„A rendezés lila gőz – de az operatőr szakma!” – Vitray Tamás jr. új élete az erdő szélén
A Heti TV „Hogy vagy?” című műsorának vendége ezúttal Vitray Tamás jr. volt, aki hosszú éveken át rendezőként és operatőrként dolgozott a televíziózás élvonalában, majd egy napon hátat fordított a kameráknak, és főszerkesztőként folytatta egy világhírű tudományos magazin élén. Szegvári Katalin beszélgetése egy kivételesen igényes alkotó pályaívét járta körül: a biológustól az operatőrig, onnan a National Geographic magyar kiadásának főszerkesztői székéig.
Biológusnak készült – és operatőr lett
„Nem tudom, de az óvodás koromtól így volt” – válaszolta Vitray Tamás jr., amikor Szegvári Katalin arról kérdezte, miért akart biológus lenni. A természet iránti rajongás már korán kialakult benne, de az egyetemi évek során rájött: „nem vagyok elég okos hozzá, és nem bírom a laboratóriumot.”
Az áttörést az apai tanács hozta meg: „miért nem próbálod meg az operatőrszakot? Az szakma. A rendezés lila gőz.” A döntés sorsfordítónak bizonyult. „Akkor éltem át életemben először azt a fantasztikus örömöt, amit addig soha a képkészítésben.”
A főiskolától a nagyjátékfilmekig
Kétszeri próbálkozás után vették fel a főiskolára, de már elsőévesként óriási lehetőséget kapott: Ragályi Elemér meghívta egy amerikai nagyfilmbe. „Életemben nem tanultam annyit, mint abban a filmben.”
Mesterei között említette Bíró Miklóst, Márk Tivadart, Szabó Gábort, Marton Frigyest – olyan neveket, akik mellett nem lehetett megúszós munkát végezni. És ő sem volt az a típus. Ahogy Szegvári Katalin fogalmazott: „Nem dolgozol gyorsan, de nem akarsz semmit megúszni.”
Minden színésznő vele akart forgatni
„Úgy tudott világítani, hogy akinek nem volt önbizalma, annak is lett” – hangzott el a beszélgetésben. Vitray Tamás jr. különleges érzékkel kezelte a fényt, amit nemcsak technikai tudása, hanem érzékenysége is segített. A híresen nagy fehér ernyő, amit ő hozott be az országba, szimbólumává vált az igényességnek.
A szakmai maximalizmus ára: „az embereket nem szerettem már”
Amikor a műsorvezető rákérdezett, miért hagyta abba a filmes munkát, a válasz őszinte volt: „az embereket nem szerettem már, akikkel csinálni kell.” A televíziós gyártás körülményei változtak, a pénz „kicsúszott a produkcióból”, a kompromisszumok megszaporodtak. „Hazudtak az arcomba. Az már nagyon fájt.”
Egy erdőszéli ház és egy új hivatás
Ma egy elhagyott erdőszéli házból dolgozik, 80 kilométerre Budapesttől. „Ha föl tudok állni az asztaltól, biciklivel vetem bele magam a sűrűbe, vagy gyalog járom a vadcsapásokat.” A magányos munkamódszer ellenére egy nemzetközi márka magyar kiadását irányítja: ő a National Geographic magyar változatának főszerkesztője.
„Öt percig gondolkodtam” – így döntött, amikor felkérték a könyvsorozat főszerkesztőjének, majd később a magazin élére is került. Azóta is napi kapcsolatban van az amerikai központtal és a többi partnerországgal. „Három belsős, egy külsős vagyunk, és a világ egyik legjobb lapját csináljuk.”
Világsiker magyar fotóval: amikor az amerikaiak is átvettek
A legnagyobb szakmai elismerés egy saját fejlesztésű címlap volt: a pécsi virológiai laborban készült, ahol elsőként és egyedüliként engedték be a National Geographic fotósát. „Az amerikaiak meglátták, és megvették. Ott is címlap lett.”
Ez a kép a covid-időszakban világszerte ismertté vált – és egy filmes szemszögből készült, amely Vitray Tamás jr. operatőri múltját is tükrözi. Emellett számos Best Edit díjat is kapott a magyar szerkesztőség: „10 plusz” – mondta szerényen, amikor Szegvári Katalin a díjak számát firtatta.
„Nem vagyok mániákus maximalista – ez lenne az alap”
A beszélgetés folyamán többször visszatért az igényesség kérdésére. „Nem vagyok mániákus maximalista. Ezt kéne mindenkinek, minden operatőrnek.” Egykor megharcolt azért, hogy ne tekintsék csupán „a Vitray fiának”, és hogy elfogadják a technikai újításait – például a szúrt fény alkalmazását.
„Mellém álltak sokan” – mondta visszafogott büszkeséggel. És valóban: kollégái megszokták, megszerették a munkamódszerét. „Szeretett a stáb, tudták, hogy nem lesz gyors munka, de jó lesz.”
Visszatérne a kamerához? „Igen. Ha a körülmények ideálisak lennének”
A kérdésre, hogy hiányzik-e neki az operatőri munka, nem volt hezitálás: „nagyon.” Egy konkrét dokumentumfilmet is említett, amit példaként állított: „egy orosz kutatóról szól, aki rozmárokat vizsgál a senki földjén. Minden porcikájában olyan film, amilyet én boldogan csinálnék.”
De jelenleg a lapkészítés köti le: „Nem veszek már kamerát a kezembe profi módon. Unokát persze igen.” Az operatőri múlt tehát nem tűnt el – csak átalakult.
A következő szám: fekete tigrisek, indiai rezervátumból
Végül egy kis előzetest is kaptunk: a következő lapszám címlapjára egy sötét színű tigris kerül, egy indiai rezervátumból. Emellett készül egy saját fejlesztésű magyar anyag is, amelyhez szponzort is sikerült találni. A cél: nem reklámízű, hanem valódi felfedezéseket bemutató cikkek.
Vitray Tamás jr. története nemcsak egy sokoldalú alkotó portréja, hanem egy generációké is: azoké, akik nem akarnak semmit megúszni, akik a szakmát választják a „lila gőz” helyett, és akik – akár az erdő széléről is – a világ élvonalába tudják emelni a magyar tudományos ismeretterjesztést.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
