„Az Európai Parlamenti képviselőnek a balhé olyan, mint egy falat kenyér” – Lattmann Tamás a Pride-ról, politikai látványosságról és Irán atomprogramjáról
A PIRKADAT vendége ezúttal Lattmann Tamás nemzetközi jogász, egyetemi docens volt, akivel Breuer Péter aktuálpolitikai és nemzetközi kérdésekről beszélgetett. A fő téma a Pride-rendezvény betiltása körüli jogi és politikai huzavona volt, de szó esett Irán atomfegyverkezéséről, az Európai Unió reakcióiról és a nemzetközi közösség képmutatásáról is.
Jog vagy politika? A Pride-ról szóló tiltás dilemmája
A beszélgetés a fővárosi Pride-rendezvény betiltása körüli botránnyal kezdődött. Lattmann szerint világos, hogy a rendőrségi tiltás mögött politikai motiváció áll, míg a főváros reakciója inkább egyfajta politikai válaszlépésként értelmezhető. „Nagyon nem értek egyet a kormánynak azzal a döntésével, hogy egyéni politikai preferenciák mentén bizonyos rendezvényeket betilt, másokat nem.”
Hozzátette: a kúria három napon belül dönthet az ügyben, többnyire meghallgatás nélkül, pusztán az iratok alapján – tehát a bírósági út gyors, de nem feltétlenül hatékony.
Kinek érdeke a látványos balhé?
Lattmann szerint az Európai Parlament politikusai valójában „vágyják” a nyilvános konfliktust: „Úgy kell nekik a balhé, mint egy falat kenyér.” A látványos rendőri fellépés a Pride-on politikai tőkét jelenthet sok EP-képviselő számára – példaként Greta Thunberget is említi, akinek „jobban jött volna, ha elviszik bilincsben, mintha katonák szendviccsel kínálják”.
Ezért a jogász úgy véli, a magyar kormány legjobb döntése az lenne, ha egyszerűen „elengedné a rendezvényt”, mert politikai értelemben kevesebb veszteséggel jár, mint egy konfliktus kirobbantása.
A tiltás európai megítélése: nem mindegy, ki mit lát
Bár Ursula von der Leyen korábban jelezte részvételét a Pride-on, később visszakozott. Lattmann szerint ez is azt mutatja, hogy az Európai Bizottság próbál kimaradni a tagállami politikai csatározásokból, még akkor is, ha az ügyek valójában alapjogi kérdésekről szólnak.
„Komfortos vagyok azzal a gondolattal, hogy az EU biztosai ne álljanak bele tagállamokon belüli vitákba” – mondta, de hozzátette: „Masszívan nem értek egyet ezzel az attitűddel.”
A Pride nem veszélyes – de politikai célpont
A jogász hangsúlyozta: azok a vádak, hogy a Pride veszélyt jelentene a gyerekekre vagy a társadalomra, politikai díszletek csupán. „Annyi minden van még, ami a gyermekvédelemre veszélyes lehet, aztán még sincs baj vele” – jegyezte meg. Hozzátette: ha el is indítanak eljárásokat a résztvevők ellen, azokat valószínűleg minden esetben el fogja kaszálni a strasbourgi bíróság.
Irán és az atombomba: senki sem örül egy új klubtagnak
A beszélgetés végén a nemzetközi politikára terelődött a szó: Irán nukleáris törekvéseiről. Lattmann elmondta, hogy a már meglévő atomnagyhatalmak (Oroszország, Kína, USA stb.) „soha nem örülnek annak, ha bővül a klub”, mert a nukleáris fegyverek kiváltságos pozíciót jelentenek.
Példaként hozta Izraelt, amely hivatalosan nem ismeri el, hogy rendelkezik atomfegyverrel, mégis mindenki tudja, hogy van neki. „Izrael sem akarja beismerni, hogy ne indítson el egy regionális atomfegyverkezési versenyt.”
Iránnal szemben viszont sem politikai, sem stratégiai bizalom nincs, ezért az izraeli megelőző csapásokat a nemzetközi szereplők nagy része valójában hallgatólagosan támogatja – még ha a nyilvános kommunikációban el is ítélik.
Politikai racionalitás diktálja a megoldást
Lattmann összegzése szerint mind a Pride-ügyben, mind a közel-keleti konfliktusban a politikai kommunikáció és stratégia az igazi mozgatórugó. Az állami fellépésnek határai vannak, és a nemzetközi jog végső soron úgyis meghúzza a kereteket. „Az elemi politikai logika is azt diktálja, hogy ne legyen gond a rendezvénnyel.”
Ahogy a beszélgetés végén megfogalmazta: „A legjobb döntés az lenne, ha túllennénk rajta – nem hiszem, hogy a kormány ennyire beszámíthatatlan lenne.” Ha mégis, az már túlmutat a jogi elemzés határain.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
