik legnagyobb vállalása: a Petőfi-musical.
Két életmű találkozása egy térben
A koncert apropóján Dés László őszintén beszélt arról, milyen érzés „fentről” megélni azt az energiát, amit a közönség „lentről” kap. A produkció feszes, pontos, időre és poénra kimért volt, mégis maradt benne spontaneitás. „Voltak olyan pillanatok, amiket nagyon lehetett élvezni zenészként” – fogalmazott. A telt ház önmagában is visszaigazolás, de az igazi élményt az adta, hogy a közönség együtt mozdult a dalokkal.
A közös dalok ereje Geszti Péterrel
A műsor egyik hangsúlyos pontja az volt, hogy a koncert anyaga döntően a Geszti Péterrel közösen írt dalokra épült. Ezek nemcsak slágerek, hanem egy korszak lenyomatai is. Elhangzott „A nagy utazás” is, amelynek szövegét Bereményi Géza jegyzi, és amelyről Dés bevallotta: kezdetben idegenkedett tőle. „Két hét kellett, hogy megszokjam, és még egy hónap, hogy megszeressem” – mondta, majd hozzátette: ma már biztos benne, hogy „még a dédunokád is fogja énekelni”.
Hogyan dolgozik együtt zeneszerző és szövegíró?
Dés László szerint a legfontosabb a mesterségbeli tudás és az, hogy a szövegíró értse a zenét. Nem szeret előre történetet kitalálni a dallamhoz, mert „annál nagyobb csalódás nincs, amikor a szöveg teljesen másról szól”. A dallam szerinte nyitott állapot: „amikor még nincs rajta a szöveg, akkor bármi lehet belőle”. Amint megszületik a dalszöveg, a dal sorsa eldől.
Bereményi Gézával való munkáját különlegesnek nevezte: a dalszöveg ott születik, a zongora mellett, élőben. Ez az alkotói forma gyors, intenzív és kompromisszummentes, ahol minden azonnal eldől.
Jazz, útkeresés és saját hang
A beszélgetésből kirajzolódott egy hosszú út: a sok zenekarban játszó, „jolly joker” szaxofonostól a saját hangját tudatosan kereső alkotóig. Dés elmesélte, hogy a sorkatonaság idején – amikor hosszú időre kiszakadt a megszokott közegből – kezdett el igazán azon gondolkodni, ki is ő zenészként. „Nem akartam többé mindenhol jó lenni. Magamat akartam kifejezni.” Ez a felismerés vezetett el ahhoz a hanghoz, amelyet ma már egyértelműen önazonosnak érez.
Sláger kell egy musicalhez? Nem feltétlenül
Határozottan cáfolta azt az elterjedt nézetet, hogy egy musical sikeréhez slágerek kellenek. „Egy se kell” – mondta. Szerinte az számít, hogy a zene dramaturgiailag működjön abban a pillanatban, amikor megszólal. Példaként említette A dzsungel könyvét, amelynek dalai a darabon belül élnek igazán, nem a rádiós listákon.
Petőfi, mint kortárs figura
A beszélgetés végén a fókusz áttevődött a készülő Petőfi-musicalre. Dés László szenvedéllyel beszélt Petőfi Sándorról, akit nem piedesztálra emelt nemzeti ikonként, hanem „exaltált, zseniális, sokszor kellemetlen, mégis rendkívül igazságos” emberként lát. Petőfi felemelkedése és gyors népszerűsége, majd ugyanilyen gyors bukása szerinte drámai és nagyon is mai történet.
A darab koncepciója formabontó: a cselekmény döntően dalokban, ritmikus énekbeszédben bontakozik ki. „Ez lesz a rap” – mondta, utalva arra, hogy a forma mai, a gondolat azonban mélyen történelmi. A zene nagy része már kész, a munka intenzíven halad, a bemutató előkészítése folyamatban van.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
