„A szakadék két széléről nézik ugyanazt a világot” – Leszakadó cégek, hiányzó középvezetők és a tudásbefektetés kudarca
A magyar gazdaság versenyképessége régóta a közbeszéd része, de most új fénytörésbe került. A PIRKADAT vendége ezúttal Szanyi-Gyenes Xénia volt, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója, akivel M. Kende Péter beszélgetett a hazai vállalatokról, a vezetői szintek fontosságáról és a vállalati mentalitás hiányosságairól.
A Corvinus versenyképességi jelentés tanulságai
Az egyetem Versenyképességi Kutatóközpontja hetedik alkalommal készítette el nagymintás felmérését: 335 vállalat – többségében KKV – részvételével vizsgálták a stratégiai gondolkodás, innováció, digitalizáció és a nemzetközi nyitottság kérdésköreit. A gyorsjelentés szerint a cégek két világban élnek: „Olyan, mintha a szakadék két széléről néznék ugyanazt, de teljesen más szemüveggel” – fogalmazott Szanyi-Gyenes.
Az egyik oldalon ott vannak a versenyképes, nyitott, hosszútávon tervező cégek, míg a másikon a lokalitásba zárt, reaktív és statikus vállalkozások, amelyeknek sokszor még formális stratégiájuk sincs.
„Ahol bevonják a középvezetőket, ott jobb a teljesítmény”
A kutatás egyik legfontosabb felismerése: a középvezetők szerepének alábecsülése súlyos versenyhátrányt jelent. Azoknál a cégeknél, ahol csak a felsővezető dönt, gyengébb eredményeket mértek – míg ahol bevonják az alsóbb szinteket is a stratégiai gondolkodásba, minden mutató javul. Ez összhangban van a Corvinus más kutatásaival is, például a „Jövő szervezete és vezetése” című projekttel.
Kik a leszakadók?
A „kevésbé versenyképes” vállalatok jellemzően:
- nem jelennek meg a nemzetközi piacon (az export-import arányuk alacsony),
- nem rendelkeznek formális stratégiával,
- nem ruháznak be munkatársaik képzésébe,
- és nincs fejlesztési kultúrájuk, nem foglalkoznak innovációval vagy digitalizációval.
Sok esetben ez nem kényszer, hanem tudatos döntés: „Kis régióban működnek, fix megrendelőik vannak, nincsenek rászorulva a versenyre – és elvannak a langyos vízben” – mondta Szanyi-Gyenes.
Tudásba fektetni luxus?
A vállalatok többsége érzékel munkaerő- és tudáshiányt, mégsem képeznek. „Ez nemcsak a munkatársak képzését, de a vezetők továbbképzését is jelenti – és mindkettő hiányzik” – tette hozzá. A versenyképességi jelentés szerint a stratégiai prioritások listáján a vevői igények kielégítése dominál, míg a kutatás-fejlesztés, az információs technológia és a képzés az utolsó helyekre szorul.
Szürke gazdaság, profitmaximalizálás és kiskapuk
A kutatásból az is kiderült, hogy a vállalati stratégiákban a profitmaximalizálás továbbra is az egyik legerősebb motiváció. Ez néhol együtt jár a szürkefoglalkoztatással és kiskapuk keresésével – de Szanyi-Gyenes szerint ez nem lehet mentség arra, hogy a tudásfejlesztést elhanyagolják.
„Attól, hogy valaki próbálja kikerülni a szabályokat, még nem lenne szabad, hogy ignorálja a versenyképesség alapfeltételeit: a tudást, a nyitottságot és a fejlesztéseket.”
Mi jön ezután? – A kvalitatív kutatás tervei
Szanyi-Gyenes elmondta: a számok mögé kell látni. A következő cél egy mélyebb, interjús kutatás: helyszíni beszélgetések vezetőkkel, középvezetőkkel és munkatársakkal, hogy a statisztikai adatok mögötti okokat is megértsék.
„Nekem ez a nagy célom: megérteni, miért nem képeznek, miért nem terveznek, és hogyan gondolkodnak valójában a magyar cégek. Mert csak így lehet őket valóban segíteni.”
„Aki nem tanul, az leszakad – és a magyar vállalatok fele most épp nem tanul.” A Corvinus kutatása ébresztőt fúj: ha nem változik a szemlélet, nemcsak a nemzetközi versenyképességet, de a hazai gazdaság belső egyensúlyát is elveszíthetjük.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
