Heti Libazsír – Tóth Károly, Mentes Endre

„Egy kutya” – Színházból filmvászonra, pokoljárásokon át

A Heti Libazsír vendégei Tóth Károly színész és Varga Lóránt író voltak, akik az Egy kutya című új magyar filmről meséltek. A kamaradráma egy kis költségvetésű, független alkotás, amely rendhagyó módon született – szó szerint fűben, fáklyafénynél, réten, bányában és borászatban előadva. A film a próbák és színházi előadások után most a mozivásznon él tovább, és már közönségdíjat is nyert a miskolci CineFest-en.

Egy darab, ami ragaszkodik az élethez

Az eredetileg színdarabnak írt történet négy egykori kollégista találkozásáról szól, akik hosszú idő után újra összeülnek – de a nosztalgia helyett régi sérelmek, rejtett titkok és ki nem mondott feszültségek kerülnek a felszínre. A darab az élet alapvető kérdéseit feszegeti: siker, kudarc, szerelem, hűség és önazonosság.

A film nem harsány, nincsenek benne nagy látványosságok – a lényeg a szövegben és az emberi viszonyokban rejlik. Ahogy Tóth Károly fogalmazott: „A jó szöveg, a jó színészi játék, a jó szemű operatőr és egy jó rendező – ez elég.”

A COVID árnyékában: réten, bányában, pajtában

A darabot a popup produkció vitte színre, amely tudatosan törekedett arra, hogy a színház kiszabaduljon a hagyományos terekből. A járvány miatti korlátozások alatt az előadásokat szabadtéren, ipari helyszíneken tartották – fáklyafényben, padon ülve, szinte semmiből.

Ez a szabadság és elszántság volt az, ami életben tartotta a projektet akkor is, amikor sokan mások feladták volna. Tóth Károly így fogalmazott: „Ez a csillagzat, amit követtünk, mutatta az irányt. Szabadok voltunk, és akartuk csinálni.”

Filmre vitel: a színház nyelve halkabbra hangolva

A rendező László Kristóf figyelt fel az előadásra, és azonnal meglátta benne a filmet. A színpadi szöveget szinte változtatás nélkül vitték át vászonra, minimális húzásokkal. A szereplők egyetlen kamerával, hetekig tartó koreográfiai próbák után forgatták le a filmet.

Tóth Károly szerint a legnagyobb kihívás a „visszafogás” volt: „A színházban erősebb, hangosabb a játék, de a filmben elég, ha csak a gondolat átszűrődik az arcon. A kamera mindent lát.”

Színészi és emberi mélységek – tetoválásban is

Az interjú egyik legmeghatóbb része, amikor Tóth Károly elmesélte, miért van a karján egy „pontosvessző” tetoválás. A jel az öngyilkossággal való szolidaritás szimbóluma – a történetei között két konkrét életmentés szerepel: az egyik a Dunából, a másik a Király utcában történt.

„Valami dolgom van ezzel” – mondta, és elárulta, hogy ezek a tapasztalatok mélyen összefonódnak az alkotói munkáival is, többek közt az Egy kutya című filmmel, amely szintén az élet és halál határvonalán mozog.

Kettős karrier két országban

Tóth Károly ma már kétnyelvű színészként dolgozik, egyaránt sikeres Szlovákiában és Magyarországon. Pozsony és Budapest között él, és szlovák sorozatokban is gyakran szerepel. Magyarul számol, de szlovákul is szinkronizál – és saját bevallása szerint jól állnak neki a „negatív” szerepek is.

„Egy kutya”: mit jelent a cím?

A cím szándékosan nyitott: „Az életnek nagyon sok aspektusa mélyen egy kutya” – hangzott el. A cím egyszerre utal az élet kiszolgáltatottságára, az emberi kapcsolatainkra és arra, hogy nem mindig egyértelmű, ki a jó, ki a rossz. Minden karakter egyszerre pozitív és negatív.

Mi jön most?

Varga Lóránt több új kamaradarabot is ír – egyik központi témája például a nárcisztikus személyiségzavar. Tóth Károly pedig épp két sorozatforgatást zárt le, és októberben új projektbe kezd.

„Ez a film egy szívből jövő, őszinte vallomás az emberi kapcsolatokról. Nem harsány, nem nagy költségvetésű, de minden sora igaz.”

Ez az Egy kutya, egy újabb bizonyíték arra, hogy a jó történetekhez néha tényleg elég egy kanapé, három szék – és négy szenvedélyes ember, akik nem adják fel.

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.

Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.