„A püspök, aki együtt énekel a fiatalokkal” – Platthy Iván a felekezeti kommunikáció jó és rossz példáiról
A PIRKADAT július 16-i adásában M. Kende Péter vendége ismét Platthy Iván nyugalmazott címzetes államtitkár volt, akivel ezúttal nemcsak a magyarországi egyházi élet hivatalos oldaláról beszélgettek, hanem arról is: hogyan kommunikálnak az egyházi vezetők a hívekkel, különösen azokkal, akik ritkán vagy egyáltalán nem járnak templomba.
Kétirányú kommunikáció: nem csak a szószékről
„Az, hogy ő a szószéken szépet és okosat mond, az nagyon fontos – de a hívekkel minden pillanatban, minden másodpercben kell kommunikálni,” – fogalmazott M. Kende Péter. Platthy Iván megerősítette:
„Ez az alap. Nem mindegy, hogy beszélek veled: kedvesen, valóban sugárzik-e belőlem a szeretet.”
Platthy hangsúlyozta, hogy a jó egyházi vezető nemcsak a templom falain belül, hanem a hétköznapi életben is jelen van: „Akár a családokat látogatva, akár kórházban, amikor valaki beteg.”
Egy vekerletelepi vagányból példakép plébános
Platthy felidézte fiatalkori példaképét: Marotai Endre plébánost, akit a püspökök gyakran helyeztek át, mert túlságosan közvetlen volt a hívekkel:
„A püspök azt mondta, hogy ez egy huligán pap. Pedig csak az volt a hobbija, hogy rendszeresen járt a családokhoz.”
Marotai Endre végül Maglódon szolgált utoljára, már nyugdíjasként, de továbbra is aktívan.
Pozitív példák: Felföldi László pécsi püspök
Az egyik legkiemelkedőbb mai példának Platthy Iván Felföldi László pécsi püspököt nevezte:
„Egy hétig 400 fiatallal együtt volt, együtt játszott velük, együtt énekelt.”
Felföldi László szervez férfiaknak szóló találkozókat is, ahol 100–100 férfival beszélget aktuális témákról:
„Végigjárja az egész egyházmegyét. Ennél jobb nincs is, amikor ott vagyok veletek együtt, és az apa és annak családja szerepéről beszélünk.”
Az ellenpélda: ha csak mikrofonon keresztül beszél a pap
Platthy Iván elmondta, hogy sajnos az ellenkezőjére is látott példát:
„Van olyan is, aki nem mozdul ki a plébániáról, és azt hiszi, hogy az az igazi, ha oda bejönnek. De nem nagyon jönnek be.”
Sőt, egy konkrét történetet is elmesélt: egy temetésen a plébános még a nevét sem említette annak, akit eltemetett:
„A fiatalok kérdezték tőlem utána: mi lehetett az oka, hogy a plébános úr még azt se említette, hogy kit temet?”
„Nem lehet csak várni, hogy bejöjjenek!”
A beszélgetés egyik kulcsgondolata volt, hogy a mai világban az egyház nem várhat csak arra, hogy majd „bejönnek” a hívek. Platthy Iván hangsúlyozta:
„A fiatalokat másképp kell megszólítani. A közép korosztályt is. Járni kell hozzájuk.”
A személy vonzereje: példaadás minden pillanatban
A műsorvezető, M. Kende Péter feltette a kérdést:
„Mennyire tud ma vonzó lenni egy templom vagy egy pap?”
Platthy válasza egyértelmű volt:
„A személy vonzereje határozza meg. Nem mindegy, hogy én együtt élek veled, átélem a te nehéz sorsodat is, és megpróbálok segíteni.”
Kiemelte Ber Miklós váci püspök példáját, aki nyugdíjazása után is alapítványt hozott létre, és két Nógrád megyei falu patrónusa lett:
„Nemcsak prédikál, hanem segíti azt is, hogy legyen fürdőszobád.”
Küldetés vagy csak munka?
A beszélgetés végén M. Kende Péter így összegezte:
„Van egy plébános, aki 85 éves koráig dolgozik. És van Felföldi László vagy Ber Miklós, akiknek hivatásuk és küldetésük van.”
Platthy Iván ehhez csak annyit tett hozzá:
„A példaadás óriási erővel adhat azoknak, akik még nem tudják igazán, hogyan kell kommunikálni.”
„Ne az államot szolgáljátok, hanem a bárányokat”
Platthy Iván külön kiemelte Ferenc pápa magyarországi látogatása kapcsán:
„Azt kérte a püspököktől: ne az államot szolgáljátok, hanem a bárányokat.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
