„Nem azért, mert kötelező – hanem mert így teszünk jót a gyerekeinknek”
Dr. Póta György: elszabadult perek, potyautasok és a kötelező oltások tétje
A Pirkadat vendége ezúttal Dr. Póta György házi gyermekorvos volt, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének korábbi vezetője. A beszélgetés középpontjában a kötelező védőoltások rendszere, az oltásellenes mozgalom új stratégiai szintje és a gyermekorvosok ellen indított perek álltak. A műsorvezető, M. Kende Péter, kemény kérdéseket tett fel arról, hová fajult ez a helyzet – és mit kockáztatunk mindannyian.
„Szintet lépett az oltásellenesség”
Dr. Póta már az elején nyomatékosan fogalmazott:
„Feltűnően megugrott az elmúlt egy évben az oltásellenesek tevékenysége.”
A legijesztőbb változás azonban nem is a hangos közösségi médiás jelenlét, hanem az, hogy
„beszálltak a jogászok”.
Ügyvédi irodák jogi felszólításokat küldenek, perlik az oltást beadó orvosokat, mégpedig nem azért, mert bármi baj történt volna – hanem azért, mert beadták a kötelező oltást.
„Több tízes nagyságrendben vannak perek, 30–40-ről tudok. Olyan ügyekről, ahol az orvost amiatt támadják, hogy nem tagadta meg az oltást.”
A helyzet abszurd: a kötelező oltás beadását megtagadni sem lehetne, mert az maga lenne a jogsértés. Ennek ellenére az oltó orvosok kerültek célkeresztbe.
A kormány gyors reagálása: fontos, korrekt lépés
Dr. Póta hangsúlyozta: bár sokszor kritizálják az egészségügyi döntéshozókat, ezúttal „nagyon korrekt és helyes” megoldás született.
Új rendelet alapján a kötelező védőoltások miatt indított pereket automatikusan közigazgatási ügyként kezelik, ahol
„onnantól nem az orvos az alperes, hanem a hivatal.”
Ez hatalmas lelki teher alól mentesítette az oltóorvosokat. És egyben tisztázza: az orvos köteles beadni a kötelező oltást – jogilag sem tagadhatja meg.
Potyautasok az immunitásban
A védőoltást megtagadók egyik legnagyobb tévedése, hogy a közösségre bízzák saját gyerekük védelmét.
„Arra hagyatkoznak, hogy elég sok a védett. Ez a potyautas rendszer.”
A nyájimmunitás csak akkor működik, ha a lakosság döntő többsége védett. Az oltást megtagadók viszont úgy gondolják:
– ők maradhatnak oltatlanok,
– miközben a többiek majd megvédik őket.
Ez azonban csak addig igaz, amíg az oltási arány el nem kezd csökkenni. Utána jön, amitől a szakma a legjobban tart.
„A kanyarót sosem látták – de amikor visszajön, öl”
Dr. Póta emlékeztetett: a közelmúltban Romániában és Németországban is tömeges kanyarójárványok törtek ki, miután visszaesett az oltási fegyelem.
„Romániában, amikor az egyház az oltások ellen beszélt, több százezren tagadták meg az oltást. Több ezer halott lett. Kanyaróban.”
Magyarországon 1988 óta nem látott halálos kanyarójárvány pusztított – mert a védőoltási rendszer működött. Most viszont a csökkenő oltottság miatt a veszély valós: ha a nyájimmunitás megbomlik, a kanyaró azonnal felüti a fejét.
A szülői felelőtlenség határa
M. Kende Péter úgy fogalmazott:
„Alkotmányos joga mindenkinek tökfejnek lenni. De hogy a saját gyerekemmel a saját tökfejségem miatt játszak, az megengedhetetlen.”
Dr. Póta ehhez hozzátette: az oltásellenes szülők valóban meg vannak győződve arról, hogy jót tesznek, de közben
„a társadalom oltott többségére támaszkodnak, és őket veszélyeztetik leginkább, akik valóban nem olthatók – daganatos betegek, transzplantáltak, immunhiányos gyerekek.”
„Nem azért, mert kötelező”
A beszélgetés végén a gyermekorvos egy fontos szakmai ars poeticát is megosztott, egykori mestere, Nyerges Gábor professzor tanítását idézve:
„Ha egy súlyos betegséget minimális mellékhatású oltással meg lehet előzni, akkor nem szabad gondolkodnunk.”
És egy mondatban összefoglalta az egész vita lényegét:
„Nem azért, mert kötelező – hanem mert így teszünk jót a gyerekeinknek.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
