„Engem nem érdekel a betegségem – ha már túléltem, akkor kész” – Havas Henrik őszintén a rákról, a magyar egészségügyről és a kémiai kasztrációról
A Heti Jégbüfé vendége ezúttal Havas Henrik volt, aki új könyve kapcsán beszélt a betegségről, a gyógyulásról, a magyar egészségügy állapotáról és a saját túlélési stratégiáiról. A Megint túléltem című kötet apropóját a prosztatarákja adta – ez a harmadik súlyos egészségügyi válság Havas életében. A beszélgetésből kiderül, hogyan élte meg a sugárkezeléseket, milyen az, amikor „összefossa magát az ember”, és miért gondolja úgy, hogy „az egészségügy úgy, ahogy van, katasztrófa”.
Harmadszor is túléltem – de hogyan?
Havas Henrik 32. könyve a prosztatarákjáról szól, naplóformában, a 28 sugárkezelés alatt íródott. A címe önironikus: Megint túléltem. Előzőleg már sikeresen megküzdött egy vastagbélműtéttel és egy szívbillentyű-beültetéssel is. A prosztatarákját egy véletlennek köszönhetően fedezték fel: „Ha nem megyek el a háziorvosom által javasolt laborvizsgálatra, már nem élnék.”
A könyv célja nemcsak önreflexió, hanem a betegtársak tájékoztatása is. „Ez nem egy boldogító kilátás, hogy ha nem katétereznek időben, akkor akár meg is halhatok. De ezt tudni kell. Az emberek nem mernek beszélni ezekről.” A könyv tabuk nélkül, helyenként megrendítő őszinteséggel beszél a kezelések testi és lelki mellékhatásairól is.
A betegséghez nincs közöm – „belejöttek a hasamba”
Havas sajátosan kívülállóként szemléli saját betegségét is: „Úgy fogom föl, mintha baleset történt volna. Belejöttek a kocsimba – vagy most épp a hasamba.” Ez a távolságtartás nem cinizmus, hanem védekezési mechanizmus. Azt mondja, nem akar belefolyni a kezelések szakmai részleteibe, nem érdekli a diagnózis mélysége: „Meggyógyultam? Nem maradt vissza semmi? Akkor kész.”
Ugyanakkor pontosan, kendőzetlenül beszél arról is, amikor „összefosta magát” vagy „nem tudta felemelni a kezét fogmosáshoz”. Az olvasó számára így nemcsak információ, hanem bátorítás is a könyv: az is túlélhet, aki ezekkel a kellemetlenségekkel szembesül.
A magyar egészségügy – „úgy, ahogy van: katasztrófa”
Havas Henrik szenvedélyesen és indulatosan beszélt a magyar egészségügy helyzetéről, számos konkrét példát hozva fel. Késlekedő liftek, elromlott gépek, méltatlan bánásmód, elhivatott, de kizsigerelt dolgozók – mindezek átszövik a könyvet is.
„A magyar egészségügy úgy, ahogy van, katasztrófa” – mondta többször is. Mégis hangsúlyozta: „Az orvosok, nővérek, takarítók hősként viselkedtek. De a rendszer… az egy vicc.” Elmesélte például, hogy az egyik kórházban egy elromlott vér-oxigénszintmérő kattogását kellett hallgatnia reggelig, amit „hetek óta nem javítottak meg”.
A kémiai kasztráció – „ez jó hír”
A kezeléssorozat nem ért véget a sugárkezeléssel: Havas két évig tartó hormonterápián is átesik, amelynek célja, hogy leállítsák a tesztoszteron-termelését. „Egy fiatal orvos mondta: Havas úr, ez kémiai kasztráció.” – „Mondom: tessék? – Azt mondja: két évig nem lesz merevedése. Mondom: ó, de jó hír.” – idézte fel ironikusan.
A testi következmények mellett a lelki terhek is súlyosak. Fáradékonyság, depresszió, teljesítménycsökkenés – ezekről is őszintén ír, noha nem dramatizálja túl: „Nekem egyetlen jó tulajdonságom van: fegyelmezett vagyok.”
A Zsófi – érzékenység a szeretetben
A legmélyebb érzelmi húrokat unokája, Zsófi pendíti meg, aki nemrég kezdte meg madridi tanulmányait. Havas szinte remegő hangon beszélt arról, hogy „lelkileg megviselte” az elutazás. „Követem a lokátorral, tudom, hol jár. Mondtam neki, hogy fél órára van a Tiszen Bornemisza Múzeum. Azt mondta: nagypapa, hagyj már békén.”
A kemény, szarkasztikus felszín alatt egy érzékeny ember rajzolódik ki, aki mélyen kötődik a szeretteihez, és képes az őszinte, emberi megszólalásra – ha úgy érzi, van értelme megszólalni.
A könyv célja: informálni, bátorítani, nevettetni
„Valójában tájékoztatni akartam azokat, akik hasonló helyzetbe kerülnek” – mondja Havas a könyv céljáról. „Miért ne lehetne őszintén beszélni arról, hogy mi történik, amikor sugárkezelés alatt az ember nem ér oda a vécére, vagy épp attól retteg, hogy elzáródik a húgycsöve?”
A Megint túléltem című könyv egyszerre tabudöntögető, informatív és önironikus. Nem keresi a hősiességet, de nem is bújik el a valóság elől. Mint ahogy Havas Henrik sem: „Engem nem érdekel a betegségem – ha már túléltem, akkor kész.”
A Heti Jégbüfé e heti epizódja nemcsak egy szókimondó könyvbemutató volt, hanem egy generációs látlelet: hogyan lehet méltósággal, néha humorral, néha dühösen, de mindig őszintén végigmenni azon, amin sokan csak hallgatva küzdenek.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
