Pirkadat: Lattmann Tamás – Személyes támadások

„Ezen már érdemes röhögni” – Lattmann Tamás a személyes támadásokról és a politika identitászavaráról

A Pirkadat vendége ezúttal Dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogász, egyetemi docens volt, akit Breuer Péter arról kérdezett, miért csapott körülötte ekkora hullámot a közösségi médiában. Lattmann kendőzetlenül beszélt a „hol nácinak, hol kommunistának” nevező kritikusokról, a magyar politikai közeg zavarairól, a Tisza párt jelenségéről, valamint saját pályájáról és viszonyáról a magyar közélethez.

„Egyszer azt írják, náci vagyok, máskor kommunista” – abszurdba hajló támadások

Lattmann elmondta, hogy az utóbbi időben teljesen ellentmondó jelzőkkel kezdték illetni:

Hol náci vagyok, hol kommunista. El kéne dönteni, hogy minek szültél engem – és ezt majd anyukámtól kérdezem meg.

A jogász szerint a kritika önmagában nem probléma, ám mostanában olyan jellegű támadásokat kap, amelyek már paródiába illenek. Mint fogalmazott:

Ezek annyira nem konzisztens kritikák, hogy ezen már érdemes röhögni.

A poszt, amely vihart kavart, tulajdonképpen önirónia volt: „A végére már jól kiröhögtem saját magamat.

Két oldalról támadják – „időeltolódással”

Breuer felvetette, hogy talán azért támadják egyszerre jobbról és balról, mert valamit jól csinál. Lattmann erre így reagált:

Nem mindig egyszerre, inkább van egy időeltolódás. Attól függ, mikor értik meg, hogy mit írtam.

Szerinte a magyar közéletben komoly identitászavar van: ideológiai címkék keringenek, de már nem jelentenek ugyanazt Kelet- és Nyugat-Európában. Felidézte a Morvai Krisztinát érintő konfliktust is, amikor a Jobbik saját köreiben támadták azért, mert Brüsszelben „proizraeliek között” jelent meg:

Összeütközött a régi klasszikus magyar szélsőjobb és a modern európai szélsőjobb gondolata.

A Tisza jelensége: „Bármi, csak ne ez” – frusztrált választók és óvatos új párt

A beszélgetés egyik hangsúlyos témája volt a Tisza Párt és Magyar Péter.

Lattmann szerint az ellenzéki oldalon 15 éve gyűlik a frusztráció:

Kialakult egy életérzés: bármi, csak ne ez.

A Tisza támogatói szerinte nem feltétlenül tudják, mit képvisel a párt, de azt igen, hogy mit NEM: a jelenlegi hatalmat. A párt pedig tudatosan kerüli, hogy konkrétumokat mondjon:

Ők most egy biztonsági játékot játszanak: ne kövessünk el hibát.

Amikor Breuer azt kérdezte, nem veszélyes-e, ha olyanokra bíznánk az országot, akiknek nincs közigazgatási tapasztalatuk, Lattmann elmondta:

Nem tisztem őket védeni, de tudom, hogy a minisztériumoknak megvannak már az ‘árnyék’ szakemberei. Az adminisztráció nem a politikusokból áll.

A választók befolyásolása – modern, vezetőközpontú politika

Lattmann hangsúlyozta, hogy ma a politika személyhez kötődik:

Az átlag Fideszes Orbán Viktorban bízik, az átlag DK-s Dobrev Klárában. A modern politika arcokról szól.

A Tisza esetében ez Magyar Péter, akinek szerinte az lesz a feladata, hogy az ellene megfogalmazott narratívákat keretezze.

Nemzetközi pártszövetségek: „Ez nem külföldi beavatkozás”

A műsorvezető felvetette, hogy a Tisza esetleg az Európai Néppárt „elvárásainak” engedelmeskedik. Lattmann ezt így tette helyre:

Az Európai Néppárt nem külföldi párt, hanem európai pártszövetség. Ahogy 2010-ben a Néppárt támogatta a Fideszt, úgy támogathat másokat is.

Az EU-s elszigeteltségről: „A folyosói hangulat nem politika”

Orbán Viktor kijelentéséről, miszerint már nem „26:1” a hangulat Brüsszelben, Lattmann így fogalmazott:

A folyosói hangulat nem jelent politikai változást. Ezek lassú folyamatok.

„Nem vagyok már 20, és nem tűrök mindent” – miért hagyta ott Belgiumot?

Lattmann röviden beszélt arról is, miért szakított korábbi brüsszeli munkahelyével:

A munkatűrő képesség nem végtelen. Aki látta Belgiumot belülről, tudja, hogy ott van packázás rogyásig.

Az egyetemi pálya: „Remélem, lesznek jó kollégák helyettem”

Miután magyarországi oktatói jogviszonya megszűnt, Prágában és Budapesten tanít tovább:

Szerintem nem vagyok rettegett előadó. Legalábbis remélem.

Az a kérdés, hogy kap-e valaha bocsánatot, egyszerű választ kapott:

Ez az ország nem erről szól. Soha nem jön.

A végén egy kis derű: könyve talán új életre kel

Az egykori PhD-dolgozatából készült könyv, amelyet az NKE kiadója „elásott”, talán most újra előkerül:

Lehet, hogy harmadszor is átírom, és megjelentetem valami normális helyen.

 

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.

Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.