„Ez a ház mindent tud” – Platthy Iván a PIRKADAT-ban a történelmi emlékezet fontosságáról és az egyházi kommunikáció tanulságairól
„Soha nem érdekeltek az oldalak és a színek – engem mindig az ügy érdekelt” – mondta Platthy Iván, nyugalmazott címzetes államtitkár a PIRKADAT adásában. A műsorban a keresztény értelmiség szerepéről, az állam és egyház kapcsolatának történeti fejlődéséről, Mindszenty József örökségéről és a németországi egyházi kommunikáció tanulságairól beszélgetett.
36 év távlatából: az állam–egyház kapcsolat mérlege
Platthy Ivánt a közelmúltban a Zalaegerszegi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége hívta meg előadást tartani. Mint mondta, 1989. július 1-jén kapott először megbízatást az állam és az egyház közötti kapcsolat koordinálására – ezt négy kormány alatt végezte.
„36 év jegyében zajlott a beszélgetés arról, hogy mi alakult jól, mi nem, és miért.”
Az interjúban hangsúlyozta: mindig az ügy érdekelte, soha nem a pártok vagy a politikai oldalak.
„Engem az érdekel, hogy az állampolgároknak van-e valós ismeretük erről a kapcsolatrendszerről, és hogy milyen a nemzetközi megítélése.”
Egy ház, ami „mindent tud”: a Mindszentyneum élménye
Platthy külön kiemelte a Mindszentyneumot, ahol a beszélgetést tartották:
„Ez a ház mindent tud, amit erről a korról és a témáról tudni lehet. Dokumentumokkal, fotókkal, legmodernebb eszközökkel és kutatási lehetőséggel.”
A háromemeletes intézmény egyik szintje Mindszenty József életét és kapcsolatainak hálóját mutatja be, a második szint pedig az állami–egyházi hivatal történetét dolgozza fel.
Mint fogalmazott: „Ez egy kortörténeti oktató- és kutatóhely. Minimum a Mindszenty-iskolák törzshelye lehetne, de ide való minden földrajz szakos tanár és történelemtanár is.”
Mindszenty József: lesz-e politikamentes értékelés?
A beszélgetés során Platthy elismerte, hogy még mindig nem jutottunk el oda, hogy Mindszenty történelmi szerepét oldalfüggetlenül lássuk.
„Meg fogjuk-e érni, hogy egyszer kritikával együtt, de pártpolitikától függetlenül nézzünk rá az életművére?” – hangzott a kérdés, amelyet Platthy szerint csak egy komplex, tárgyszerű és vizuálisan is hatásos bemutatás tud előmozdítani.
Egyházak és a „kávébicikli”: német példák a közösségi jelenlétre
A műsor második részében Platthy Iván egy észak-németországi útja tanulságairól beszélt, ahol különösen megfogta az egyházak aktív, nyitott jelenléte.
„Az evangélikus-református közösség minden piacnapon kávébiciklivel megy az emberek közé, beszélget, meghív – a családokhoz is elmennek.”
Ez szerinte az, ami Magyarországról – a 40 év bezártság után – még mindig hiányzik: „Nálunk nincs igazán szoros kapcsolat az egyház és a családok között. Ezért nem növekednek a bárányok.”
A német példák közül kiemelte még, hogy a templomok nyitva vannak, kedvesen fogadják a látogatókat, és minden kérdésre választ adnak.
„Ez nemcsak vallási, hanem kommunikációs kultúra is. Naponta jelen vannak.”
Kommunikációs kultúra, nem csak templomi keretek között
A történeti tapasztalatokat összegezve Platthy elmondta: az egyházaknak fel kell ismerniük, hogy ma már nem elég a templomi kommunikáció. Az embereket el kell érni más tereken is – piacon, utcán, otthonokban.
„Az ügyfélkezelés nemcsak a cégek dolga. Az egyháznak is újra kell tanulnia, hogyan építsen kapcsolatot a hívekkel.”
A múlt emberei és példái
Zárásként személyes élményeket is megosztott:
Kaposváron aranymisét tartott egy pap, akivel Platthy még az 50 évvel ezelőtti gimnáziumi időszakban találkozott. Ugyanott egykori megyei közgyűlési elnök a volt gimnázium épületében működő intézet átköltöztetésével segített az egyházon – a fejlesztésért kapott pénzből az egyház használhatta az épületet.
„Hol vannak ma ilyen példák? Vannak még, lesznek még, de erről majd beszélgetünk legközelebb” – zárta gondolatait Platthy Iván.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
