„A barátság szentebb, mint a házasság”
– Náray Tamás a kontrollról, krémesről és a festészet királynőjéről
A Heti Jégbüfé vendége ezúttal Náray Tamás volt – divattervező, festőművész, író, és még ki tudja, mi minden. A beszélgetés apropója kettős: új könyv jelent meg „Szerintem” címmel, és ezzel párhuzamosan kiállítása nyílt Budapesten Nagy Sándor tematikában. Szegvári Katalin mély, de játékos beszélgetést folytatott a háromkarrieres alkotóval alkotásról, lojalitásról, pigmentekről és a jó élet esszenciájáról.
Mesterséges intelligencia? Inkább pigmentet főzök
A beszélgetés a mesterséges intelligenciával készült bemutatószöveggel indul – amit Náray játékosan így kommentált:
„Szerintem én jobbat írtam volna.”
Az AI-képes világot nem vitatja, de számára az alkotás nem üzlet, hanem szükséglet:
„Én 25 évig festettem anélkül, hogy egy élő ember tudta volna.”
Az alkotás élményét nem adja át sem gépnek, sem trendnek: számára a művészet belső késztetés. „Nem azért dolgoztam sose, hogy jól keressek” – mondja.
Szerintem – avagy hogyan lett bölcsességkönyv az életből
Legújabb könyve, a „Szerintem” egyfajta életbölcseleti gyűjtemény, aforizmák, gondolatok, tapasztalatok. A cím egyenes folytatása a korábbi „Anyám szerint” és „Apám szerint” köteteknek, bár azok sem tudatos trilógiaként indultak.
„Bence, a kiadóm kért meg, hogy csináljunk egy ilyen könyvet. Aztán belejöttem, és lett belőle 300 oldal.”
A kiadóváltás is szóba került – politikamentesen, emberi alapon. Náray világossá tette:
„Én nem vállalattal dolgozom, hanem emberekkel. És ahol Bence van, ott vagyok én is.”
Kemény vagy? Csak ha kóstolgatnak
Náray híres szókimondásáról is beszéltek – különösen a közösségi médiában. Szegvári így fogalmazott: „Biológiai csodaként figyelem, miket osztasz meg.” Mire Náray így válaszol:
„Nagyon kedves vagyok, és barátságos, amíg meg nem kóstolnak. Akkor rájönnek, hogy nem jó az ízem.”
Szerinte ez teljesen normális: ahogy nem tapogathatjuk össze a kamerát vajaskézzel, úgy a kölcsönös tisztelet is alap.
A festészet királynője: csak olajjal állva
A kiállítás kapcsán Náray a festészetről is hosszasan mesélt. Anyagismeretből és technikai tudásból is mesterkurzust tartott:
„A festészet királynője az olajfestészet. És azt állva kell csinálni.”
„Van, hogy hajnalban kelek, mert a következő réteget pontos időben kell felvinni. Ha túl száraz, ledobja. Ha nedves, elfolyik. Ez kémiatánc.”
Vásznait maga rámázza, pigmentet főz természetes ásványokból. Képei sokrétegűek, fizikailag és szellemileg is. És ahogy ő fogalmaz:
„A boltban kapható festéket nem lehet ennyire besűríteni lélekkel.”
Nagy Sándor – nem úgy volt, ahogy tanultuk
A kiállítás tematikája Nagy Sándor élete – de nem a tankönyvi verzióban.
„Engem az érdekelt, hogy mitől volt olyan, amilyen. Gyerekként király lett, anyja segített megölni az apját. Hephaistión a szerelme volt. Őrületes belső konfliktusai voltak, és nem volt terapeuta. Ezért végig mészárolta a fél világot.”
A kiállítás 50 képen keresztül vezet végig a pszichológiai-festészeti stációkon: álomtól halálig.
„A barátság szentebb, mint a házasság”
A beszélgetés egyik legőszintébb pillanata az emberi kapcsolatok boncolgatása volt.
„Nem akarok többé senki szekértolója lenni. Olyan kapcsolatok érdekelnek, ahol mellettem vannak, nem előttem vagy mögöttem.”
„A barátság szentebb, mint a házasság. Mert az önkéntes.”
Szegvári visszautal Náray szuverenitására: „Szerintem te sosem voltál kontrollálható.” Mire jött a klasszikus nárais válasz:
„Hova mész? Mikor jössz? Kivel voltál? Ha ezek közül egyet is megkérdezett valaki, én vettem a kalapomat.”
Az írás és a festés között billegve
Náray nem tudja eldönteni, mi teszi boldogabbá: az írás vagy a festés.
„Ha írok, festeni akarok. Ha festek, írni akarok. Ez kiállhatatlan állapot.”
De mindkettőt szenvedéllyel csinálja. A szakácskönyv? Az csak mellékesen jött. „Enni kell, nem?”
Hazakötő szálak és fájó Debrecen
Bár évek óta külföldön él, Magyarországot sosem tagadta meg. Berlinben galériát nyit, Spanyolországban dolgozik, de:
„Nem akarok hátat fordítani Magyarországnak, csak mert mások másképp gondolkodnak.”
„Minél idősebb vagyok, annál inkább Debrecen köt vissza – de még nem tudok visszamenni. Mert a szüleim már nincsenek ott.”
Krémes és józanság
A beszélgetés végén, amikor már minden személyes és alkotói titok napvilágra került, a legszebb mondat mégis egy gasztronómiai zárópoén lett:
„Azt tanácsolom a nézőknek, amit a szakácskönyvemben is írtam: egyenek nyugodtan. Az első pohár krémtől még nem hízott el senki.”
Náray Tamás a szó klasszikus értelmében is szuverén alkotó. Nemcsak három párhuzamos karriert épített fel (divattervezőként, festőként, íróként), hanem minden mozdulatából és mondatából árad a belső autonómia. Az alkotás nem kényszer, nem karrier – hanem az élet fenntartásának módja.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
