„Mi az, hogy kórház?” – Dr. Komáromi Zoltán szerint nem számháborúval, hanem szakemberekkel lehet megmenteni az egészségügyet
A PIRKADAT július 30-i adásában M. Kende Péter vendége Dr. Komáromi Zoltán, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője, orvos, egykori háziorvos volt. A beszélgetés apropóját a képviselő születésnapja adta, de hamar komoly témák kerültek elő: elegendő kórház működik-e Magyarországon, hogyan kellene kinéznie az egészségügyi ellátórendszernek, és mitől omlik össze a jelenlegi struktúra.
Mi az, hogy kórház?
Dr. Komáromi szerint először tisztázni kell a fogalmat:
„Régen az volt a kórház, aminek van belgyógyászata, sebészete, gyerekosztálya, sürgősségi osztálya, képalkotó, labor. Három éve viszont már az is kórháznak számít, ahol mondjuk van egy nőgyógyászat és egy gyerekosztály.”
Ez a rendelet szerinte „kiherélte” a kórház fogalmát, így ma 110-nél is több intézmény működik az országban, de teljes káosz uralkodik, mert összevont telephelyekkel próbálják megoldani a hiányokat.
A megyei „minden ellátókórház” és a városi ellátóközpont
Komáromi két szintű rendszert vázolt fel:
- Megyei szinten egy olyan kórház kellene, ahol minden szakma elérhető az idegsebészettől a szívsebészetig.
- Városi szinten, 30–50 kilométerenként olyan intézményekre lenne szükség, ahol az alapszakmák – belgyógyászat, sebészet, gyermekellátás – működnek.
„Egy városi kórházban el tudják látni azt a gyereket, akinek eltört a karja, vagy Mariska nénit, aki megvágta a kezét, vagy akinek bogár mászott a fülébe.”
A szülészet különösen kritikus
A képviselő kiemelte, hogy a szülészet területén óriási a gond:
„Kevesebb gyerek születik, a szülészek nagy része magánba ment. Nem sikerült megoldani, hogy magánorvost úgy alkalmazzanak állami intézményben, hogy közben a felelősségbiztosítása is érvényes legyen.”
Szakemberhiány: a legnagyobb akadály
Az optimális elosztás elméletben lehetséges lenne, de nincs elegendő nővér és asszisztens.
„Ez 15 év kemény munkájának az eredménye lenne. Ma a 6500 háziorvosi körzetből már csak 6300 van, és abból is több mint ezer üres. Az 5300 orvos közül 1500 már betöltötte a 70. életévét.”
Az utak állapota élet-halál kérdése
A mentők munkáját is nehezíti a rossz infrastruktúra:
„Ha a városi kórházból 50 perc alatt lehet csak bejutni a megyei kórházba, az már tragikus. Egyik mentő két órára kiesik, és a beteg élete is veszélyben van.”
Megoldás: több nővér és adminisztrátor
Komáromi szerint a rendszer hatékonyabbá tehető, ha egyszerűbb feladatokra nem orvosokat, hanem megfelelően képzett adminisztrátorokat és asszisztenseket alkalmaznak:
„Most mindenki egy szinttel lejjebb végez munkát. A főorvos zárójelentést gépel, a főnővér ágyat húz, a segédnővér takarít. Pazaroljuk a szaktudást.”
Olyan OKJ-s képzésű munkatársakat kellene képezni, akik a dokumentációt, a kommunikációt és az alapvető elsősegélynyújtást is el tudják látni.
500 milliárdból fenntartható rendszer
A műsorvezető rákérdezett: ha a rendszerbe betennék a sokszor emlegetett 500 milliárd forintot, megszűnne-e a kórházi adósságspirál.
„Ha lenne pénz, és elő tudnánk teremteni 10 ezer nővért, működne. Akkor nem kellene minden év végén kifizetni a kórházak adósságát.”
Komáromi szerint ehhez vissza kellene adni az intézmények fenntartását az önkormányzatoknak, hogy helyben kössenek olcsóbb szerződéseket például az étkeztetésre vagy az energiaellátásra.
„Ha a helyi pékséggel szerződik a kórház, nem 160 forintért, hanem 40 forintért kapja a kiflit. És mindig friss lesz.”
A kulcsszó: akarat és szakember
A képviselő összegzése szerint a megoldás kézenfekvő:
„Semmi mást nem kell hozzá, mint akarat, szándék és szakember.”
Ez az interjú egy világos képet fest arról, hogy az egészségügyi válság nem pusztán pénzkérdés, hanem a szakemberhiány és a rossz szervezés miatt vált kritikussá.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
