„Mindenki szembe jön az autópályán” – őrült kaland vagy kiszámított stratégia?
A Heti TV „A világ zsidó szemmel” című műsorában ismét forró témákat boncolgattak a résztvevők: Gadó János, a Szombat folyóirat szerkesztője, Dr. Gyarmati István nagykövet és biztonságpolitikai szakértő, M. Kende Péter, a Heti TV főmunkatársa, valamint a beszélgetést vezető Seres Attila. A stúdióban szóba került a sok vitát kiváltó petíció, az izraeli katonai akció Katar ellen, a kétállami megoldás körüli diplomáciai erőpróba, és végül a zsidó közösségen belüli egyre mélyülő árkok.
Lehetünk-e egyszerre zsidó- és palesztinpártiak?
A beszélgetés apropóját Gadó János friss írása adta, amely a zsidó értelmiségiek által aláírt szolidaritási petíció körül kialakult vitát elemezte. A dokumentum egyszerre fejezett ki együttérzést az izraeli és palesztin áldozatok iránt.
„Attól függ, hogy mit értünk azon, hogy palesztinpárti” – kezdte Gadó. – „Ha együtt tudunk érezni a palesztin civil lakosság szenvedésével, az normális. De a köznyelvben a palesztinpárti inkább a palesztin politikát pártolót jelenti.”
Emlékeztetett: a petíció jó szándékú, de szerinte „nagyon naiv törekvés”, mert nem vizsgálja, ki felelős a palesztin szenvedésekért. Példaként idézte Őrsi Mátyást, aki a helyzetet 1944-hez hasonlította: mintha a budapesti értelmiségiek egyszerre fejeztek volna ki szolidaritást a deportált zsidókkal és a német bombázások civil áldozataival.
Őrült akció Katar ellen?
Az egyik leghevesebb vita az izraeli katonai akcióról bontakozott ki, amikor izraeli repülőgépek rakétát lőttek ki katari célpontokra, a Hamasz vezetőinek kiiktatására.
„Egyszerűen elképesztőnek tartottam ezt az akciót” – fogalmazott M. Kende Péter. – „Olyan nincsen, hogy mindenki szembe jön az autópályán. Ha a Mosszad, a hadsereg és a hírszerzés is ellenezte, akkor el kell gondolkodni.”
Dr. Gyarmati István hozzátette: diplomáciailag mindig kényes, ha egy állam egy másik területén hajt végre támadást. „A mérce mindig az, hogy sikerült-e vagy nem. A siker sok mindent igazol – de ez most nem sikerült.”
Gadó János szerint viszont az akció „belefér a kormány politikájába”: kockázatos lépés volt, de szerinte a kockázatvállalás eddig is jellemezte Izraelt.
A műsor végén szavazást is tartottak. Seres Attila őrültségnek nevezte a támadást, de a többiek – eltérő hangsúlyokkal – inkább kockázatos, de nem példátlan lépésként értékelték.
ENSZ-határozat: új lendület a kétállami megoldásnak?
A műsor második felében szó esett az ENSZ-közgyűlés döntéséről, amely konkrét lépéseket sürgetett a palesztin állam elismerésére. A határozatot 124 ország támogatta, köztük Franciaország, Kanada és Ausztrália, míg Magyarország az Egyesült Államokkal és Izraellel együtt ellene szavazott.
„Ez nem a szokásos Izrael-ellenes határozat” – mutatott rá M. Kende Péter. – „Most a nagyok, a kamionok is szembe jönnek az autópályán.”
Gadó János viszont úgy vélte, a kétállami megoldás régi mantra, amely gyakorlati realitások híján „inkább csak szimbolikus gesztus, de rendkívül barátságtalan Izraellel szemben”.
Gyarmati István szerint a probléma az, hogy „Izrael nem kínál saját jövőképet, és ha mindenki ellenünk van, szövetségesek nélkül nem lehet sikeres politikát csinálni”.
Megosztott zsidó közösség: vita vagy végzetes szakadás?
A műsor végén a résztvevők a petíció és a közösségi média vitái kapcsán a zsidó közösség helyzetéről beszéltek.
„A zsidó közösségre mindig jellemző volt az örök vita” – mondta Gadó. – „De most a külvilág hatalmas nyomást gyakorol. Azt várják, hogy a ’jó zsidók’ ítéljék el Izraelt, különben kitaszítják őket. Ez mélyíti el igazán a belső árkokat.”
A műsor végszava így Gadó cikkének címére utalt: „Szeretnék, ha szeretnének”. A beszélgetők abban egyetértettek, hogy az izraeli–palesztin konfliktus körüli vita nemcsak a nemzetközi diplomáciát, hanem a zsidó közösségeket is évtizedek óta példátlan nyomás alá helyezi.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
