Mussie, a rebecen

„Jákob útra kelt” – Mussie, a rebecen szerint így vigyük tovább az ünnepek fényét a hétköznapokba

Mussie, a rebecen legújabb műsorában arról beszélt, hogyan lehet az őszi zsidó ünnepek spirituális felemelkedését továbbvinni a mindennapokba. A Ros Hásánától a Szimhát Tóráig tartó, szinte megszakítás nélküli ünnepsorozat után a rebecen a „Vájélec Jákov ledarkó” – „És Jákob útra kelt” – verset választotta vezérgondolatul. Ez a mondat, amelyet hagyományosan a Szimhát Tóra után idéznek, az új év kezdetének, a visszatérésnek és az újrakezdésnek a szimbóluma.

Ünneptől hétköznapig: a „havdalá” üzenete

Mussie az adást a havdalá, azaz a szombat és az ünnepek lezárásakor mondott elválasztó szertartás magyarázatával kezdte. Minden ünnep végén egy gyertya fényét oltják el borban – ezzel jelzik, hogy a szent idő lezárult, és visszatérünk a hétköznapok világába.

„Amikor ennyi ünnep után elmondjuk a havdalát, azt kívánjuk egymásnak: ’Vájélec Jákov ledarkó’ – Jákob útra kelt. Ez arra emlékeztet, hogy most mi is útra kelünk a hétköznapok felé.”

A rebecen szerint a zsidó élet nem arról szól, hogy a szentséget a mindennapok mögé rejtsük, hanem hogy a hétköznapokba vigyük bele az ünnepek fényét.

Mit jelent Jákob útja ma?

A Tóra történetében Jákob kétszer indult útnak: először, amikor elhagyta Izraelt, és másodszor, amikor visszatért oda. Mindkét alkalommal angyalok kísérték – előbb a „külföldi”, majd a „szentföldi” angyalok. Mussie szerint ez a váltás azt üzeni, hogy az ember mindig új erőkkel indul tovább, és minden időszakhoz más-más isteni támogatás érkezik.

„A zsidóság nem arról szól, hogy elszakadjunk a világtól, hanem arról, hogy az isteni fényt belevigyük a fizikai életbe” – mondta.

Ünnepi maraton után

Mussie felidézte, hogy az idei ünnepek szokatlanul sűrűek voltak: a hónapban szinte minden második napra esett egy újabb ünnep vagy sábát. „Egy igazi maraton volt – főleg nekünk, nőknek” – mondta mosolyogva. A jövő év viszont épp az ellenkezője lesz, kevesebb egymásra torlódó szent nappal.

A rebecen szerint sokan érzik ilyenkor a „spirituális zuhanást”: a szent napok elmúltak, és most jön a hosszú, eseménytelen hónap. De – mondta – „ez nem visszaesés, hanem lehetőség. Most kell megmutatnunk, hogy az ünnepek üzenetei valóban bennünk maradtak.”

Mit viszünk magunkkal az ünnepekből?

Mussie egy kedves gyermeki példát is hozott: a gyerekeknek ilyenkor egy „kis bőröndöt” mutatnak, amelybe belepakolják mindazt, amit az ünnepek alatt „összegyűjtöttek”: az almát a mézzel Ros Hásánáról, a sófárt, a szukoti csokrot vagy a táncot a Tórával.

Felnőttek számára mindez azt jelenti, hogy az ünnepek spirituális üzenetét kell magukkal vinniük:

  • Ros Hásáná: az isteni uralom és a tiszteletteljes félelem érzése;
  • Jom Kipur: a megtisztulás és megbocsátás élménye;
  • Szukkot: az öröm és az egység parancsa;
  • Szimhát Tóra: a közösség, az egyenlőség és a Tóra öröme.

„Csinálj itt Izraelt!”

A rebecen egy történetet is elmesélt a harmadik lubavicsi rebbéről, a Cemech Cedekről, akit egyik tanítványa megkért, hogy áldja meg Izraelbe költözését. A rebbe azonban így válaszolt:
„Izraelbe menni szent dolog, de még szentebb, ha ott, ahol vagy, te magad csinálsz Izraelt.”

Ez a gondolat Mussie szerint mindannyiunknak szól: nem kell elutazni, hogy közel legyünk Istenhez – a hétköznapokban, a családban, a munkában is lehet „Izraelt teremteni”.

A lelki fejlődés útja: Jákob és Lábán példája

A Tóra történetében Jákob és Lábán útjai elválnak. „Jákob útra kelt, Lábán pedig visszatért a helyére.” Mussie szerint ez a különbség mutatja, mit jelent a valódi fejlődés: a zsidó ember nem áll meg, nem marad ugyanott, hanem mindig keresi, hogyan lehet jobb – akár csak egy kicsit – mint tegnap.

„Nem kell nagy ugrásokat tennünk. Elég, ha minden nap egy kicsit jobbak akarunk lenni, mint tegnap voltunk.”

Új év, új szakasz

Mussie az adást azzal zárta, hogy a most kezdődő új év, az 5786. esztendő a világ teremtése óta új lehetőséget ad a fejlődésre.
„Jákob útra kelt, és mi is útra kelünk. Vigyük magunkkal az ünnepek fényét a mindennapokba, és találjuk meg magunkban azt az erőt, amellyel a hétköznapok is szentté válnak.”

 

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.

Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.