„Nem szabad elvet csinálni a gyengeségeinkből”
Oberlander Báruch: „A fontos dolgokat az ember mindig észreveszi – még ha nem is akarja”
A Heti TV Pirkadat című műsorában M. Kende Péter vendége ezúttal Oberlander Báruch rabbi, a budapesti ortodox lubavicsi közösség vezetője volt. A beszélgetés ezúttal a kóservágástól az adakozás kultúráján át a heti tórai szakasz tanulságaiig ívelt – a rabbi sajátos derűvel és mély hittel beszélt arról, hogyan lehet megőrizni a lelki érzékenységet egy anyagias világban.
„Ma már ipari szinten működik a kóservágás”
A rabbi friss élményéről számolt be: a héten egy alföldi vágóhídon ellenőrizte a kóservágást.
„Nagyon profi hely volt, minden a legszigorúbb szabályok szerint történt: áztatás, sózás, öblítés – szinte, mint egy automata. Régen ez nagyon nehéz fizikai munka volt, most viszont gördülékenyen megy.”
A modern feldolgozó technológia szerinte nemhogy gyengíti, hanem erősíti a kóserságot, mert nagyobb biztonságot ad a hibák elkerülésére.
„Régen, amikor ládákban kellett kézzel mozgatni a húst, sokkal több hiba csúszott be. Ma a precíz technológia segíti, hogy minden valóban kóser legyen.”
„Az Isten akaratában nincs alku”
A beszélgetés ezután a heti szakaszhoz, Ábrahám és Isten párbeszédéhez kanyarodott.
M. Kende Péter azt kérdezte: vajon szabad-e „alkudozni” az Örökkévalóval?
„A micvákban nincs alku – válaszolta Oberlander rabbi. – Ábrahám nem azért alkudozott, hogy neki jobb legyen, hanem másokért, vétkes emberekért könyörgött. Az Isten akaratát nem lehet feltételekhez kötni, csak kérni lehet Tőle. Az üzletelés az Istennel nem helyes, de az ima, a kérés mindig megengedett.”
A rabbi szerint Ábrahám példája arról szól, hogy felelősek vagyunk másokért is, nem elég csak magunkat megmenteni:
„Noé csak önmagát mentette meg, Ábrahám viszont másokért imádkozott – ez a különbség a hit és a hitelesség között.”
„Szodomában elv volt, hogy nem szabad segíteni”
A rabbi a Szodoma történetéből vont le társadalmi tanulságot.
„A Talmud azt mondja: Szodomában az volt az elv, hogy ‘ami az enyém, az az enyém, ami a tied, az a tied’. Elsőre tisztességesen hangzik, de valójában azt jelentette, hogy senki nem segíthetett a másikon. Ez volt a város bukásának egyik oka.”
Szerinte ma is sokan élnek ezzel a szemlélettel:
„Ismerek olyan embereket, akik nem adakoznak. Egy tanárom mondta róluk: ‘nagyon nehéz a kezük’ – nem tudnak a zsebükbe nyúlni. De az igazi baj az, amikor valaki elvet csinál a gyengeségéből, és azt mondja: ez így helyes. A bűnből sosem szabad elvet csinálni.”
„Az adakozásnak újra természetesnek kellene lennie”
A műsorban szóba került a zsidó mecenatúra hagyománya is. M. Kende Péter felidézte, hogy a második világháború előtt sokan támogatták a közösséget, ma viszont ez a szokás visszaszorult.
Oberlander rabbi szerint ennek a szellemiségnek újraélednie kell:
„Az adakozásnak olyannak kell lennie, mint a levegővételnek – természetesnek. Aki tud, adjon. Aki példát mutat, azzal másokat is ösztönöz. Ezért néha nem baj, ha az adományozás nyilvános, mert ez másokat is jó cselekedetre indít.”
M. Kende Péter ezzel szemben a „csendes adakozás” híve, de a rabbi hozzátette:
„Ha az adakozás belülről jön, nem kell hirdetni. De ha mások példájára szükség van, akkor nem baj, ha látszik. A lényeg, hogy adni kell.”
„A márványtáblák is az emlékezés formái”
A Vasvári Pál utcai zsinagóga felújításakor eltávolították a régi emléktáblákat, ami kisebb vitát váltott ki a hívek között.
„A zsinagóga eredeti állapotát állítottuk helyre. A táblák természetesen megmaradtak, és egy külön emlékfalra kerülnek majd.”
A rabbi elmondta: az emlékezés és az adományozás szorosan összetartozik, de az emlék formáját meg kell találni:
„A zsinagógának nem temetőnek kell tűnnie. Az emlék legyen méltó, de ne nyomja el az ima terét.”
„A vendégfogadás nagyobb dolog, mint az Istennel lenni”
A heti szakaszhoz kapcsolódva Oberlander rabbi elmesélte a Talmud tanítását:
„Amikor az Örökkévaló meglátogatta Ábrahámot, éppen három idegent látott meg a távolban. Azt mondta Istennek: ‘várj meg, vendégek jöttek hozzám’. A Talmud szerint ebből tanuljuk, hogy vendéget fogadni nagyobb dolog, mint az Istennel beszélgetni.”
És hogy hogyan vehette észre Ábrahám a vendégeket, miközben az Istennel volt elfoglalva?
„A fontos dolgokat az ember mindig észreveszi. Ha valami igazán számít nekünk – a család, a gyerek, a rászoruló –, azt akkor is meglátjuk, ha mással vagyunk elfoglalva.”
„Amit nem lehet nem észrevenni, arra reagálni is kell”
A rabbi egy történettel zárta a gondolatot:
„Egyik mesterem mesélte: egyszer tanulás közben észrevette, hogy egy idős vendégnek segítségre van szüksége. A fia megkérdezte tőle: ‘Apu, hogy vetted ezt észre, mikor annyira elmélyültél a tanulásban?’ Ő csak ennyit mondott: ‘Egy idős embert nem lehet nem észrevenni.’”
Oberlander rabbi szerint ez a tanítás ma is érvényes:
„Az életben vannak dolgok, amiket nem lehet nem észrevenni – és reagálni is kell rájuk. Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha nem akarjuk. Mert bármikor szükség lehet ránk – és nekünk is másokra.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
