„A királyt nem lehet levenni” – PILPUL a kémek bűnéről, rabbi-kinevezésről és Iránról
A Heti TV Pilpul című műsorának 405. adásában M. Kende Péter és Kardos Péter főrabbi ismét átfogó társadalmi, politikai és vallási reflexiókat hozott a nézőknek. A heti szakasz (Selách) kapcsán a kémek bűnét és a vezetés felelősségét elemezték, közben pedig szó esett az iráni-izraeli konfliktusról, a zsidó közösségek rabbi-kinevezési gyakorlatáról, és arról is, hogy lehet-e nemecsek Ernő zsidó.
„A Hamenejt nem lövik le” – avagy sakkszabály a Közel-Keleten
Kardos Péter az iráni helyzetet egy különös logika szerint értelmezte:
„Mint korábban Zelenszkij, most Hamenei esetében mondták azt a nagyhatalmak, hogy nem lövik le.”
Szerinte ez emlékeztet a második világháború alatti hallgatólagos megállapodásokra, például arra, hogy Hitlert sem iktatták ki. A főrabbi ezt „óvodai szintű logikának” nevezte, és ironikusan megkérdőjelezte, hogy „a királyt nem lehet levenni”. Kende Péter szerint ugyanakkor stratégiailag érthető, ha a változást nem egy vezető likvidálásával akarják elérni:
„Mindig az a kérdés, hogy mi lesz másnap?”
A beszélgetés hangulata is tükrözte az események miatti bizonytalanságot: a háborús célok és narratívák egyre kevésbé átláthatók, a politikai „lélegzetvételnyi szünetek” pedig egyre ijesztőbbek.
„Nemecsek zsidó? Gondolta a fene!”
A Pilpul egyik legszellemesebb és legprovokatívabb szegmense egy régi vitát elevenített fel: zsidó-e Nemecsek Ernő a Pál utcai fiúk-ból? Kardos Péter szerint az ezzel foglalkozó irodalmi elemzések „az 50-es évek olvasókönyveiből szöknek vissza”, és joggal idézte Kende Péter korábbi reakcióját:
„Gondolta a fene, mondta a szerző.”
A vitát újraélesztő szerzők szerint Nemecsek azért lehet zsidó, mert „mindenáron közösséghez akar tartozni, de mégsem fogadják be teljesen”. Kende Péter viszont pedagógiai oldalról közelített: saját gyermekeinek a Pál utcai helyszíneket mutatta meg, karakteranalízist tartott, és így vonta be őket a regény világába. A műsorban elhangzott:
„Számomra egyértelmű volt, hogy egy hódszegény zsidó proletár család gyereke.”
Új rabbi Pécsett – és egy történelmi fordulat?
A zsidó közélet egyik figyelemre méltó újdonságát is megemlítették: Pécs új rabbit kapott Kurucz Ákos személyében. A különlegesség nemcsak az új arcban, hanem az eljárás módjában rejlik. Kardos Péter így fogalmazott:
„Ez az első olyan rabbi kinevezés, amit nem a központ, hanem a helyi körzet döntött el.”
Ez a decentralizált döntéshozatal példátlan lehet a magyar neológ hagyományban, ahol korábban a központ – Kardos szavaival „vaskézzel irányító” – vezetése határozott. A főrabbi emlékeztetett:
„Zuglóba se úgy kerültem, hogy válogathattam. Egyszer csak odajött a főrabbi, és azt mondta: november 1-től Zuglóban van.”
A múlt rendszer egyházi struktúráira is kitért:
„Könnyű dolga volt neki, volt egy háttere a Lendvay utcában, az Egyházügyi Hivatal, amely megmondta, hogy mit kell csinálni. A diktatúra sokkal kényelmesebb, mint a demokrácia.”
A heti szakasz tanulsága: kémkedés és hitetlenség
A heti szakasz (Selách) középpontjában a tizenkét kém története áll, akik Kánaánt járták be. Kardos Péter rámutatott a probléma gyökerére:
„Ahelyett, hogy beszámoltak volna arról, amit láttak, elkezdték kommentálni a látottakat.”
A történet tragédiája abban áll, hogy a bizalmatlanság, a félelem és a szubjektív torzítás eluralkodott. A tanulság egyértelmű:
„Istennel szemben menni nem a jó jövő titka.”
Kende Péter egy személyes példával világította meg a pszichológiai mechanizmust:
„Amikor külföldön éltem, a visszatérés reménye miatt csak a negatívumokat gyűjtöttem. Így könnyebb volt hazatérni.”
Hasonló önáltatás vezette a kémeket is, akik nem a valóságot, hanem a félelmeiket közvetítették.
Kémek, rabbinikus realitások és egy elrontott levél
A műsor végén kicsit kisiklott a beszélgetés, de a humor nem hiányzott. A kémek történetéhez kapcsolódva került elő Kim Philby neve, a brit kémé, aki valójában a szovjeteknek dolgozott. Kardos Péter ehhez csak ennyit tett hozzá:
„Szörnyű belegondolni, hogy milyen szellemi frissességet igényel a kettős ügynökség. Egy nyugdíjas állásnak nem nevezném.”
A témát egy Zelk Zoltánról szóló Karinti Ferenc-anekdota koronázta meg, amelyben két levelet kevert össze: az egyik szerelmes volt, a másik könyörgő Aczél Györgyhöz. A végszó:
„Még mindig jobban járt, mintha a feleségének írta volna a másikat.”
Zárszó: „Nemcsak Izraelért, Iránért is imádkozni kéne”
Az adás végén a szokásos sabbati jókívánságok előtt hangzott el Kardos Péter talán legprovokatívabb mondása:
„Kedvező fordulatnak tartanám, ha Iránért kellene imádkoznunk.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
