„Mindig valami titkot rejtenek” – Szajkó István festészete és a nyitott műterem Lókúton
A Fülszövegelő rendhagyó adásában Diósi István vendége Szajkó Illés Andrea, a nemrég elhunyt Szajkó István festőművész özvegye volt. A beszélgetés középpontjában az alkotó életműve, a bicikli-motívum titokzatos jelentései és a közelgő lókúti nyitott műterem-kiállítás álltak.
Egy délvidéki fiú útja a Bakonyig
Szajkó István 1955-ben született a mai Szerbiában, a hajdani Jugoszláviában, Csonopjánban. Újvidéken végezte a képzőművészeti középiskolát, majd Zágrábban folytatta tanulmányait. Pályája során Madridban, Velencében, Párizsban és Münchenben is képezte magát.
A jugoszláv háború évei hozták Magyarországra – de ahogy Szajkó Illés Andrea fogalmazott:
„A szerelem sodorta őt Magyarországra, de a háború miatt nem ment vissza. Megkapta a behívóját, de nem tért haza többé.”
Életének utolsó évtizedeit a Bakony szívében, Lókúton töltötte, ahol idén nyáron hunyt el.
„Egy bicikli mindig valami titkot rejt”
Szajkó festészetének egyik visszatérő motívuma a bicikli. Andrea így mesélt a jelentéséről:
„Az Istvánnak a biciklikkel való viszonya nagyon régi, még gyermekkorából fakadó. Szabadkán a bicikli a mai napig alapvető közlekedési eszköz. Ott volt egy híres bicikligyár is, minden gyerek arra vágyott. De a bicikli több ennél: egy vonalból is kerekek lesznek, és mégis bicikli. Mindig valami titkot rejt.”
A műsorvezető szerint azonban ezek a képek többet mondanak egyszerű gyermekkori emléknél:
„Nekem a bicikliábrázolása ebben a természeti környezetben sokkal metafizikusabb. Egy eldőlő bicikli a Bakony erdőjében – az ember hiányát, a magányt és a rejtőzködést sugallja.”
A Bakony zöldjei és a „derűs világ”
Szajkó képeinek meghatározó eleme a Bakony természeti világa:
„Az ő képei azok a Bakonynak a zöldjei ezernyi árnyalatban. Jó velük együtt lenni, jó belakni őket. Ha egy szobába bekerül egy Szajkó-kép, önálló életre kel, ha a lélek találkozik a lélekkel.” – mondta Andrea.
A festő soha nem tanított, és nem kényszerült más foglalkozásra: egész életét a festészetnek szentelhette. Münchenben hosszú évtizedekig egy galeristával dolgozott együtt, így képei Svédországtól Franciaországig számos gyűjteményben megtalálhatók.
Nyitott műterem Lókúton – augusztus 2–3.
A beszélgetés egyik fő apropója a közelgő esemény volt:
„Most augusztus 2-án és 3-án nyitott műhelyt rendezünk Lókúton. A vendégek megnézhetik István műveit, köztük azokat is, amelyeket Szabadkáról hoztunk át. Belépődíj nincs, mindenkit szeretettel várunk.” – hangsúlyozta Andrea.
A program szombat délután irodalmi esttel kezdődik, ahol többek között Száraz Miklós György, Füzi László, Viola Szandra és Ladányi István is fellép. Este koncert következik: Andy Vazul szájharmonika-művész és a berlini Anez duó zenél majd.
Az esemény nemcsak kiállítás, hanem közösségi találkozó is:
„A múltkor, amikor ott voltunk, főzőcskére is sor került, babgulyással és szabadkai pálinkával. Az egész falu részt vett benne, a polgármestertől a hegedűkészítőkig.” – idézte fel Diósi István.
A művészet tovább él – online is
Andrea elmondta, hogy férje halála után baráti segítséggel honlapot hoztak létre:
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a művészete tovább éljen. Aki belép a szajkóműterem honlapjára, egy derűs világba lép be. Ezek a képek a legnemesebb értelemben vett szépséget hordozzák.”
„Jó velük együtt lenni”
A beszélgetés végén Diósi István így összegezte gondolatait:
„Szajkó István művészete nem csupán festészet: egy életérzés, amely a Bakonyból és a délvidéki gyökerekből egyszerre táplálkozik. Képei titkokat rejtenek, de aki belép ebbe a világba, az megtapasztalja, hogy jó velük együtt lenni.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
