„A csodák nem értek véget – bennünk folytatódnak”
Szabó György rabbi a Pirkadatban: minden nap újrateremtődik a világ, és nekünk is újra kell indulnunk
A Pirkadat legutóbbi adásában M. Kende Péter vendége Szabó György rabbi, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt. A beszélgetés ezúttal elfordult a politikától és a gazdasági témáktól: a Lech lechá, azaz „Menj el” hetiszakaszról, Ábrahám történetéről és a folyamatos újrakezdés üzenetéről szólt.
Ábrahám története: az elindulás bátorsága
Szabó György szerint a Lech lechá szakasz egyik legnagyobb csodája, hogy Ábrahám 75 évesen minden biztonságot hátrahagyva útnak indul:
„Azt gondolnánk, hogy 75 évesen az ember már otthon ül, beszélget a feleségével, várja a postást és éli békés életét. De Ábrahám egyszer csak fogja magát, hallgat egy belső hangra, és elindul.”
A rabbi szerint a történet azért különösen izgalmas, mert Ábrahám nem kényszer hatására indul el: nem üldözik, nem éhezik, nem menekül. „Egyszerűen csak felismeri, hogy szólnak hozzá, és engedelmeskedik – ez a hit és a bizalom legmélyebb megnyilvánulása.”
A kis Ábrahám és az egyistenhit felismerése
A beszélgetésben szó esett Majmonidész (Rambám) tanításairól is, aki részletesen ír Ábrahám gyermekkori felismeréséről:
„A Rambám leírja, hogy Ábrahám háromévesen ült a háza előtt, nézte az eget, a napot, a csillagokat, és azt mondta: nem létezik, hogy mindez önmagától van. Kell, hogy legyen valaki, aki ezt az egész rendszert működteti.”
Ábrahám tehát már gyermekkorában felismerte az egy teremtő Istent, és szembe mert szállni a bálványimádással – még akkor is, ha saját apja, Terach, bálványokat készített.
„Egy szál maga küzdött meg az egész világgal, és ezzel új korszakot nyitott az emberiség történetében” – mondta Szabó György.
A vendégszeretet és a gyógyítás micvája
A rabbi kiemelte, hogy a hetiszakasz egyik legfontosabb tanítása a vendéglátás (hachnaszat orhim) és a beteglátogatás (bikur cholim) parancsa:
„Amikor Ábrahám a sátorban ül, és megjelenik előtte három idegen, azonnal behívja őket, ételt készíttet Szárával, leülteti őket. Később kiderül, hogy ezek az idegenek angyalok voltak.”
A történetből szerinte az a tanulság, hogy az idegenek befogadása nemcsak udvariasság, hanem szent cselekedet.
„A vendéglátás és a segítségadás a zsidó élet alappillérei. Szombatkor és ünnepeken ma is él ez a hagyomány – minden ház nyitva áll azok előtt, akiknek nincs hová menniük.”
A sátor, amely végigkíséri a zsidó népet
A rabbi hosszan beszélt a szuka, a sátor szimbolikájáról is, amely Ábrahámtól a Messiás koráig jelen van a zsidóság történetében.
„A sátor ott volt Ábrahám háza előtt, ott volt a pusztai vándorlás idején, és ott lesz a messiási időkben is. A bölcsek szerint az Örökkévaló majd a leviatán bőréből készít sátrat, ahol minden igaz ember helyet kap.”
Szabó György szerint a sátor nem pusztán építmény, hanem az isteni védelem és a közösségi összetartozás jelképe: „Ez a sátor kíséri végig a zsidóságot az idők kezdetétől a végső megváltásig.”
A mindennapok csodája
A beszélgetés végén a rabbi a legfontosabb üzenetet így foglalta össze:
„Az örökkévaló nem fejezte be a teremtést. Minden pillanatban újrateremti a világot. Amikor azt hisszük, hogy a csodák véget értek, tévedünk. A csodák most is történnek – bennünk, körülöttünk, minden reggel, amikor felébredünk.”
Majmonidész szavait idézve hozzátette:
„Az Örökkévaló ma már nem különleges jelekkel mutatja meg magát, hanem a természeten keresztül. Amikor kinyitjuk az ablakot, és süt a nap – az is egy csoda.”
A műsorvezető így zárta a beszélgetést: „Tehát nem kell várnunk a csodára, mert az már itt van – bennünk.”
Szabó György mosolyogva felelt:
„Így van. A csoda ott van minden pillanatban. Csak észre kell vennünk.”
Sabát salom!
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
