„A kultúrához való hozzáférés alapvető emberi jog” – Borgula András a független színházak túléléséről és a világ változásairól
A Heti Libazsír évzáró adásában Rangos Katalin és Szegvári Katalin vendége Borgula András volt, a Gólem Színház alapítója, rendezője és motorja. A beszélgetés hol felszabadult humorral, hol komoly társadalmi dilemmákkal tűzdelve vezetett végig a független színház működésének nehézségein, a kultúra elérhetőségének drámai változásain, és a világpolitika színházművészt is sújtó következményein.
Teltházak, babka és közösség – a Gólem Színház mindennapjai
Egy színház, ahol a büfé is intézménnyé vált
Borgula András mosolyogva mesélte, hogy a Csányi utcai Gólem Központ nemcsak színház, de pezsgő közösségi tér is lett: „Nagyon nagy élet van ott a büfében.” A babka – amely körül már legendák keringenek – külön programnak számít: sokan csak kávézni és sütizni jönnek, mert jegyet már nem kapnak.
A művészeti és gasztronómiai siker azonban nem jelenti azt, hogy a színház anyagi helyzete könnyű lenne. „A művészetből nem lehet megélni” – mondta nyíltan.
Mennyi egy évad ára?
A független színházak számokkal küzdenek, nem csak a közönséggel
A Gólem Színház éves működési költsége 100–120 millió forint, ebből az állami támogatás mindössze körülbelül 3 millió. „Az én munkámnak a 90%-a gazdaság és logisztika” – mondta Borgula. A fennmaradáshoz:
- jegybevétel,
- pályázatok,
- és mikroadományozók szükségesek.
Az „1000 Gólem” klubjukban 1000 olyan embert keresnek, aki havonta 1000 forinttal segíti a működést. „Most 260 embernél tartunk” – mondta büszkén.
A jegyárak elszálltak – a kultúra luxussá vált
Borgula szerint tragikus, hogy a kultúrához való hozzáférés társadalmi kiváltsággá vált. „Ez alapvető emberi jog” – fogalmazott. Amíg egy független színházban 6-8000 forint egy jegy, addig a kőszínházakban 15-20-30 ezer forint is lehet. „Kikérem magamnak” – mondta a jelenségről.
„Ez nem olyan zsidó színház, hogy ingyen bejöjjenek a zsidók”
Félreértések és kedvezmények
Borgula derűvel mesélt arról, milyen félreértések keringtek a Gólemről: „Van, aki bejön és azt mondja: én zsidó vagyok, bejöhetek ingyen? Hát nem.” A színház diákkedvezményt, nyugdíjas és kerületi kedvezményt ad, de ingyenességet nem: „Aki megteheti, inkább fizet még egy jegyet valakinek, aki nem teheti.”
Kulturális lejtő: amikor a döntést nem a minőség dönti el
Miért hátrány a független lét?
Borgula rávilágít: vidéki kultúraszervezők sokszor nem engedhetik meg, hogy 4000–5000 forintos jegyekkel dolgozzanak, amikor más társulatok államilag támogatott, 200 forintos jegyárú előadásokkal érkeznek. „Így kerülünk a lejtő legaljára” – fogalmazott. Nem minőség dönt, hanem fizetőképesség.
Vidám részek: babka vs. babka, pult alatti jegyek és a pótszék tragédiája
A Gólem teltházas realitása
A Gólemnál nincs pótszék – a katasztrófavédelem tiltja. Borgula így mesél a helyzetről: „Mondják, hogy majd leülnek a lépcsőre. De nem ülhetnek, mert bezár minket a katasztrófavédelem.”
Közben a szerencsés nézőknek marad a „ma este színház” last minute jegyvásárlás, bár ez is csak azoknak működik, akiknek belefér az azonnali ugrás.
Izraeli vendégjátékok – amikor a magyar abszurd hazatalál
A Lefitymálva Tel-Avivban
A Gólem egyik legnépszerűbb előadását Izraelben is bemutatták. A 250 fős teremben a kint élő magyarok „hahotáztak”, az izraeli nézők pedig azt kérdezték: „Ez mennyire közel van a valósághoz?” – amire Borgula így felelt: „Egyre közelebb.”
A társulat járt már Varsóban, Bécsben, most pedig Koppenhága tárgyalása van folyamatban.
Antiszemitizmus Európában – mi történt velünk?
„A dolgok nem tűnnek el, csak elnyomódnak”
A beszélgetés legsúlyosabb része az európai antiszemitizmus felerősödéséről szólt. Borgula így fogalmazott:
„Nagyon nehéz, mert a szabad Palesztináért való kiállás nem ördögtől való, de ebbe antiszemitizmust hozni arról árulkodik, hogy a dolgok nem tűnnek el, csak elnyomódnak, és az első alkalommal előjönnek.”
Bilbaótól New Yorkig ugyanazt tapasztalta: falakon, tereken, tüntetéseken jelennek meg zsidóellenes üzenetek.
A konfliktus félreértett egyszerűsítése
A problematikáról így beszélt:
„Nagyon könnyű a világ egy kétmondatos történetére redukálni egy 80 éve érlelődő konfliktust. A zsidó pedig a tökéletes áldozat és tökéletes ellenségkép Európában.”
A személyes dilemmák ára
Borgula megrendítő példát hozott:
„Rám is lőttek kórházból meg óvodából. És akkor itt föltenném az egymillió dolláros kérdést: visszalősz-e, vagy meghalsz? Tessék választani.”
A művészet mint menedék és válasz
Politikusoknak is ajánlott
A rendező szerint a művészet segít megérteni a világot:
„Kedves politikusok, járjatok színházba, nézzetek filmeket, járjatok kiállításokra. Segíteni fog az emberek megértésében.”
Támogatói divatbemutató – ahol a színészek ruhái kelnek új életre
Még a rendező is modell lesz
A Gólem javára jótékonysági divatbemutatót szerveznek, ahol híres alkotók ruháira lehet licitálni. „Én is modell vagyok, föl fogok vonulni” – mondta nevetve Borgula.
A műsorvezetők megígérték: ha sikerül videót szerezni, a Libazsírban is levetítik.
A beszélgetés végén Rangos Katalin így búcsúzott:
„Jövő héten is lesz Libazsír. Nem tudom, mi lesz, de biztosan már megszerveztem.”
Borgula András pedig – sok nevetéssel és sok komoly mondattal – elbúcsúzott a nézőktől.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
