„Olyan életet éltek, amit ma is sokan irigyelnének” – A női szörnyetegek valójában hősök voltak
A Heti Libazsír vendége Koniorczyk Borbála volt, akivel új könyvéről, a Női szörnyetegek című, 20. század eleji művésznőkről szóló kötetről beszélgettek. A könyv nemcsak izgalmas portrégyűjtemény, hanem fricska is azokra, akik szerint a női önállóság „szörnyeteggé” tesz. A beszélgetés során szó esett az alkotás szabadságáról, a társadalmi elvárásokkal való szembemenetelről, női barátságokról, versengésről, és arról, hogyan lehetett egy nő művész, anya, szerető – vagy éppen egyik sem – száz évvel ezelőtt Budapesten.
„Női szörnyetegek”? Egy botrányos cím, ami valójában elismerés
A könyv címét egy 1907-es parlamenti felszólalás ihlette, amikor KmetyKároly képviselő azzal riogatott, hogy az egyetemre járó nők „női szörnyeteggé” válnak, mert nem fogják tudni élvezni „a háztartás örömeit és az anyaság kihívásait.” A felháborító kijelentés akkora botrányt kavart, hogy vicclapok és publicisták sora szedte ízekre a képviselőt – már akkor is. Koniorczyk Borbála innen indult, és ebből a „meggondolatlan mondatból” született meg egy egész könyv a századforduló rendhagyó női művészeiről.
Budapesti női értelmiségi közeg: szerelem, siker, féltékenység
A könyv főszereplői – Erdős Renée, Kafka Margit, Lesznai Anna és mások – mind-mind másképp élték meg nőiségüket, művészi ambícióikat és társadalmi szerepeiket. Volt, aki szerelmi életét is megírta regényeiben, volt, aki egyedül nevelt gyereket, és akadt, aki Amerikába menekült a második világháború előtt.
„Ez egy szűk értelmiségi közeg volt, ahol mindenki ismert mindenkit. Férjek, szeretők, barátságok és féltékenységek fonódtak össze” – mondta Koniorczyk. Erdős Renée például hatalmas példányszámban adta el regényeit, de a komoly irodalom – köztük Kafka Margit – megvetette őt. „Miközben Renée meg tudott élni, sőt villát vett magának, Kafka nem tudott normálisan felöltözni, és sosem tanult meg bánni a férfiakkal.”
„Aki nőként alkotni mert, ma is felháborító lenne”
A beszélgetés egyik legfontosabb felismerése: ezek a nők nem jelszavakkal lettek feministák, hanem az életükkel. „Ma is felkapnánk a fejünket, ha valaki 16 évvel fiatalabb férfival élne együtt, vagy egyáltalán nem vállalna gyereket” – mondta a szerző. „Ezek a döntések ma is vitát váltanának ki, akkor pedig egészen botrányosnak számítottak.”
Ferenczy Noémi például sosem ment férjhez „érzelmi alapon”, remeteként élt a belvárosban, és kizárólag a munkájának szentelte életét. Erdős Renée pedig „elnézést kérés nélkül” írta meg szerelmeit és csalódásait.
Test, szépség, lázadás – fűzők, botox, és ami közte van
Egy külön szálat képvisel a könyvben a testhez való viszony. Míg Undi Mariska – aki bútort, freskót, gyerekjátékot is tervezett – aktívan kampányolt a fűző viselése ellen, mások reggelente hezitáltak, hogy felvegyék-e. „A fűző olyan volt akkor, mint ma a magas sarkú: reggel eldöntöd, hogy belefér-e a napodba” – hangzott el a műsorban. Az elvárások viszont nem sokat változtak: „Ma is pénzt, időt, energiát kell egy nőnek költenie, hogy elfogadják. Csak most botox van meg gyantaszalon.”
Fotósnők, meztelen gyerekek és a gyerekkor „feltalálása”
Máté Olga, a kor első számú fotóművésznője meztelen nőket és gyerekeket fotózott műteremben – ma elképzelhetetlen képeket készített, teljes természetességgel. Ahogy a beszélgetésből kiderült, „akkor még a gyerekkor, mint fogalom sem létezett úgy, mint ma. Senkit nem érdekelt igazán, hogy mi történik egy gyerekkel 18 éves kora előtt.”
És mi van ma? Lehetne ennek folytatása?
Felmerült a beszélgetés végén, hogy a 21. században is akad jó pár „női szörnyeteg” – azaz öntörvényű, bátor, autonóm női alkotó. Influencerek, humoristák, közéleti szereplők, akik most élik azt, amit ezek a száz évvel ezelőtti nők már akkor meg mertek tenni. „Nagyon jó lenne ennek egy 21. századi párja” – hangzott el a műsorban. „De ezt már valaki másnak kell megírnia. Én inkább a kéziratokkal beszélgetek.”
Hosszú lépés, mély nyomok
Koniorczyk Borbála a könyvön túl városi sétákat is szervez, ahol ezeknek a nőknek a történeteit az eredeti helyszíneken mutatja be. „Ez is történetmesélés, csak más eszközökkel. És ugyanúgy szelektálni kell: nem lehet mindent elmondani.”
A Női szörnyetegek című könyv viszont nagyon sokat elmond. Nemcsak a szereplőiről, hanem arról is, hogy mit jelent(ett) nőnek lenni – akkor és most is.
„Olyan életet éltek, amit ma is sokan irigyelnének.” Ez talán a legpontosabb összefoglalása annak, amit a könyv – és a beszélgetés – üzen.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
