„Az üveg, amiben ezüst van, csak magadat mutatja” – testvéri beszélgetés süti fölött Mussie és Gitti konyhájából
A 60. születésnapból lett testvérműsor
A Heti TV „Mussie, a rebecen” című adásában ezúttal különleges vendég érkezett: Mussie Oberlander húga, Gitti, aki New Yorkból látogatott haza, édesapjuk, Oberlander Báruch rabbi 60. születésnapjára.
„Nem véletlenül van itt Budapesten – egy nagyon szép ünnepség volt, és végre együtt volt az egész család” – mondta a rebecen, majd hozzátette nevetve: „Ha már itt van Gitti, akkor mindenképp el kell hozni egy interjúra. És ha nem szavakkal, akkor a konyhában nagyon ügyes!”
Így született meg a műsor ötlete: miközben együtt elkészítették a Gitti-féle sütit, a két testvér őszintén beszélgetett családról, anyaságról, testvérségről és a rabbi-lányok életéről.
Rugalmas élet New Yorkban
Mussie azzal kezdte, mennyire különbözik a két testvér élete: „Én itt Magyarországon tanítok, rebecenként dolgozom, és minden feladatomnak pontos ideje van. Te pedig New Yorkban élsz, ahol a napjaid rugalmasabbak.”
Gitti elmosolyodott: „A legjobb dolog, hogy a gyerekeimmel tudok több időt tölteni. Ha nem érzik jól magukat, nem kell azon gondolkodnom, hogy most mit csinálok, mert muszáj menni dolgozni. Csak később dolgozom, és kész.”
Azt is elárulta, hogy így könnyebben tud figyelni a gyerekeire: „Ha látom, hogy valamelyiküknek extra figyelem kell, akkor otthon maradunk, és együtt töltjük a napot.”
Távol a szülőktől
A beszélgetés egyik legőszintébb része az volt, amikor Mussie megkérdezte: „Miben más az életed, hogy a szüleink messze vannak?”
„Nem tudok visszanyúlni anyukámhoz, ha valami nem sikerül – például ha nem készülök el Sábeszra. Mindent jobban kell tervezni, szervezni” – válaszolta Gitti.
De az előnyöket is látja: „Azt hiszem, emiatt gyorsabban felnőttem. Most már automatikusan tudom, mit kell csinálni, ha Sábesz jön, vagy ha főzni kell. Ez már belém épült.”
A rabbi lánya Amerikában és Budapesten
Amíg a csokis-pudingos rétegek készültek, szóba került a gyerekkoruk is. Gitti nevetve mesélte: „Amerikában csak egy átlagos nő vagyok. Senki sem tudja, hogy rabbi lánya vagyok. Itt viszont mindenki rám köszön, és örül, hogy lát. Jólesett visszalépni ebbe a szerepbe.”
Mussie hozzátette: „Érdekes lehetett újra megtapasztalni, hogy itt mindenki ismer, ott pedig egyszerűen csak te vagy.”
Sütiréteg és életbölcsesség
Ahogy a hab és a puding egymásra került, Gitti egy megható történetet osztott meg szüleikről.
„A szüleink nem maguknak élnek. Mindig azt nézik, hogyan tudnak segíteni másokon. Egyszer apukám mesélt egy történetet: egy rabbi két üveget mutatott – az egyik ablak, a másik tükör. Mindkettő üveg, csak a tükörön van egy kis ezüstréteg. Ez az ezüst az, ami miatt csak magadat látod. A pénz is ilyen – ha túl sokat foglalkozol vele, csak magadat látod.”
Mussie csendben hallgatta, majd annyit mondott: „Ez nagyon szép. Pont ilyen példákon nőttünk fel.”
A különbözőség ajándéka
A sütikészítés közben kiderült, mennyire különböznek, mégis kiegészítik egymást. „Te praktikus vagy, én inkább filozofikus. Te megoldod, én meg gondolkodom rajta” – mondta Mussie.
Gitti nevetve válaszolt: „Mindig mondtam, hogy Muszi okosabb nálam, én meg érzékenyebb vagyok. De mostanra pont jól kiegészítjük egymást.”
„Kicsiként sosem voltunk jóban” – vallotta be Gitti. „Most viszont pont ugyanabban az életszakaszban vagyunk: házasság, gyerekek, munka. Most már szükségünk van egymásra.”
A nevelés és a szülői minták
A rebecen megkérdezte, van-e valami, amit Gitti másképp csinál anyaként.
„Régen mindig azt mondtam, hogy sokkal jobb anyuka leszek, mint az anyukám” – nevetett Gitti. „De ahogy telik az idő, látom, hogy pont ugyanolyan vagyok. Most már értem, miért csinálta úgy, ahogy. Amikor nagy leszel, megérted – hát most megértettem.”
A házasságról és a választás szabadságáról
Felmerült az is, hogy rabbi lányaként volt-e bármiben kényszer.
„Soha nem volt. Senki nem mondta, hogy muszáj férjhez mennem. Amikor találkoztam a férjemmel, beszélgettünk, megismertük egymást, és én akartam vele házasodni” – mondta határozottan.
„Sokan kérdezték, normális-e, hogy ilyen gyorsan döntöttem, de mi eleve házasságra orientáltan találkoztunk. Komolyan vettük.”
Akváriumérzés és a szoknya
A gyerekkori „rabbi-lány” létre is kitértek.
„Nem nagyon éreztem, hogy mindenki figyel. Inkább vallásos lányként néztek furcsán. Emlékszem, nyolcévesen a metrón mindig megkérdezték, hogy nem meleg-e nekem a szoknya nyáron, télen meg, hogy nem fázom-e. Akkor gondoltam, mikor lehet ezt hordani?” – mesélte nevetve Gitti.
Közösség, család, süti
A beszélgetés végén Mussie megkérdezte, mit lát másként ma Budapesten.
„Sok új arcot. A közösség nagyon nőtt, és mindenki örült az apukánk születésnapján. Voltak, akik 1989 óta ismerik, és voltak, akik csak pár hónapja, de mindenki közel érezte magát hozzá.”
A sütirétegek közben elkészültek, a két testvér pedig elégedetten nézte az eredményt.
„Ez a Gitti-féle süti: egyszerű, kedves, és mindig sikerül” – mondta Mussie.
„Pont mint egy jó testvérkapcsolat” – tette hozzá Gitti mosolyogva.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
