„Az én ambícióm nem a szélesség, hanem a mélység”
– Deák Kristóf új filmje, az Egy kutya, és a rendező útja az Oscar-díjtól a budapesti lakásdrámáig
A Heti Jégbüfé vendége ezúttal Deák Kristóf Oscar-díjas filmrendező volt, akivel Szegvári Katalin beszélgetett új nagyjátékfilmje, az „Egy kutya” apropóján. A filmről, annak szokatlan gyártási körülményeiről, a rendezés művészetéről, a színészekhez való viszonyról és a hazatéréséről is szó esett – és persze arról is, mit jelent ma itthon és külföldön magyarként filmet csinálni.
Egy kutya – kisfilm nagy erővel
Az „Egy kutya” című film egy különleges alkotás: nem kapott állami támogatást, mégis elkészült – köszönhetően az ACG reklámügynökség produceri bátorságának, valamint egy korábban nagy sikerrel futó színházi előadásnak.
„Ez a film egy valós időben játszódó, háromfokozatú meglepetést tartalmazó kamaradráma. És én bolondulok egy jó sztoriért.” – fogalmazott Deák Kristóf.
A film egy lakásban játszódik, négy szereplővel – három nő és egy férfi között egyre mélyülő feszültséggel. A szűk tér nem jelentett akadályt: „Ez nem az a film, ahol a szélesség számít. Hanem a mélység.”
Színházi előadásból mozi: egy különleges átalakulás
A történet a PopUp Produkció előadásaként indult, amely Bakonyi Alexa vezetésével éveken át futott. A reklámcég, ahol a darabot játszották, nemcsak helyet biztosított, hanem végül a filmet is producerelte.
„A szereplők 100 előadáson keresztül formálták meg a karaktereiket. Nekem nem nulláról kellett indulnom, hanem válogathattam a kész megoldásokból. Ez egy óriási luxus.”
A film forgatása 13 nap alatt zajlott, feszes költségvetéssel, de professzionális körülmények között: „Nem szenvedtünk hiányt semmiben.”
Oscar-díj mint minőségi pecsét
Deák Kristóf nevét a „Mindenki” című rövidfilm hozta be a filmes köztudatba – és hozta el Magyarországra az Oscart. A díj kapcsán így fogalmazott:
„Ha valamire jó az Oscar-díjam, akkor arra, hogy egyfajta minőségi pecsétként működik. Talán segít eljuttatni a filmjeimet a nézőkhöz.”
A rendező ugyanakkor nem érezte soha, hogy kivételeznének vele a színészek: „Én mindig úgy válogatok, hogy ne kelljen dívákkal hadakoznom. A jó színész játszótárs.”
Politikáról szól? Igen is, meg nem is
A film első perceiben politikai vita robban ki a szereplők közt – de hamar kiderül: a történet nem a közéletről, hanem az emberi kapcsolatokról szól.
„Az egész film inkább egy allegória. A hatalom természetéről, a bizalomról, az elhallgatásról.”
Deáknak nem idegen a társadalmi érzékenység: „A ‘Mindenki’ is egy allegória arról, hogyan tudunk vagy nem tudunk kiállni egymásért. Szerintem nem kell ideológiát lenyomni az emberek torkán. Elég, ha emberként tudunk beszélni róluk.”
Hazatérés a Brexit után
A rendező több évig Londonban élt és dolgozott, ott is tanult filmrendezést. A Brexit után azonban hazaköltözött:
„A szavazás másnapján már falfirkák jelentek meg: mocskos lengyelek, húzzatok haza. Akkor értettem meg, hogy ott is működik a xenofóbia – csak nagyon udvariasan.”
Deák szerint a britek elnyomják az érzelmeiket, és udvariasság mögé rejtik az elutasítást: „Sokszor azt hittem, hogy egyetértünk, és később derült ki, hogy pont az ellenkezője. Ezt nehéz volt megszokni.”
Jövőtervek: egy nagy történelmi film is készülhet
Bár jelenlegi filmje kifejezetten intimebb műfajú, Deák nem zárja ki a nagyszabású történelmi film lehetőségét sem.
„Nem biztos, hogy a nemzeti hőseink a legérdekesebbek a magyar történelemben. Engem inkább a romlott, rejtélyes figurák érdekelnek, akik sokat tettek, de nagy titkokat is rejtenek.”
A forgatókönyv már készül – és ha megvalósul, új arcát mutathatja meg Deák Kristóf rendezőként is.
Az „Egy kutya” nemcsak egy új magyar film, hanem egy alkotói attitűd lenyomata: mély, személyes, érzékeny, de nem tolakodó. Deák Kristóf újra bebizonyította, hogy a jó film nem pénz kérdése – hanem tehetségé, szándéké és emberi érzékenységé.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
