„A falu lámpása” – Egyház és iskola összefogásban: hogyan tartható meg a jövő nemzedék?
A PIRKADAT legutóbbi adásában M. Kende Péter vendége ismét Platthy Iván, nyugalmazott címzetes államtitkár volt. A téma ezúttal az egyházi iskolák szerepe, és az a kérdés, vajon képesek-e megtartani a fiatalokat az egyház számára. A beszélgetés középpontjába a Magyar Kurírban megjelent írás állította a reflektorfényt, amely az egyházi oktatás valódi hatékonyságát vizsgálta.
„Jó, ha 10 százaléka visszajár”
Platthy Iván egy meghökkentő adatot osztott meg:
„Egy egyházi gimnázium lelkipásztorát megkérdeztem, hogy érettségi után a gyerekek hány százaléka jár templomba. Majdnem leültem, amikor azt mondta: jó, ha 10 százaléka.”
Ez jól mutatja, hogy az egyházi iskolák szellemisége nem feltétlenül jelent automatikusan vallási elköteleződést a fiataloknál.
Kényszer helyett vonzó közeg
A műsorvezető felidézte saját tapasztalatát: egyes intézményekben szigorral próbálják elérni a részvételt az imákon vagy miséken. Platthy szerint azonban ez zsákutca:
„Ha olyan légkört teremtek, hogy a gyereknek legyen rá igénye, akkor más a képlet. Nem szabad erőltetni minden áron.”
Szerinte a kulcs az, hogy a pedagógus – legyen pap, szerzetes vagy világi tanár – a mindennapi kapcsolataiban közvetítse a közösség és a hit értékeit.
Szerzetes tanárok helyett világi pedagógusok
A beszélgetésben felmerült: a mai egyházi iskolák többségében már nincsenek szerzetes tanárok, helyüket világi pedagógusok vették át. Platthy így fogalmazott:
„Nem baj, ha világi tanár tanít, de nem biztos, hogy alkalmas arra, hogy az adott szellemiséget továbbadja. A gyereknek éreznie kell, hogy őérte van a pedagógus.”
Településmegőrzés óvodával és alsó tagozattal
Az államtitkár kiemelte a kistelepülések helyzetét is:
„Körülbelül 500 település van halálra ítélve az elnéptelenedés miatt. A megmaradásukat óvodák és összevont alsó tagozatok segíthetnék. Ha ott van pedagógus, előbb-utóbb megjelenik a szülők közössége is, és a falu szellemisége nem szűnik meg.”
Példaként említette Komlóskát, ahol görögkatolikus és ruszin önkormányzati összefogással sikerült életben tartani az óvodát és az iskolát.
A pedagógus mint a „falu lámpása”
Platthy személyes példával támasztotta alá állítását:
„Az én szüleim is a falu lámpásai voltak. Mi is így kezdtük el 1962-ben: nem rösteltük, hogy órák után is a gyerekekkel és a szülőkkel együtt próbáljuk megtartani a település szellemiségét.”
Szerinte a pedagógusképzésnek nemcsak szakmai tudást kell adnia, hanem azt a hivatástudatot is, hogy a tanár az egész közösségért felelős.
Ösztöndíjak és összefogás
A beszélgetés végén konkrét javaslat is elhangzott:
„Minden egyház adhat ösztöndíjat azoknak a hallgatóknak – földrajztanároknak, matematika tanároknak is –, akik ezért cserébe a saját felekezeti szellemiségükkel egészítik ki a gyerekek nevelését.”
Az államtitkár hozzátette: az önkormányzatoknak és az egyházaknak közösen kell dolgozniuk a települések megmaradásáért.
A jövő útja: hiteles pedagógusok és élő közösségek
A konklúzió világos: az egyházi iskolák önmagukban nem garantálják a fiatalok templomhoz kötődését. Csak akkor válhatnak valódi missziós területté, ha hiteles pedagógusok, élő közösségek és tudatos településmegőrző programok állnak mögöttük.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
