„A 60. születésnapom: hálaáldozat az Örökkévalónak” – Oberlander Baruch rabbi új kötettel ünnepelt
Hanuka előtt, Kiszlév hónap 20-án érkezett a Pirkadat stúdiójába Oberlander Baruch, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija és a budapesti ortodox rabbinátus vezetője. A beszélgetés apropója több mint különleges: a rabbi a közelmúltban ünnepelte 60. születésnapját, amelyhez – ahogy fogalmaz – nemcsak családi örömök, hanem „hálaáldozatként” egy új könyv is kapcsolódik.
A 60 év talmudi súlya és a hála gesztusa
Oberlander rabbi felidézte, hogy a Talmud külön is megemlíti a hatvanadik születésnapot. Rav Joszéf ünneplését idézve mondta:
„A 60. születésnap megünnepelte. Azt mondtam, már rövid életű már nem leszek.”
A rabbi szerint ez a fordulópont mindenekelőtt hálaadás: köszönet az Örökkévalónak az évekért, az erőért, a szolgálat lehetőségéért. Saját „hálaáldozatként” jelentette meg a zsidó jogi és etikai témákat feldolgozó sorozatának harmadik kötetét, amelybe recenziók is bekerültek – többek között Erdő Pétertől.
A kötet a vallási jog és etika határterületein mozog: közösség és rabbi viszonya, gyógyítás etikája, tulajdonjog, művészet, menekülés, háború, mindennapi micvák, valamint a megtérés (bál tsuvá) kérdései. Mint mondja:
„Folyamatosan írjak, és állást foglalok. Kikérnek véleményt kis emberek és nagy emberek is.”
A család: a legnagyobb ajándék
A rabbi meglepetéseket nem kedvel, de most akaratlanul is jutott belőlük:
a 17 éves fia Jésivából érkezett haza váratlanul, majd másnap a New Yorkban élő lánya és fia is megjelent.
„Valami nem oké… ezek itt vannak” – idézte fel mosolyogva az első pillanatokat.
Végül több százan ünnepeltek vele a Vasváriban: régi tanítványok az 1989–90-es évekből és egészen friss közösségi tagok is.
Rabbinikus titoktartás: meddig tart, mikor nem tartható?
A beszélgetés két nagy szakmai témát is körbejárt. Az első a rabbinikus titoktartás kérdése volt – különösen aktuális a közéleti viták fényében, amelyek a gyónási titok korlátozását érintik.
A rabbi szerint a zsidó jog kettős elvet követ:
1. „Nem szabad pletykálni.”
A titoktartás mindenkire vonatkozik, nemcsak a rabbi kiemelt kötelessége.
„Másik ember információját bizalmasan kell kezelni.”
2. Kivétel a káresemény:
„Olyan információt, ami káros a közösségre vagy más emberekre nézve, azt nem szabad titokban tartani.”
Vagyis a zsidó halacha nem abszolút titokvédelmet ismer: a közösség védelme elsődleges. A kérdés mindig ez: kinek kell elmondani, és melyik döntés szolgálja jobban az igazságot.
A rabbi bibliai példát is hozott: Jehuda történetét, aki akkor is vállalta a felelősséget, amikor „nem derült volna ki” a titok.
„Vállalni a felelősséget – ez egy nagyon nagy dolog.”
Kié a közösség: a rabbié vagy a közösségé a rabbi?
A másik kérdés a magyar zsidó élet sajátos szerkezetét érintette:
vajon a közösségnek van rabbija, vagy a rabbinak van közössége?
Oberlander szerint a helyzet bonyolultabb annál, mint amit gyakran leegyszerűsítve emlegetnek:
- Az ortodox világban a rabbi szellemi vezető, nem pusztán alkalmazott.
- A neológiában inkább a világi vezetés irányítja a rabbihivatalt.
- A diaszpóra nagy részén a közösségek önfenntartók, és maguk választják meg rabbijukat.
„Egy jó rabbi kell a közösségnek, ha nem, a közösség szétesik” – hangsúlyozta.
De hozzátette: „Nem olyan egyszerű a kérdés.”
A vallásos közösségekben a zsinagóga „második otthon”, ahol imán túl tanulás is folyik naponta – és ahol „legalább annyi időt tölt el az ember tanulással, mint imával”.
Kiszlév 19.: a haszid újév – „amikor a szív is bekerül”
A beszélgetés a közelmúlt ünnepéhez is kapcsolódott: Kiszlév 19., a haszid újév, amely a lubavicsi Alter Rebbe kiszabadulásának évfordulója.
„Ez egy új kezdés. A haszidizmus segít, hogy a teljes ember benne legyen: ne csak a kéz és a láb, hanem a szív is.”
A rabbi szerint a nap üzenete mindenkinek szól – vallásosnak és nem vallásosnak egyaránt –, mert a haszid tanítás „a lélek felől” közelíti meg a micvákat.
Hanuka: fény a lélekben – fény a házban
A műsor végén már Hanukára készültünk. Az első gyertya vasárnap este gyullad meg.
„Minimum gyertyával kell gyújtani, de jobb olívaolajjal” – mondja a rabbi.
Az első estén három áldást mondunk:
- a micvára,
- a csodákra,
- a Sehechejánu áldást: „megéltem ezt a pillanatot”.
A nyolc nap nyolc csodát jelképez – nem egyet. És bár a Nyugati téri közösségi gyújtás fontos, „nem helyettesíti az otthoni fényt”.
Végül így foglalta össze a rabbi:
„A fényhez mi is kellünk.”
A beszélgetés hangulata méltó volt a közelgő ünnephez: személyes, tanító, derűs és mély. A harmadik gyertyagyújtáskor ismét folytatódik – Isten segítségével, ahogy mondta.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
