„Az antiszemita diskurzus visszaszorult, de helyette muszlimellenesség erősödik” – Sayfo Omar a Pirkadatban
A Heti TV Pirkadat című reggeli műsorában Breuer-Zehevi Ádám vendége ezúttal Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet szakértője volt. A beszélgetés középpontjában az iszlámellenes érzések európai terjedése, a palesztin migráció, valamint a drúz közösség helyzete állt.
„Az iszlamofóbia gumikategóriává vált”
Sayfo Omar rögtön a beszélgetés elején jelezte fenntartásait az „iszlamofóbia” kifejezéssel kapcsolatban:
„Én az iszlamofóbia terminustól egy picit idegenkedem, leginkább azért, mert ez egy átpolitizált fogalom. Sokszor nem is az a kérdés, hogy mi az iszlamofóbia, hanem hogy mely szervezetnek vagy gondolkodónak van joga ezt a bélyeget kiosztogatni.”
Ugyanakkor hangsúlyozta: muszlimellenes érzelmek léteznek Európában, és ezek nem újkeletűek. Már a ’60-as években is erősödtek a bevándorlásellenes indulatok, amelyeket a politikai retorika sokszor felerősített.
„A civilizációk ütközése diskurzus az USA-ból érkezett”
A szakértő történelmi áttekintést adott arról, hogyan vált központi témává a muszlim–nyugati konfliktus:
„A hidegháború végével Samuel Huntington civilizációk harca elmélete hirtelen nagyon népszerű lett. Szeptember 11. után pedig a nyugati közvéleményben elterjedt a leegyszerűsítő narratíva: azért gyűlölnek minket, mert ők eredendően alkalmatlanok az együttélésre.”
Sayfo szerint ez a diskurzus az Egyesült Államokból szivárgott át Európába, ahol új hullámos bevándorlásellenes pártok a fejkendős nőket tették a közbeszéd célpontjává.
„Az antiszemitizmus helyét részben átvette az iszlámellenesség”
A műsorvezető felvetette, hogy a jelenség hasonlít a 20–30-as évek antiszemitizmusára. Sayfo így reagált:
„Én azt látom, hogy részben ennek köszönhetően az antiszemita diskurzus visszaszorult, ami egy pozitív fejlemény. A sablonok áttevődtek egy olyan csoportra, amely jóval kisebb létszámú Magyarországon. Ugyanakkor minden ember tragédia, aki rosszul érzi magát a hazájában.”
Palesztin migráció: nem csak muszlimok
A szakértő szerint a palesztin migráció Európában létező, de kis szegmens a muszlim migráción belül:
„Rengeteg baloldali, ateista és keresztény palesztin érkezett Európába és az USA-ba, sokszor meglévő kapcsolati hálókon keresztül. A muszlim palesztinok nagy többsége inkább a környező arab országokban él.”
Így a palesztin közösség heterogén: nem kizárólag vallási, hanem politikai és gazdasági szempontok is meghatározzák összetételüket.
A drúz közösség: lojalitás az adott államhoz
A beszélgetés végén a drúzok helyzete került terítékre. Sayfo Omar így fogalmazott:
„A drúzok alapvetően ahhoz az országhoz lojálisak, amelynek területén élnek. Észak-Izraelben jelentős részük az izraeli hadseregben szolgál, sokan magas rangban is. A Golán-fennsíkon a drúzok mintegy 20%-a vette fel az izraeli állampolgárságot, de sokan továbbra is a határ túloldalán élő rokonaikhoz kötődnek.”
Szíriában szintén megosztott a közösség: egyesek a rezsimmel működtek együtt, mások inkább föderális Szíriát szeretnének.
A szakértő szerint a muszlimellenes érzések erősödése nem csupán ideológiai, hanem történelmi és társadalmi gyökerekkel is bír. Bár a palesztin migráció jelen van, nem domináns tényező, a drúz közösség pedig továbbra is az adott államhoz való lojalitás alapján szerveződik.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
